8. rész

Kyung Jae *Eli* P.O.V

Az igazság az, hogy szinte semmit sem mondtam el a kis nyuszinak. Nem mese délutánra jöttem csak "megvédeni", de azt sem önszántamból. Mivel annak ellenére, hogy nincs túl hideg és elég a pulóver, a földön ülni nem a legkellemesebb, így kis idő után felálltam. Fogalmam sincs, hogy mit kellene most csinálnom. Egész éjszaka nem fogok senkire sem vigyázni az fix. Közelebb mentem a lányhoz, majd megragadtam a karját és felemeltem.

-        Mit is mondtál, hogy hívnak? - néztem rá, aki csak rémülten motyogott valamit, amiből semmit sem hallottam. Végül is mindegy, én nem fogok itt szenvedni vele. Megindultam határozottan, míg kezem a csuklójához csúsztattam és megszorítottam. Mikor kiléptünk a járdára szétnéztem, majd azzal a mozdulattal magam után rántottam csajt. Elindultunk "haza". Nekem mára elegem volt a dadus szerepből, így hazakísérem és lépek is le. Ma nem én vagyok a soros a vigyázására, ezt is csak szívességből tettem meg Kevinek. Az utcákat járva egy szót sem szóltam, csak hallgattam, amit a csaj magában gondol. Innen megtudtam, hogy Soranak hívják. Úgy látom nagyon szereti magát, mert majdnem minden mondatában benne van a saját neve. Ettől nevetnem kell, persze emiatt rosszallóan néz rám, de nem izgat. Az út felénél járunk, de unom ezt a sok üres fecsegést, amit ez magában végez, így vagy leütöm és haza cipelem vagy kinyitom a szám és elkezdek vele beszélgetni. Míg azon gondolkoztam, hogy mit kérdezhetnék, megelőzött.

-        Hova viszel?

-        Haza. - válaszoltam közömbösen, mikor az utca túloldalán megláttam Kevint. Fütyültem neki, amire felkapta a fejét, majd intettem s ő át jött hozzánk. - Itt  a csaj, kezdj vele valamit, mert az idegeimre megy a sok hülye gondolatától. - löktem Kevinnek a lányt, s mielőtt mondhatott volna bármelyik is valamit otthagytam őket és elindultam haza.

Kevin P.O.V

Legalább egy órát várhatott volna, míg találok magamnak enni, de már mindegy. Ránéztem Sorara, aki meg csak mellkason figyelt. Reszketett, gondolom félt, nem is kicsit. Megsimogattam hátát, majd kicsit meglöktem, hogy megindulhassunk.

-       Hova igyekeztetek Elial? - kérdeztem.

-       Azt mondta haza... - válaszolt halkan, de csak a földet kémlelte.

-       Mindjárt otthon leszel, ne aggódj. - mondtam és ennyi volt a nagy beszélgetés. Mikor haza kísértem szó nélkül berohant a lakásba én meg elmentem. Remélem találok ma valamit, mielőtt úgy néznék ki, mint egy élő halott.
Járom a kihalt utcákat, egy pillanat megállás nélkül, de, mint, ha egy kísértet városban lennék. Fél óránként, ha találkozok egy - egy lassan haladó autóval és csövessel vagy részeggel, de ennyi, nem több. Így nehéz lesz vért találnom magamnak, pedig kellene. Még egy órácskát koptattam a közterület zegét - zugát, majd feladtam. Így nem fogok találni magamnak senkit, tehát nincs más választásom, be kell mennem egy szórakozó helyre és ott csak három választás közül választatok.
1. Vagy úgy teszek, mint, ha épp felcsípnék egy csajt, aki vagy beadja a derekát egy kis "kamatyolásra" vagy nem.
2. Vagy úgy teszek, mint, ha meleg lennék, amire nagyon nem füllik a fogam, de sajnos volt már rá példa, hogy így kellett áldozatot keresnem. Higgyétek el ez még mindig jobb, mint, ha koszos, büdös csövest kellene megharapnom.
3. Annyira leitatok valakit, hogy a lábán se tudjon megállni, viszont ez azzal jár, hogy minimum egy órát kell ahhoz itatnom plusz ki kell belőle szednem, hogy hol lakik, hogy haza vigyem miután megkaptam, ami kell nekem.Sajnos vagy nem sajnos én nem tudom csak úgy otthagyni az ilyen állapotú lányokat vagy is csak azokat, akik az én hibámból kerülnek ilyen állapotba.
Egyik sem tetszik igazán, de most nem válogathatok. Pár sarokkal arrébb vagy  van egy kis szórakozóhely. Jártam már ott, habár nem sokszor., de azt hiszem most újra meglátogatom. Ha szerencsém van találok már egy "jó" állapotban lévő lány és gyorsan végezhetek.

Hara P.O.V

Csukott szemmel fülelek mozdulatlanul. Szimatolok a levegőbe, de semmi ismerős illat nem csapja meg orrom, legalább is, ami az otthonnal vagy Kibum környezetével  kapcsolatos. Elég hűvös van és kezdek fázni vagy is pontosabban már most fázom. Próbálom össze szedni gondolataim, hogy mi volt mielőtt elájulhattam volna, s ekkor beugrik. Félek kinyitni a szemem, mert nem tudom, hogy mivel szembesülhetek, ha végre nem a szemhéjam és vele együtt a nagy sötétséget látom. Bátorságot gyűjtök és résnyire kinyitom a jobb szemem. Látó teremben  egy lélek sincs, csak a félhomály és egy nagy festmény továbbá alatta egy antik bútor. Minden bizonnyal egy szobában vagyok.

Miután megbizonyosodtam, hogy kicsi az esélye, hogy valaki lenne itt még rajtam kívül valaki, rendesen kinyitom mind két szemem s alaposan körbenézek. Nincs sok minden a szobában. Egy beépített kandalló, amiben pislákol a tűz, mellette egy láda, amiben fa van össze készítve, egy  méretes ágy, aminek a jobb oldalán fekszem, továbbá van itt még egy közepes nagyságú asztal, amin egy ötágyú gyertyatartó van, de csak három ég belőle. Ahogy elnézek balra csak azt az antik bútort és a festmény látom, illetve az egy mellett egy széket. Ennyi után körbetekintés után az az érzésem, mint, ha vissza utaztam volna az időben pár száz évet. Lassan felülök és ekkor érzem, hogy a fejem hasogat és a nyakam is fáj. Az utóbbihoz oda kapok és megsimogatom azt a területet, majd körözök egyet fejemmel és lemászom az ágyról. Ekkor veszem csak észre, hogy van egy nagyobbacska tükör is a falra függesztve, de nem törődöm vele sokat inkább a kandallóhoz lépek, hogy tegyek még fát a tűzre. Miután ez megtörtént oda vitte a széket és az ágy végén lévő pokróc társaságában leültem melegedni. Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt vagy hogy egyáltalán valós-e az egész, de nem akarok itt maradni. Fél órát gondolkoztam magányosan, mikor egy hangra kapom oda fejem, ami az ajtó felől jön. Lélegzetem visszafojtva állok fel a székről és riadtan nézek az épp nyitódó ajtóra...