Tegnap este miután megejtettem Kyoung Jaeval való találkozásom haza mentem, de otthon egy meglepetés várt, ami nem épp a jobbik fajta. Magamhoz vettem a kis csomagom, majd bementem és levettem magamról azt a rémes öltözéket, mit magamra kaptam indulás előtt, ezek után a kanapét vettem célpontomba. Leülve bontottam ki, amiben egy nyaklánc volt és nem is akár milyen. Hara féltett égszere himbálózott előttem, amihez egy rövid szöveg is párosult. :
"Akkor a megbeszéltek szerint enyém az első lány... a többi már csak rajtad múlik."
Aggodalmas sóhaj hagyta el ajkaim, amit egy hirtelen jött vérnyomás emelkedés követett. Ha tudtam volna, hogy a csecsebecse nem Haraé már rég a falhoz vágtam volna, de hát még is a féltett dolga, így lassan vissza engedtem a dobozva és az asztalra dobtam. Azt hiszem ideje felgyorsítani a dolgokat. Ki matatom a zsebemből a telefont, kikeresem Kevin számát, majd megnyomom a hívás gombot. Elsőre nem vette fel, de nem adom fel. Minden egyes próbálkozással egyre feszültebb és ingerlékenyebb leszek, mire végre felveszi a hívott a mobilt.
- Bocs, de nem értem rá. Mi ilyen sürgős? - kezdte a beszédet Kevin.
- Hol vagy most?
- Sorahoz tartok. Alig két sarokra vagyok tőle, de kiböknéd még is miért is érdekel ez hajnali egy kor?
- Gyere be hozzám mindenféle képen. Ez nem telefon téma.... igyekezz. - nyomtam ki a készüléket, majd tehetetlenül hajtottam fejem hátra az ülőgarnitúrán.
Negyed óra sem telt el, Kevin már az ajtón rontott be.
- Itt vagyok, szóval kezdhetnéd. - állt meg előttem és egy hülye arc kifejezéssel nézett rám. Válaszként az asztalra mutattam, egészen pontosan a kis dobozra, aminek a tartalma szerintem neki sem fog tetszeni. Lassan a dobozért nyúl, megvizsgálja, majd kibontja. Ugyan új himbálózik előtte is a kis égszer, mint előttem nem sokkal ezelőtt. Vizsgálgatja és hümmög, majd leteszi és a papírosért nyúl, amit az asztalon hagytam kinyitva. Elolvassa a tartalmát és vissza dobta a levelet.
- Ki az? - néz rám kérdőn.
- Hara - állok fel.
- És most mi lesz?
- Te is észre vetted, hogy ki maradt pár lépés... Mikor erről volt szó azt beszéltük meg, hogy a teljes védelem érdekében elmondunk egyes dolgokat az érintett feleknek, hogy tisztában legyenek mi következhet. - megyek el előtte, mivel se ülni, se állni nem birok jelen pillanatban.
- Tudom, de én akkor sem, és most sem tartom ezt jónak, ahogy Eli sem. Biztos nincs más kiút? - ül le a kanapéra, nem sokkal arrébb, ahol én ültem eddig.
- Ha lenne megtettük volna nem gondolod? - nézek vissza rá.
- Eli nem fog neki örülni, sőt... egyenest ki lesz akadva, csak tudja meg. - rázta meg a fejét, majd aggodalmasan beletúrt hajába.
- Akkor és most sincs más választása. Ha tehetném én vinném magammal, de te is tudod, hogy nem tartana sokáig, míg rátalálnának és ott mindennek vége. Ha csak a saját bőrömről lenne szó hagynám az egészet a francba, de te is tudod, hogy rólad, Eliról és a csoport többi tagjáról is szól. - állok meg a vitrines tálaló szekrény előtt és az üvegen keresztül nézem Kevin bele törődő arcvonásait. - Tényleg nincs más választásunk, és, ha tetszik Soranak, ha nem mennie kell. - fordultam meg.
- Lenne személyes véleményem, de nem hinném, hogy számítana. - tápászkodik fel, így velem áll - Rendeben. Ha tényleg úgy gondolod, hogy ez a helyes ám legyen, de szólok előre, ha Sora nem akar velünk jönni, Eli nem fog kesztyűs kézzel bánni vele. Szóval jó lenne, ha te is ott lennél, mielőtt egymásnak "ugranak". - nevetett.
- Reggel úgy is arra a nyavalyára kell bemennünk. Én nem leszek látható, de ott leszek és jó lenne, ha ott avatnátok be. nem kellene az időt húzni és ott nem is lenne feltűnő senki számára, ha a közelében látna valaki titeket.
- Remek, akkor még Elinak is szólnom kell... Ki fog ugrani a bőréből. - forgatta szemeit, majd megfordult - Akkor én megyek is. Úgy tűnik nem árt a még nagyobb óvatosság. - indult meg az ajtófele Kevin - Jó éjt - mondta, majd mielőtt kiment volna az ajtón vissza nézett - Holnap hívlak. Legyél telefon közelben. - kacsintott, majd elhagyta a házamat.
Az éjszaka nehezen telet számomra, de nagy nehezen elérkezett a reggel. Mikor Sora elment otthonról és bementem és össze pakoltam a cuccait. Majd később én viszem el a holmikat Kevinékhez, de most egyenlőre jó lesz itt a kocsiban. Betörésem után a sulit vettem irányomba. Idő nap előtt bementem az és vártam azt a pillanatot, mikor Kevin és Eli megrohamozzák Sorat. Persze jobb lett volna, ha nem kellett volna bujkálnom, de, ha Kibum meglát biztos jön a kereszt kérdéseivel, amire jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy hogy válaszolnék, így azt hiszem jobb ez így.
Miután Kibum elfoglalt lett végre el jött az idő, hogy a beszélgetés megtörténjen. Kevin kínlódásán keresztül Sora kisebb szívinfarktusáig bezárólag mindent hallottam. Ha szerencsém van most időben kisurranhatok, mielőtt Key észre venne, így észrevétlenül hagytam el a suli területét és megcéloztam egy nagy kerülő úttal Soraék házát.
Kevin P.O.V
Azt hiszem Sora tényleg azt hiszi, hogy a bolondját járatjuk vele, de nem igaz.
- Tényleg nem vicceltem. - ült le saját magától a pad szélére, míg én próbáltam kinyögni, amiért valójában félre lett hívva - Nem az én dolgom lenne igazság szerint, de Henry nem a legszerencsésebb választás lenne most.
- Jaj fiúk, nem a legjobb idő most a mókázásra. Tényleg sok dolgom van. - mosolygott, de lehetett látni rajta, hogy kételkedik már a saját igazában is.
- Kislány. Megmondtuk, hogy nem viccelünk és nem azért jöttünk, mert unatkozunk és nincs kit szívatni. - guggolt le Eli a lány elé - Szóval verd bele abba a csinos buksidba, hogy nem szórakozunk és, ha nem jöttél volna rá én nem is vagyok az a típus. - mondta a bátyám széles mosollyal, míg Sora hajával játszott egyik keze. Hogy őszinte legyek ettől az Elitól feláll a szőr a hátamon, de úgy tűnik Sora sem tudja hova tenni a szőke viselkedését.
- Jól van Eli, most ne ijessz rá szerencsétlenre még jobban. - bököm meg a guggoló srácot - Majd, ha vége ennek az egésznek, akkor mindent elmagyarázunk neki rendesen. - Eli nem mondott semmit, csak felállt. Soraval bámulták egymást egy darabig, majd a lány felpattant, s mint, akit puskából lőttek ki ott hagyott minket.
Azt hiszem én sem tettem volna mást a helyében, mondjuk én hamarabb megpattantam volna, de úgy tűnik ő jobban bírja a terrorizálásunk, mint én.
- Megyek szemmel tartom a kis csajt, mielőtt elkezd bújkálni. - mondta Eli, majd ő is elment.
Én leültem a padra és kicsit össze szedtem magam. Ha nem tévedek Sora az első, aki ember ként tudomást szerzett fajunkról. Fura ezt így érezni, már mint, hogy egy olyan személy tud kilétünkről, akinek több köze van hozzánk, mint képzelné.
Kiszellőztettem a "nyugiban" a fejem, majd én is követtem Elit és kimentem a többi diák társaim mellé, hogy figyeljek az igazgatóra.
A beszéde után mindenki elkezdett mozgolódni, így a színpadhoz mentem jelezve a lánynak, hogy itt vagyok és rá várok. Oda jött hozzám, majd megfogtam a kezét és elkezdtem a suliból kihúzni, persze Eli a maga módján követett minket. Mivel sokan jöttünk kocsival, így mire már a kapunk kiértünk egy kisebb felfordulás volt. Elial úgy döntöttünk, hogy inkább itt hagyjuk a kocsit és inkább sétálunk.
Az út egy negyedéig senki sem szólalt meg, túl sokan jártak még a közelünkben, majd mikor csendesedett neki álltam ledarálni a lényeget, persze burkoltan, ha netán valaki még is meg hallana egy egy szót a beszélgetésből. Sora nem kérdezett és nem is igazén nézett rám, gondolom gondolkozott vagy is próbálta megemészteni a mondataim. Én hagynék neki időt, de sajnos most nincs idő. Írtam egy sms-t Henrynek, amiben leírtam, hogy amit kell megtudott a lány és tartunk hozzájuk. Szinte el sem tettem a mobilom a válasz már jött is.
" Hamarosan én is ott vagyok, de legyetek résen."
Miután elolvastam az üzenetet, ténylegesen elraktam a készüléket és alig pár szó váltással értünk meg a lány házához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése