Már több, mint egy órája nem találom Harat. Kimentem körbe nézni, de sehol sem találtam, de nem csak őt, hanem Henryt sem. Aggódok, nem is kicsit. Általában nem vagyok ideges típus, legalább is másoknak nem igazán mutatom, ha ideges vagy dühös vagyok. Várok. Egyenlőre mást nem tudok tenni. Lassan az italos asztalhoz furakodom és töltök magamnak valami jó erőset. Egyből meg is iszom, nem úgy, mint mások, akik szorongatják egy darabig a kezükben. Miután lenyeltem az italom megrázom kicsit fejem, majd bele vetem magam a tömegbe. Nézelődök és próbálom magam megnyugtatni. Igazság szerint rossz érzésem van, de nem tudok rájönni, hogy mi vagy ki miatt lenne. Oda sétálok ez egyik ismerősömhöz és szóba elegyedek vele. Talán ez megnyugtat majd, ha nem, akkor keresek más elfoglaltságot...
***
A történet eddigi részében két vámpír "családot" ismerünk meg, de van egy harmadik is a környéken. Ez a csoport csak lányokból áll. Tizenhárman vannak már évek óta és a vezetőjük : Kim Hyo Jung. Szép lány, de ezen kívül nagyon erős is. Születése óta vámpír. Borzasztó egy mogorva természete van. Mogorva és könnyen dühös lesz. Saját családját saját maga irtotta ki, mondván csak púp a hátán. Nagy titokban tartják a csoportot. Ha valaki ki akarna lépni - ami nem igazán fordul elő - az azonnal alá írja a halálos ítéletét. Két éve folyamatosan edzik magukat, hogy még erősebbek legyenek.
Két nyamvadt éve edzetem ezt a csürhe bandát, de mint, ha semmit sem érne. Egyik jobban nyavalyog, mint a másik. Meg kellett volna mind ölnöm időben, talán akkor nem lenne ennyi bajom velük. - gondolom magamban, így végig nézek a társaságon.
- Csak ennyi telik tőletek? Mik vagyok ti? Egy óvodás erősebb, mint ti együtt véve! - ordítok az előttem lihegő bandára.
- Hyo... már két napja szinte csak edzünk. Mikor lesz már vége? - szólalt meg Jin Hee a jobb kezem.
- Nem pihenhettek. Hamarosan itt az idő és ti még mindig felkészületlenek vagytok! - válaszoltam, mag elfordultam tőlük és az egyik kidőlt fára ültem.
- Mind éhesek vagyunk... Ezt nem tudjuk sokáig így csinálni... - állt fel az Joon Seo azaz a legfiatalabb.
- Majd esztek, ha végre jól teljesítetek... - ejtek egy gonosz vigyort - Vagy, aki ki mer ellenem állni és győz, az azonnal mehet enni. - persze soha nem volt, hogy valaki megmerje ezt tenni szóval ettől nem félek - Én is így gondoltam... - állok fel és még egyszer körbenézek rajtuk - Folytassátok! - kiáltok rájuk, majd eltűnök.
Vissza megyek a házunkba és előveszem a "nagy könyvet". Egy éve próbálom megfejteni valamit, de sehogy sem jön össze, pedig nekem nagyon kellene. Ismerek pár boszorkányt, akik nekem dolgoznak. Hónapokkal ezelőtt felkerestem őket, hogy fejtsék meg nekem, de nem mentem velük semmire. Ha nem fejtem meg elfogom veszteni a csatát, amihez nagyon nem füllik a fogam. Mérgesen csapom be a könyvet, majd az ablakhoz állok és bámulok ki rajta. Kezdek éhes lenni, így nem ácsorgok sokáig, inkább elmegyek és letámadok egy finom falatot.
Nem tudom, hogy hol a fenében van Eli, de igyekezhetne. Nem vagyok jó kedvemben és éhes is vagyok. Nem mehetek el éhesen holnap az iskolában, egyből kiderülne, hogy mi vagyok, arra meg semmi energiám sincs, hogy magyarázkodjak vagy megöljek valakit ez miatt. Nem tehetek mást. El kell mennem, különben itt zavarodok meg. Remélem nem történik semmi, míg oda vagyok.Bevetem magam az erdőbe, hisz ha átvágok rajta hamarabb érek be a városba.
A városba érve lassú, nyugodt sétába kezdek és nézelődök. Fiatal áldozatot kell keresnem, mert vele tovább bírom, mint az idősebb korosztállyal. Az egyik sikátoron megyek végig, mikor megakad a szemem az egyik "fajtársamon". Soha nem láttam még a környéken, de épp eszik. Érzem a vér illatát. Ettől még éhesebb leszek, de megállok és szorosan a falhoz simulok, majd figyelek. Eddig nem vett észre szerencsére és remélem nem is fog. Pár perc elteltével elengedi áldozatát, ami holtam rogy össze, majd megtörli a száját és felém tart. El lépek a faltól, majd megyek felé. Gonosz, de csábos mosollyal megy el mellettem. Pár lépéssel van már mögöttem, így utána fordulok s ekkor megáll viszont én haladok tovább magam elé nézve. Mire pislantottam előttem áll és érzem mellkasomon az egyik kezét.
- Ki vagy te? - szólal meg míg semmit mondóan néz rám. Meg sem szólalok, csak kitérek előle és megyek tovább. Árad belőle a gonoszság nekem meg nem kell a balhé. Nyugodtan teszem meg lépteim, mikor egy hirtelen mozdulattal a falnak csapódok. Ki vagy te? Többször nem kérdezem! - mondja kicsit hangosabban. Én csak felállok és meredten nézek rá, mire ő elmosolyodik és egy pillanat alatt előttem terem. Megszorítsa torkom és a falhoz szorít. Ennyivel nem tud velem elbánni, így továbbra is nézek rá, majd fordul a kocka és én szorítom a falhoz.
- Nem tudtad, hogy nem illik a másik nyakát szorongatni? - mondom neki, míg végig nézek rajt és végül elengedem. Tényleg nem akarok balhét, így inkább elfordulok tőle és megyek tovább. A sikátor végén vissza nézek, de addigra eltűnt a lány. Nem is foglalkozok vele többet, csak keresem a vacsorám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése