Másodpercek teltek el, de nekem több órának tűnt. Míg a kilincs lassan elérte végpontját a szívem lüktetése is gyorsabbodott. Egy lépés... ennyit tudtam megtenni hátrafelé, minek következtében a kandalló kidolgozott, poros falának ütköztem. Míg nyílt a nyikorgó ajtó, kezem szép lassan a piszkavas fele csúszott, majd gyors megmarkolva azt, hátam mögé dugtam és vártam.
Amit elég tágasra nyitódott a rozoga bejárat egy nő libbent be rajta széles mosollyal. Barátságosnak tűnt, így egy kissé megnyugodtam, de azért a vasat a kezemben ugyan úgy markoltam, biztos, ami biztos alapon. A nő már nem volt fiatal, inkább egy 80-as évekbeli bejárati nőre hasonlított modern ruházattal. Még mindig mosolygott, s míg mielőtt becsukta volna az ajtót egy kis ételes kocsit húzott be, amit egy cica követett. Az állat egyből az ágyat célozta meg, amit tekintetemmel követtem, majd gyorsan visszakaptam fejem a nőre, aki a szobaközepéig tipegett, majd megállt és a kocsin lévő edényeket pakolgatta.
Percekig csendben bámultam, mire megszólalt:
- Gyere, egyél mielőtt legyengülsz teljesen. - mondta olyan hanggal, ahogy a nagymamám hívott ebédelni gyerek koromban.
- Nem, köszönöm. Nem vagyok éhes... - válaszoltam kissé még mindig riadtan.
- Ne kéresd magad. Látom rajtad, hogy kopog a szemed az éhségtől, ezek meg igen finom falatok. Saját kezűleg készítettem, még az édesanyám receptje szerint. - töltött ki egy csésze teát a kannából, majd felém igyekezett vele. - éhes voltam, annyi szent és a teának is jó illata volt, így mikor előttem állt egy lépéssel, és felém nyújtotta a gőzölgő csészét kis habozás után elvettem a szabad kezemmel.
- Köszönöm.
- Tőlem nem kell félned, én nem harapok és nem is vagyok rossz ember... - mosolygott, majd megfordult és vissza ment a kocsihoz. - Tudod, nekem is volt egy lányom, míg vérszopók meg nem ölték, de nem neheztelek rájuk. Megérdemelte a sorsát. Mindig is zűrös lány volt, pedig nem úgy neveltük... - mondta, míg motoszkált a kocsin tovább - Mi a neved kincsem? - fordította tekintetét felém.
- Hara... Shin Hara.... - válaszoltam, majd a teámba kortyoltam.
Ezek után csend lett, míg a teám el nem fogyott. Ekkor egy tálcát hozott felém. Megkért, hogy üljek le, amit megtettem és a tálcát az ölembe nyomta. Lassan elkezdtem enni ő meg leült velem szembe az ágyra és bámultuk egymást, ami engem nagyon zavart, de nem akartam rossz modorú lenni...
Lassan sétálok haza teli aggodalommal. Hara telefonja kivan kapcsolva és senki nem tud róla semmit. Se Henry, se Hara.... Nem vagyok szemét, de ennyi idő alatt rengeteg minden megfordult a fejemben és most gondolhatjátok, hogy mi az egyik. Nem feltételezném egyik fél részéről sem, de együtt láttam őket utoljára és valami csoda módján együtt is tűntek el. Persze nem szép ezt feltételezni, és ezért ki is akarom az így is zavaros fejemből verni, de egy ideje csak ez motoszkál a fejemben.
Lassan hazaérve nyitottam ki a bejárati ajtót, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem. Egyből a szobám támadtam meg és az ágyra vetettem magam. Van egy hifim, amihez nem túl rég vettem egy irtó hosszú fejhallgatót, hogy a szüleim ne háborogjak a hangos zene miatt. Ezt tettem a fejemre és a nekem kellő hangerőre állítva hallgattam a zenét, hogy könnyebben űzzem el a fejemben lévő kusza gondolatokat.
Kész őrület az egész. Tényleg jobb lett volna, ha itthon maradok... - sóhajtoztam magamban, míg az ágyon hasalva lógattam le a fejem. Enyhén szólva be voltam rezelve, mikor a szőke srác előadta magát.
Kevin és Ő olyan mások. Hogy lehetnek testvérek? Sok mindenre találok valamiféle választ, de erre még mindig nem akadtam rá. Kevtől nem félek, és az igazat megvallva egyre jobban érzem magam a közelében. Néha eszembe jut ez első találkozásom vele, mikor ott bunkóztam a folyosón, de ő rendületlenül maradt ugyan olyan jókedvű és barátságos. Szemmel láthatóan Henryvel is szimpatizál, amit nem is csodálok, hisz nagyon hasonlítanak természetileg. Remélem megérem azt is, hogy Kevin ugyan olyan jó barátom lehessen, mint Henry... legalább is, ha így haladunk biztos ez lesz.
Erőt véve magamon a hosszú gondolat menetem után, levetkőztem, majd felvettem a pizsim és bebújtam az ágyba. Hogy elaludhassak kellemes emlékeket idéztem fel a régi időkről és ennek köszönhetően seperc alatt el is aludtam.
Míg az éjszakám nyugodtan telt, reggelre az új napom katasztrófába torkollott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése