10. rész

Kyoung Jae *Eli* P.O.V

Ennyit sem gyalogoltam mostanában, mint most. Nem is értem miért jöttem egy hatalmas kerülővel a kocsiig, pedig, ha vissza fordultam volna fele ennyit sem kellett volna sétálnom. - gondoltam magamban, míg beültem az autóba és beindítottam azt. Lassan haza vezettem, ami nem igazán jellemző rám, de hát elvégre nem hajt a tatár és úgy sincs semmilyen sürgős dolgom.

A ház felhajtójába érve, egy idegen autót pillantottam meg.

-        Ki a fene lehet itt már megint? - kérdeztem magamtól a kocsit leállítva, majd a kulcsot kivéve. Kiszálltam, majd a kocsi irányába lépkedtem. Még mindig  nem tudom, hogy kié ez a kocsi, s mielőtt elmentem volna mellett ki nyílt az ajtaja és a túl oldalon ki szállt valaki.

-        Eli beszélhetek veled? - fordult felém Henry. Fel sem ismertem, úgy nézett ki, mint egy 80-as évek beli nyomozó, még a hangja is fura volt.

-       Be jössz vagy jó lesz itt is? - vágtam rá, míg a lakás kulcsot matattam ki zsebemből.

-       Nem fontos, csak tudni akarom, hogy hol van Sora, és amint megkaptam a válaszom már itt sem vagyok.
-       Kevin haza kísérte, de nem értem mit aggodalmaskodsz. Megmondtam neked még akkor, hogy vigyázok a kis csajra, habár nem értem mit eszel rajta. Annyi esze van, mint egy tyúknak... - indultam meg a bejárat fele. Azt hittem Henry követ, de egy szó nélkül vissza ült az autóba és elhajtott.
Másnap reggel Kevin rázott fel. Nem volt sok híja, hogy hozzá ne vágjak valamit, hisz tudtommal varárnap van és nem hiszem, hogy lenne valami eget rengetően fontos dolog, ami miatt reggel nem sokkal nyolv után fel kellene vernie.
-      Kelj fel, suliba megyünk... - mondta mielőtt kilépett volna az ajtón.
-      Meg a francokat! - morogtam, majd megigazítottam a párnám és vissza csuktam szemeim, de mire vissza aludhattam volna, az az idióta már megint az ágyam mellett toporgott.
-      Nem mondom még egyszer... fél tízre bent kell lennünk. - rántotta le rólam a takarót, mire válaszként felültem, arrébb löktem utamból és kisétáltam a szobából.
-      "Nem mondom még egyszer" ... mi vagy te az anyám? - morogtam hangosan, míg a kávéfőzőt támadtam meg. Lassan megittam a kávém, vissza mentem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Mire teljesen kész lettem kilenc is el múlt, de engem nem érdekelt. Vasárnap van, eredetileg antisulis nap nem? Mivel Kevin szerint késésben voltunk, így én vezettem, de hogy idegesítsem útitársam, direkt egy lassú kényelmes tempót választottam, vagy is pontosabban szabály szerűen közlekedtem. Míg én vigyorogva szálltam ki a kocsiból a suli előtt, addig az ideg zsába futva közelítette meg a suli kapuját. Mindenki az udvaron volt, így szinte fel sem tűnt senkinek, hogy késtünk, habár, ahogy elnézem semmiről nem maradtunk le, mert az egész udvar a sok diák duruzsolásától volt hangos. Hogy ne álljak itt, mint egy darab fa, a tömegbe furakodtam magam és meg kerestem a "haverokat".

Kibum *Key*P.O.V

A kapu mellett állok. Elsők között érkeztem, de se Henry és ugyan úgy Hara sincs még a suli területén. Tegnap este óta még mindig nem tisztult ki a fejem. Bár mennyire is ellenkezek a hülye gondolataim ellen, sajnos még mindig ott motoszkálnak a sötét gondolatok, s, ha ez nem lenne még elég, már nem csak kettőjüket hoztam össze, hanem palimadár ként úgy érzem, hogy mindenki át akar verni. 

Nem állhatok itt tovább szobor ként. Lassan fel kell mennem a színpadra, hogy felolvassam azt a sok sületlenséget, amit az igazgató rám bízott, így elindulok a nagy tömeget kikerülve a színfalak mögé. Mikor oda érek Soraval futok össze, aki egy halom papírt tartogat a kezében.

-      Jó, hogy itt vagy. Már egy órája téged kereslek. - sétál oda elém - Itt a szöveg, amit fel kell olvasnod. Bocs, hogy most adom oda, de ma reggel nyomták nekem is a kezembe. - nyomta a kezembe a kilométer hosszú szöveget, majd elment mielőtt Hara felől kérdezhettem volna. Lassan kisétáltam a mikrofonig és figyelmet kértem. Fél órán keresztül azt a sok zagyvaságot olvastam fel, ami apapíron állt. Remélem valaki értette, amit olvasok, mert nekem gőzöm sincs, hogy ezt miért pont ma kell elolvasni, mikor sokkal jobb dolgom is lenne. Miután befejeztem mondókán Sorat kerestem meg, aki szőrén-szálán eltűnt. Meg vártam még az igazgató mondani valóját, majd a többiek előtt kisurrantam a suliból. Ha Sora nincs itt, akkor vagy haza fele, vagy esetleg otthon van már. Míg hozzá tartottam az úton megláttam őt és a két új fiút sétálni. Nem voltak már messze Sora házától, így tovább mentem és beparkoltam a ház elé, majd ott vártam. Negyed óra múlva mind a hárman megjelentek. Sora feszült látom rajta, de innen nem megyek el, amíg ki nem szedem belőle, amit tud. 

-      Beszélnünk kell. - lépek elé, hogy végre észre vegye, hogy itt állok.

-      Ne most  Key, nem alkalmas... - kerül ki egy könnyed lépéssel.

-      Hararól van szó és addig el sem megyek, míg nem beszélhetek veled. - mint, ha szelemet látott volna, úgy nézett vissza rám, majd a két új gyerekre. 

-      Jobb lenne, ha most haza mennél - szólt közben az egyik, de nem tudom, hogy melyik volt az.

-      Nem megyek, inkább ti menjetek. - szóltam kicsit dühösen, mert az idegeim így sem tökéletesek.

-      Rá is tartozik és lehet, hogy jobban, mint rám... - mondta a két srácnak Sora.

-      Így is sok, hogy te tudod, nem kellene mindenkinek megtudnia... - jött közelebb az, aki előzőleg megszólalt, majd egy érdekes képet vágott hozzám. Nem értem, hogy mi folyik itt, de nincs jó elő érzetem.