13. rész

Hyo P.O.V

-        Milyen érdekes hírek... - motyogom az előttem hullámzó függönynek, míg a csipke mintája között próbálnék kinézni az ablakon.

-        Nem tudom, hogy mi igaz belőle. Tudod, hogy sok a pletyka egy ekkora városban, méh, ha a szélén is vagyunk. - tette keresztbe lábait Jin Hee, majd egy - a mellette lévő polcon talált - magazint kezdte el lapozgatni.

-       De, ha így van... - fordultam felé gondolkozó, még is össze szűkült szemmel - Mi sem maradhatunk le. - meredtem el gondolkozva, ha már Hee rám sem hederített - Mit szólnál, ha elkapnánk a csajt?

-       Melyiket? - emelte rám tekintetét.

-       Hát a kincset. - indultam meg kecses mozdulattal Hee háta mögötti szekrényhez, amin az illat gyertyáim és egyéb illatozó cuccaim vannak.

-       Azt hiszem erről lekéstünk. Chibun fiai már lecsaptak rá... legalább is nagyon úgy tűnik. - csukta be a magazint.

-       Ugyan már Hee. Ezt most úgy mondtad, mint, ha azt hinnéd olyanok vagyunk, mint a harmat. - bántotta a büszkeségem ez a feltételezés.

-       Ilyet nem mondtam, de te sem tudod, hogy ők hogy vannak kiképezve. Te is tudod, hogy az egyik Yifeng tanonca közölük, ő meg nem a kíméletességéről híres...

-        Engem nem érdekel, hogy ki hogy van kiképezve. - emeltem fel a hangom - Mi jobbak vagyunk az összes többi fajtársunktól. - mondtam gúnyosan.

-        Ne akadj még ki. A lényeg, csak most jön. - állt fel és felém fordult - Ő vissza jött.

-        Ő? - néztem rá hülyén, mint, ha nem tudnám, hogy kiről is beszél.

-        Úgy ám, és, ha a megérzésem nem csak téged keres. - mosolyodott el.

-        Keressen csak. Ha megtalál úgy is megölöm. - mondtam semlegesen, míg a körmeim kezdtem el piszkálgatni.

-         Hyo... te is tudod, hogy nem tudnád megölni. - nevetett, mire én szúrósan ránéztem - Bocs.

-         Őt többet ne hozd szóba, mert fontosabb dolgunk van. - sétáltam ki a fotel és a szekrény közötti kis helyről - Szólj Lolanak - ő a takarítónőm - hogy holnap első dolga legyen SoRat beíratni abba a suliba, amibe a Kincsünk jár. - ültem le a dolgozó asztalomhoz - Seot meg küld be. Beszélnem kell vele. - Hee csak bólintott, majd kiment, így volt egy kis időm gondolkozni. - Mit akar már megint itt? Nem tett már eléggé tönkre? - gondoltam magamba, míg az Ő arcképe villant be előttem.

Hara P.O.V

A folyosó vége egy újabb folyosó kezdetét jelentette, aminek a végén egy lépcső fel és lejáró van. Apró lépéseim lassan, de biztosan eljuttatnak idáig. A mellettem álló férfi átkarolja karom és a kezem az ő kezébe veszi, majd másikkal kézfejem letakarja. Egy kedvesnek tűnő mosollyal pillant rám, majd indulásra késztet.  Lefele haladunk se nem gyors, se nem lassú tempóban, s mikor a lépcső aljához érünk egy fiatal, körülbelül velem egyidős lány vár lent. Ki van öltözve. A haja simán ki van engedve, apró loknival van díszítve, a ruhája, meg egy bordó, fekete árnyalattal vegyített selyemszerű földig érő báli ruha. 

-        Reiko vagyok - simogatja meg a hátam mosolyogva - te meg Hara, igaz? - erre csak bólintok és próbálok nem túl riadt képet vágni - Gyere velem. Segítek átöltözni az ebédhez. - fejti ki a férfi kezei közül a kezem, majd ő fog rá és húz maga után egy szobába.Teljesen más ez a szoba, mit az, amiben én voltam. Minden olyan puccos, világos és vidám itt. Kissé megnyugtatott ez a látvány. A lány, az az Reiko a nagy szekrényhez ment és fekete, lezsernek tűnő, nem túl hosszú, enyhén fodros, semmi különösebb mintával rendelkező ruhával jött oda hozzám.

-        Ezt kell felvenned. Kell segítség? Mert, ha nem, akkor oda kint várakozok . - mosolygott rám.

-        Nem köszönöm. - mondtam nagyon halkan, ami mellé a fejem is megráztam és egy halovány mosolyt is megejtettem.

-        Akkor 10 perc múlva bejövök. Addigra vedd fel, mert Yi könnyen türelmetlen lesz. - simogatta meg az arcom, majd el lépdelt melettem és kiment.

Leültem az ágyra és csak bámultam magam elé, míg a kezem a kapott ruhával játszott. Egyre jobban kezdem elveszíteni a fonalat. Teljesen az az érzésem, hogy álmodok, de közben tudom, hogy még sem. Percek elteltével levetkőzöm és a másik hacukát veszem magamra. Rövidebb, mint hittem. Az alsó része combközépig ér, a felső - egyben áttetsző része - pedig a térdem és a ruha alsó rétege közötti szakasz közepét érheti el. A nyakánál nagyon mélyen ki van vágva és úgy tűnik, mint, ha egy nagyon picit nagyobb lenne mellrésznél nálam. Nem érzem magam kellemesen így, de nem tehetek mást. Mire a kicsi, tőlem messze lévő tükörben megnéztem magam Reiko vissza jött.

-        Remek. - mosolygott majd egy asztalhoz ment elkezdett egy táskából kipakolni - Kérlek ülj le. Megigazítom a hajad és kisminkellek.  - nagyot sóhajtottam, majd amint leültem hozzá is látott a munkának. 

Amint kész lettem adott egy fekete - már rá nézésre kényelmetlen - cipőt, majd megfogta a kezem és vissza mentünk oda, ahonnan át vett a férfitől.

-        Igazad volt Rei... tényleg nagyon hasonlít rá. - jött felém bálványozó tekintettem a pasas - Voltam olyan lovagiatlan, hogy még be sem mutatkoztam. Chan Yi Feng vagyok - hajolt meg, majd megfogta kezem és egy csókot lehelt kézfejemre.

-        Shin Hara - böktem ki félszegen, amire elmosolyodott és egy boltíven keresztül -ami eddig számomra nem volt látható - átvezetett. Itt pillantottam megy egy körülbelül két méter hosszú, romantikusra formált asztalt. Volt rajta gyertya, egy halom virág és ami ilyenkor szokás. Yifeng oda kísért az egyik székhez, majd udvariasan kihúzta a széket, majd megvárta, míg leülök. Ezt eljátszotta Reikonál is és végül leült. Az az idős bácsi, aki szólt a velem szemben ülő férfinak, bejött egy gurulós kocsival, amin az ételek sorakoztak. Mindenki megkapta a magáét, majd a kocsit ott hagyva elment. 

Lassan elkezdtünk enni. Míg én csendben faltam be a falatokat, addig Reiko és Feng folyamatosan beszéltek. Persze engem is be akartak vonni a beszélgetésbe, de inkább csak egy szavas bátortalan válaszokat adtam vagy éppenséggel bólogattam vagy ráztam a fejem. 

Ebéd után elpakoltak az asztalról és átkísértek egy nappali szerűségbe és ott leültünk.

-       Ha már így itt vagyunk, akkor kérdezhetnék pár dolgot? - tettem fel bátortalanul.

-       Még ne. Egy tánc még neked jár. - állt fel Yi és elém lépett, majd a kezem megfogva felhúzott a székről és egy pillanat alatt táncba keveredtünk.

12. rész

Henry P.O.V

Tegnap este miután megejtettem Kyoung Jaeval való találkozásom haza mentem, de otthon egy meglepetés várt, ami nem épp a jobbik fajta. Magamhoz vettem a kis csomagom, majd bementem és levettem magamról azt a rémes öltözéket, mit magamra kaptam indulás előtt, ezek után a kanapét vettem célpontomba. Leülve bontottam ki, amiben egy nyaklánc volt és nem is akár milyen. Hara féltett égszere himbálózott előttem, amihez egy rövid szöveg is párosult. :

    "Akkor a megbeszéltek szerint enyém az első lány... a többi már csak rajtad múlik."

Aggodalmas sóhaj hagyta el ajkaim, amit egy hirtelen jött vérnyomás emelkedés követett. Ha tudtam volna, hogy a csecsebecse nem Haraé már rég a falhoz vágtam volna, de hát még is a féltett dolga, így lassan vissza engedtem a dobozva és az asztalra dobtam. Azt hiszem ideje felgyorsítani a dolgokat. Ki matatom a zsebemből a telefont, kikeresem Kevin számát, majd megnyomom a hívás gombot. Elsőre nem vette fel, de nem adom fel. Minden egyes próbálkozással egyre feszültebb és ingerlékenyebb leszek, mire végre felveszi a hívott a mobilt.

-       Bocs, de nem értem rá. Mi ilyen sürgős? - kezdte a beszédet Kevin.

-       Hol vagy most?

-        Sorahoz tartok. Alig két sarokra vagyok tőle, de kiböknéd még is miért is érdekel ez hajnali egy kor?

-       Gyere be hozzám mindenféle képen. Ez nem telefon téma.... igyekezz. - nyomtam ki a készüléket, majd tehetetlenül hajtottam fejem hátra az ülőgarnitúrán.

Negyed óra sem telt el, Kevin már az ajtón rontott be. 

-       Itt vagyok, szóval kezdhetnéd. - állt meg előttem és egy hülye arc kifejezéssel nézett rám. Válaszként az asztalra mutattam, egészen pontosan a kis dobozra, aminek a tartalma szerintem neki sem fog tetszeni. Lassan a dobozért nyúl, megvizsgálja, majd kibontja. Ugyan új himbálózik előtte is a kis égszer, mint előttem nem sokkal ezelőtt. Vizsgálgatja és hümmög, majd leteszi és a papírosért nyúl, amit az asztalon hagytam kinyitva. Elolvassa a tartalmát és vissza dobta a levelet.

-      Ki az? - néz rám kérdőn.

-      Hara - állok fel.

-      És most mi lesz?

-      Te is észre vetted, hogy ki maradt pár lépés... Mikor erről volt szó azt beszéltük meg, hogy a teljes védelem érdekében elmondunk egyes dolgokat az érintett feleknek, hogy tisztában legyenek mi következhet. - megyek el előtte, mivel se ülni, se állni nem birok jelen pillanatban.

-      Tudom, de én akkor sem, és most sem tartom ezt jónak, ahogy Eli sem. Biztos nincs más kiút? - ül le a kanapéra, nem sokkal arrébb, ahol én ültem eddig.

-      Ha lenne megtettük volna nem gondolod? - nézek vissza rá.

-      Eli nem fog neki örülni, sőt... egyenest ki lesz akadva, csak tudja meg. - rázta meg a fejét, majd aggodalmasan beletúrt hajába.

-      Akkor és most sincs más választása. Ha tehetném én vinném magammal, de te is tudod, hogy nem tartana sokáig, míg rátalálnának és ott mindennek vége. Ha csak a saját bőrömről lenne szó hagynám az egészet a francba, de te is tudod, hogy rólad, Eliról és a csoport többi tagjáról is szól. - állok meg a vitrines tálaló szekrény előtt és az üvegen keresztül nézem Kevin bele törődő arcvonásait. - Tényleg nincs más választásunk, és, ha tetszik Soranak, ha nem mennie kell. - fordultam meg.

-      Lenne személyes véleményem, de nem hinném, hogy számítana. - tápászkodik fel, így velem áll - Rendeben. Ha tényleg úgy gondolod, hogy ez a helyes ám legyen, de szólok előre, ha Sora nem akar velünk jönni, Eli nem fog kesztyűs kézzel bánni vele. Szóval jó lenne, ha te is ott lennél, mielőtt egymásnak "ugranak". - nevetett.

-      Reggel úgy is arra a nyavalyára kell bemennünk. Én nem leszek látható, de ott leszek és jó lenne, ha ott avatnátok be. nem kellene az időt húzni és ott nem is lenne feltűnő senki számára, ha a közelében látna valaki titeket.

-      Remek, akkor még Elinak is szólnom kell... Ki fog ugrani a bőréből. - forgatta szemeit, majd megfordult - Akkor én megyek is. Úgy tűnik nem árt a még nagyobb óvatosság. - indult meg az ajtófele Kevin - Jó éjt - mondta, majd mielőtt kiment volna az ajtón vissza nézett - Holnap hívlak. Legyél telefon közelben. - kacsintott, majd elhagyta a házamat.

Az éjszaka nehezen telet számomra, de nagy nehezen elérkezett a reggel. Mikor Sora elment otthonról és bementem és össze pakoltam a cuccait. Majd később én viszem el a holmikat Kevinékhez, de most egyenlőre jó lesz itt a kocsiban. Betörésem után a sulit vettem irányomba. Idő nap előtt bementem az és vártam azt a pillanatot, mikor Kevin és Eli megrohamozzák Sorat. Persze jobb lett volna, ha nem kellett volna bujkálnom, de, ha Kibum meglát biztos jön a kereszt kérdéseivel, amire jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy hogy válaszolnék, így azt hiszem jobb ez így.

Miután Kibum elfoglalt lett végre el jött az idő, hogy a beszélgetés megtörténjen. Kevin kínlódásán keresztül Sora kisebb szívinfarktusáig bezárólag mindent hallottam. Ha szerencsém van most időben kisurranhatok, mielőtt Key észre venne, így észrevétlenül hagytam el a suli területét és megcéloztam egy nagy kerülő úttal Soraék házát.

Kevin P.O.V

Azt hiszem Sora tényleg azt hiszi, hogy a bolondját járatjuk vele, de nem igaz.

-      Tényleg nem vicceltem. - ült le saját magától a pad szélére, míg én próbáltam kinyögni, amiért valójában félre lett hívva - Nem az én dolgom lenne igazság szerint, de Henry nem a legszerencsésebb választás lenne most.

-       Jaj fiúk, nem a legjobb idő most a mókázásra. Tényleg sok dolgom van. - mosolygott, de lehetett látni rajta, hogy kételkedik már a saját igazában is.

-       Kislány. Megmondtuk, hogy nem viccelünk és nem azért jöttünk, mert unatkozunk és nincs kit szívatni. - guggolt le Eli a lány elé - Szóval verd bele abba a csinos buksidba, hogy nem szórakozunk és, ha nem jöttél volna rá én nem is vagyok az a típus. - mondta a bátyám széles mosollyal, míg Sora hajával játszott egyik keze. Hogy őszinte legyek ettől az Elitól feláll a szőr a hátamon, de úgy tűnik Sora sem tudja hova tenni a szőke viselkedését. 

-       Jól van Eli, most ne ijessz rá szerencsétlenre még jobban. - bököm meg a guggoló srácot - Majd, ha vége ennek az egésznek, akkor mindent elmagyarázunk neki rendesen. - Eli nem mondott semmit, csak felállt. Soraval bámulták egymást egy darabig, majd a lány felpattant, s mint, akit puskából lőttek ki ott hagyott minket. 

Azt hiszem én sem tettem volna mást a helyében, mondjuk én hamarabb megpattantam volna, de úgy tűnik ő jobban bírja a terrorizálásunk, mint én.

- Megyek szemmel tartom a kis csajt, mielőtt elkezd bújkálni. - mondta Eli, majd ő is elment.

Én leültem a padra és kicsit össze szedtem magam. Ha nem tévedek Sora az első, aki ember ként tudomást szerzett fajunkról. Fura ezt így érezni, már mint, hogy egy olyan személy tud kilétünkről, akinek több köze van hozzánk, mint képzelné.

Kiszellőztettem a "nyugiban" a fejem, majd én is követtem Elit és kimentem a többi diák társaim mellé, hogy figyeljek az igazgatóra.

A beszéde után mindenki elkezdett mozgolódni, így a színpadhoz mentem jelezve a lánynak, hogy itt vagyok és rá várok. Oda jött hozzám, majd megfogtam a kezét és elkezdtem a suliból kihúzni, persze Eli a maga módján követett minket. Mivel sokan jöttünk kocsival, így mire már a kapunk kiértünk egy kisebb felfordulás volt. Elial úgy döntöttünk, hogy inkább itt hagyjuk a kocsit és inkább sétálunk. 

Az út egy negyedéig senki sem szólalt meg, túl sokan jártak még a közelünkben, majd mikor csendesedett neki álltam ledarálni a lényeget, persze burkoltan, ha netán valaki még is meg hallana egy egy szót a beszélgetésből. Sora nem kérdezett és nem is igazén nézett rám, gondolom gondolkozott vagy is próbálta megemészteni a mondataim. Én hagynék neki időt, de sajnos most nincs idő. Írtam egy sms-t Henrynek, amiben leírtam, hogy amit kell megtudott a lány és tartunk hozzájuk. Szinte el sem tettem a mobilom a válasz már jött is.  

" Hamarosan én is ott vagyok, de legyetek résen."

Miután elolvastam az üzenetet, ténylegesen elraktam a készüléket és alig pár szó váltással értünk meg a lány házához.

11. rész

Hara P.O.V

Azt hiszem dél körül járhat az idő, időmérő nélkül az időérzékem nulla. Fel s alá járkálok a szoba területén. Fogalmam sincs mit tehetnék. Az éjjel nem aludtam sokat, gondolom mondanom sem kell miért. Ma a nénit sem láttam még a reggeli is csak be volt rakva az asztalra és ennyi.

Megálltam az ablak előtt és nézek ki. Azt hiszem eső lesz, így még nyűgösebb vagyok, persze mikor a tükörbe nézek egy teljesen nyugodt kinézetű Harat látok. Fogalmam sincs hogy csinálom, de azt hiszem kezdek saját magamtól félni. Még mindig azon tűnődöm vajon mit kereshetek itt? Egy sima egyszerű lány vagyok. A szüleim átlagos emberek és tudtommal egy barátom se bajkeverő... vagy még is?... Nincs energiám ezen gondolkoznom, inkább az időm az innen meneküléssel kell eltöltenem, mondjuk az sem ártana, ha épp bőrrel megúsznám.

Miközben elfekszem az ágyon és elmélkedek azon kapom magam, hogy a kezem aggódóan a hasamon van. Nem csak magam kell védenem, hanem őt is, a kis jövevényt. Bár mit is tervelek ki, kétszer is meg kell gondolnom, mielőtt cselekszem. Becsukom szemem és próbálom a külvilágot kizárni. Ezt még anno jógán tanultam, habár még mindig nem értem a lényegét, mert a nagy feketeségen kívül semmi mást nem vélek "látni". 

Míg a belső energiáim - vagy mim - tevékenykednek nyitódik az ajtó. Egyből oda pillantok és egy férfit látok bejönni. Azonnal felülök és nézek rá. Szemei a gonoszságot sugározzák, de ha az egész megjelenését veszem figyelembe teljesen átlagos embernek tűnik. Néhány apróbb lépéssel közeledik felém, míg kezei maga mögött helyezkednek el.

-        Jöjj gyermekem... - szólal meg s közben a jobb kezét nyújtja felém - Jöjj velem, mutatni akarok valamit. - szólal meg újra, majd kezét le engedve másikat emeli fel, mellyel az ajtó fele mutat. Lemászok az ágyról és egy kisebb félkört leírva kerülöm ki azt a férfit, míg folyamatosan ránézek. Nem tudom, hogy ez-e a helyes, de nem hiszem, hogy lenne más választásom. 

Miután kiérek a szobából a férfi már mögöttem van és épp az ajtót csukja be, persze ezt én végig nézem, majd egy kósza pillantást vetek a folyosó mind két hosszára. A falakon festmények vannak, amiken elámulok egy pillanatra, majd mikor magam elé vetem pillantásom egy öreg bácsika lépdel felénk. El megy mellettem és a gonosz tekintetű alak előtt megáll és meghajol.

-       Uram, minden elő van készítve, amit kért... - mondja, majd felegyenesedik és arra megy el, amerről jött. Ránézek a férfira, aki mellém áll és egy gyengéd mozdulattal indulásra késztet, így csendben, kissé megszeppenve teszem meg lépéseim félszemmel az alakot figyelve. 

Sora P.O.V

Fogalmam sincs ezt hogy lehetne neki elmondani, főleg így, hogy nem is biztos. Nézek Kibumra valameddig, majd inkább úgy döntök, hogy jobb, ha távozásra kényszerítem.

-       Kibum, kérlek menj el. Később mindent megmagyarázok ígérem. - nyitom ki neki a kocsi ajtót, hogy lássa komolyan gondoltam kérésem. Mielőtt megmozdult volna Key, abban a pillanatban fordult be Henry. Na már csak ő hiányzott. Nem akar még valaki csatlakozni?

     

   "Valamit nem tudtok, én is csak most tudtam meg alig fél órája.

Ugye volt a reggeli szereplés gyűlés az iskola össze tanulójával. Míg Key oda fent szónokolt - ha lehet így mondani - Kevin felkeresett a színfalak mögött. 

-       Sora sürgősen beszélnünk kell - nézett körbe -, de négyszemközt... - persze azonnal vele mentem egy kicsit nyugodtabb helyre.

-       Hallgatlak. - mosolyogtam rá, habár elég siralmas volt a kinézete vagy is jobban mondva arcvonásai nem tetszettek.

-        Igazából fogalmam sincs, hogy hol kezdjem, így nem is rizsázok. - vett egy mély levegőt, majd az egyik fal melletti padra ültettet - Hosszú lenne az eleje, így a közepével kezdem, de el ne ájulj, mert én még egyszer nem állok neki az egésznek. - járkált előttem. Teljesen úgy festett, mint az amerikai filmekben a szülőszoba előtt toporgó leendő apukák. - És arra is megkérlek, hogy amíg nem fejezem be ne szólalj meg, ok? - erre csak bólintottam, de igazán kíváncsi voltam már, hogy mit akar nekem elmondani - Na szóval... - állt ott egy két percig csendben és rám nézett. Mivel megkért, hogy ne szólaljak meg, így nem tettem, de sürgetett az idő. Key hamarosan végez és nálam van az igazgató szövege is. Nagyokat sóhajtottam, majd felálltam.

-       Nézd, nekem most...

-       Tudod, hogy mi a tartalma a bőrkötetek könyvednek, amit Kevin az első nap "kikölcsönzött" magának tőled? - szólalt meg Eli tőlem jobbra én meg egyből oda fordítottam fejem.

-       Tudom, még is csak az én könyvem.

-       Vedd ki belőle az angyalokat és démonokat...

-        Elárulnátok végre, hogy mire akartok kilyukadni? - nézek felváltva a szőkére és az előttem álló Kevinre.

-        Hiszel a szellemekben? - szólalt meg újra Kyoung Jae, amire csak bólogattam - És a mennyben és pokolban?

-        Fogjuk rá, de még mindig nem értem mire célozgattok.

-        Sora... egy titokba avatunk be, mert szükségünk van rád és más hogy nem tudjuk a segítséged kérni. - fogja meg Kevin mind két vállam.

-       Na jól van, én nem érek rá itt a hülyeségeitekre. Ezeregy dolgom is van még. - veszem le Kevin kezeit magamról, majd elfordulok tőle, hogy itt hagyjam a két srácot.

-       Nyugi kislány. A mese legjobb része még csak most jön. - fogja meg karom Eli.

-       Ha hiszed, ha nem vámpírok vagyunk. - néztem Kevinre, miután ezt így kijelentette. Nem hittem neki, inkább csak egy jó viccnek tartottam, de ezek után jött csak a történet "jobbik" fele..."

10. rész

Kyoung Jae *Eli* P.O.V

Ennyit sem gyalogoltam mostanában, mint most. Nem is értem miért jöttem egy hatalmas kerülővel a kocsiig, pedig, ha vissza fordultam volna fele ennyit sem kellett volna sétálnom. - gondoltam magamban, míg beültem az autóba és beindítottam azt. Lassan haza vezettem, ami nem igazán jellemző rám, de hát elvégre nem hajt a tatár és úgy sincs semmilyen sürgős dolgom.

A ház felhajtójába érve, egy idegen autót pillantottam meg.

-        Ki a fene lehet itt már megint? - kérdeztem magamtól a kocsit leállítva, majd a kulcsot kivéve. Kiszálltam, majd a kocsi irányába lépkedtem. Még mindig  nem tudom, hogy kié ez a kocsi, s mielőtt elmentem volna mellett ki nyílt az ajtaja és a túl oldalon ki szállt valaki.

-        Eli beszélhetek veled? - fordult felém Henry. Fel sem ismertem, úgy nézett ki, mint egy 80-as évek beli nyomozó, még a hangja is fura volt.

-       Be jössz vagy jó lesz itt is? - vágtam rá, míg a lakás kulcsot matattam ki zsebemből.

-       Nem fontos, csak tudni akarom, hogy hol van Sora, és amint megkaptam a válaszom már itt sem vagyok.
-       Kevin haza kísérte, de nem értem mit aggodalmaskodsz. Megmondtam neked még akkor, hogy vigyázok a kis csajra, habár nem értem mit eszel rajta. Annyi esze van, mint egy tyúknak... - indultam meg a bejárat fele. Azt hittem Henry követ, de egy szó nélkül vissza ült az autóba és elhajtott.
Másnap reggel Kevin rázott fel. Nem volt sok híja, hogy hozzá ne vágjak valamit, hisz tudtommal varárnap van és nem hiszem, hogy lenne valami eget rengetően fontos dolog, ami miatt reggel nem sokkal nyolv után fel kellene vernie.
-      Kelj fel, suliba megyünk... - mondta mielőtt kilépett volna az ajtón.
-      Meg a francokat! - morogtam, majd megigazítottam a párnám és vissza csuktam szemeim, de mire vissza aludhattam volna, az az idióta már megint az ágyam mellett toporgott.
-      Nem mondom még egyszer... fél tízre bent kell lennünk. - rántotta le rólam a takarót, mire válaszként felültem, arrébb löktem utamból és kisétáltam a szobából.
-      "Nem mondom még egyszer" ... mi vagy te az anyám? - morogtam hangosan, míg a kávéfőzőt támadtam meg. Lassan megittam a kávém, vissza mentem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Mire teljesen kész lettem kilenc is el múlt, de engem nem érdekelt. Vasárnap van, eredetileg antisulis nap nem? Mivel Kevin szerint késésben voltunk, így én vezettem, de hogy idegesítsem útitársam, direkt egy lassú kényelmes tempót választottam, vagy is pontosabban szabály szerűen közlekedtem. Míg én vigyorogva szálltam ki a kocsiból a suli előtt, addig az ideg zsába futva közelítette meg a suli kapuját. Mindenki az udvaron volt, így szinte fel sem tűnt senkinek, hogy késtünk, habár, ahogy elnézem semmiről nem maradtunk le, mert az egész udvar a sok diák duruzsolásától volt hangos. Hogy ne álljak itt, mint egy darab fa, a tömegbe furakodtam magam és meg kerestem a "haverokat".

Kibum *Key*P.O.V

A kapu mellett állok. Elsők között érkeztem, de se Henry és ugyan úgy Hara sincs még a suli területén. Tegnap este óta még mindig nem tisztult ki a fejem. Bár mennyire is ellenkezek a hülye gondolataim ellen, sajnos még mindig ott motoszkálnak a sötét gondolatok, s, ha ez nem lenne még elég, már nem csak kettőjüket hoztam össze, hanem palimadár ként úgy érzem, hogy mindenki át akar verni. 

Nem állhatok itt tovább szobor ként. Lassan fel kell mennem a színpadra, hogy felolvassam azt a sok sületlenséget, amit az igazgató rám bízott, így elindulok a nagy tömeget kikerülve a színfalak mögé. Mikor oda érek Soraval futok össze, aki egy halom papírt tartogat a kezében.

-      Jó, hogy itt vagy. Már egy órája téged kereslek. - sétál oda elém - Itt a szöveg, amit fel kell olvasnod. Bocs, hogy most adom oda, de ma reggel nyomták nekem is a kezembe. - nyomta a kezembe a kilométer hosszú szöveget, majd elment mielőtt Hara felől kérdezhettem volna. Lassan kisétáltam a mikrofonig és figyelmet kértem. Fél órán keresztül azt a sok zagyvaságot olvastam fel, ami apapíron állt. Remélem valaki értette, amit olvasok, mert nekem gőzöm sincs, hogy ezt miért pont ma kell elolvasni, mikor sokkal jobb dolgom is lenne. Miután befejeztem mondókán Sorat kerestem meg, aki szőrén-szálán eltűnt. Meg vártam még az igazgató mondani valóját, majd a többiek előtt kisurrantam a suliból. Ha Sora nincs itt, akkor vagy haza fele, vagy esetleg otthon van már. Míg hozzá tartottam az úton megláttam őt és a két új fiút sétálni. Nem voltak már messze Sora házától, így tovább mentem és beparkoltam a ház elé, majd ott vártam. Negyed óra múlva mind a hárman megjelentek. Sora feszült látom rajta, de innen nem megyek el, amíg ki nem szedem belőle, amit tud. 

-      Beszélnünk kell. - lépek elé, hogy végre észre vegye, hogy itt állok.

-      Ne most  Key, nem alkalmas... - kerül ki egy könnyed lépéssel.

-      Hararól van szó és addig el sem megyek, míg nem beszélhetek veled. - mint, ha szelemet látott volna, úgy nézett vissza rám, majd a két új gyerekre. 

-      Jobb lenne, ha most haza mennél - szólt közben az egyik, de nem tudom, hogy melyik volt az.

-      Nem megyek, inkább ti menjetek. - szóltam kicsit dühösen, mert az idegeim így sem tökéletesek.

-      Rá is tartozik és lehet, hogy jobban, mint rám... - mondta a két srácnak Sora.

-      Így is sok, hogy te tudod, nem kellene mindenkinek megtudnia... - jött közelebb az, aki előzőleg megszólalt, majd egy érdekes képet vágott hozzám. Nem értem, hogy mi folyik itt, de nincs jó elő érzetem.

9. rész

Hara P.O.V

Másodpercek teltek el, de nekem több órának tűnt. Míg a kilincs lassan elérte végpontját a szívem lüktetése is gyorsabbodott. Egy lépés... ennyit tudtam megtenni hátrafelé, minek következtében a kandalló kidolgozott, poros falának ütköztem. Míg nyílt a nyikorgó ajtó, kezem szép lassan a piszkavas fele csúszott, majd gyors megmarkolva azt, hátam mögé dugtam és vártam.

Amit elég tágasra nyitódott a rozoga bejárat egy nő libbent be rajta széles mosollyal. Barátságosnak tűnt, így egy kissé megnyugodtam, de azért a vasat a kezemben ugyan úgy markoltam, biztos, ami biztos alapon. A nő már nem volt fiatal, inkább egy 80-as évekbeli bejárati nőre hasonlított modern ruházattal. Még mindig mosolygott, s míg mielőtt becsukta volna az ajtót egy kis ételes kocsit húzott be, amit egy cica követett. Az állat egyből az ágyat célozta meg, amit tekintetemmel követtem, majd gyorsan visszakaptam fejem a nőre, aki a szobaközepéig tipegett, majd megállt és a kocsin lévő edényeket pakolgatta. 

Percekig csendben bámultam, mire megszólalt:

-       Gyere, egyél mielőtt legyengülsz teljesen. - mondta olyan hanggal, ahogy a nagymamám hívott ebédelni gyerek koromban.

-      Nem, köszönöm. Nem vagyok éhes... - válaszoltam kissé még mindig riadtan.

-      Ne kéresd magad. Látom rajtad, hogy kopog a szemed az éhségtől, ezek meg igen finom falatok. Saját kezűleg készítettem, még az édesanyám receptje szerint. - töltött ki egy csésze teát a kannából, majd felém igyekezett vele. - éhes voltam, annyi szent és a teának is jó illata volt, így mikor előttem állt egy lépéssel, és felém nyújtotta a gőzölgő csészét kis habozás után elvettem a szabad kezemmel.

 -      Köszönöm.

 -      Tőlem nem kell félned, én nem harapok és nem is vagyok rossz ember... - mosolygott, majd megfordult és vissza ment a kocsihoz. - Tudod, nekem is volt egy lányom, míg vérszopók meg nem ölték, de nem neheztelek rájuk. Megérdemelte a sorsát. Mindig is zűrös lány volt, pedig nem úgy neveltük... - mondta, míg motoszkált a kocsin tovább - Mi a neved kincsem? - fordította tekintetét felém.

-      Hara... Shin Hara.... - válaszoltam, majd a teámba kortyoltam.

Ezek után csend lett, míg a teám el nem fogyott. Ekkor egy tálcát hozott felém. Megkért, hogy üljek le, amit megtettem és a tálcát az ölembe nyomta. Lassan elkezdtem enni ő meg leült velem szembe az ágyra és bámultuk egymást, ami engem nagyon zavart, de nem akartam rossz modorú lenni...

Kibum *Key* P.O.V

Lassan sétálok haza teli aggodalommal. Hara telefonja kivan kapcsolva és senki nem tud róla semmit. Se Henry, se Hara.... Nem vagyok szemét, de ennyi idő alatt rengeteg minden megfordult a fejemben és most gondolhatjátok, hogy mi az egyik. Nem feltételezném egyik fél részéről sem, de együtt láttam őket utoljára és valami csoda módján együtt is tűntek el. Persze nem szép ezt feltételezni, és ezért ki is akarom az így is zavaros fejemből verni, de egy ideje csak ez motoszkál a fejemben.

Lassan hazaérve nyitottam ki a bejárati ajtót, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem. Egyből a szobám támadtam meg és az ágyra vetettem magam. Van egy hifim, amihez nem túl rég vettem egy irtó hosszú fejhallgatót, hogy a szüleim ne háborogjak a hangos zene miatt. Ezt tettem a fejemre és a nekem kellő hangerőre állítva hallgattam a zenét, hogy könnyebben űzzem el a fejemben lévő kusza gondolatokat.

Sora P.O.V

Kész őrület az egész. Tényleg jobb lett volna, ha itthon maradok... - sóhajtoztam magamban, míg az ágyon hasalva lógattam le a fejem. Enyhén szólva be voltam rezelve, mikor a szőke srác előadta magát. 

Kevin és Ő olyan mások. Hogy lehetnek testvérek? Sok mindenre találok valamiféle választ, de erre még mindig nem akadtam rá. Kevtől nem félek, és az igazat megvallva egyre jobban érzem magam a közelében. Néha eszembe jut ez első találkozásom vele, mikor ott bunkóztam a folyosón, de ő rendületlenül maradt ugyan olyan jókedvű és barátságos. Szemmel láthatóan Henryvel is szimpatizál, amit nem is csodálok, hisz nagyon hasonlítanak természetileg. Remélem megérem azt is, hogy Kevin ugyan olyan jó barátom lehessen, mint Henry... legalább is, ha így haladunk biztos ez lesz.

Erőt véve magamon a hosszú gondolat menetem után, levetkőztem, majd felvettem a pizsim és bebújtam az ágyba. Hogy elaludhassak kellemes emlékeket idéztem fel a régi időkről és ennek köszönhetően seperc alatt el is aludtam.

Míg az éjszakám nyugodtan telt, reggelre az új napom katasztrófába torkollott...

8. rész

Kyung Jae *Eli* P.O.V

Az igazság az, hogy szinte semmit sem mondtam el a kis nyuszinak. Nem mese délutánra jöttem csak "megvédeni", de azt sem önszántamból. Mivel annak ellenére, hogy nincs túl hideg és elég a pulóver, a földön ülni nem a legkellemesebb, így kis idő után felálltam. Fogalmam sincs, hogy mit kellene most csinálnom. Egész éjszaka nem fogok senkire sem vigyázni az fix. Közelebb mentem a lányhoz, majd megragadtam a karját és felemeltem.

-        Mit is mondtál, hogy hívnak? - néztem rá, aki csak rémülten motyogott valamit, amiből semmit sem hallottam. Végül is mindegy, én nem fogok itt szenvedni vele. Megindultam határozottan, míg kezem a csuklójához csúsztattam és megszorítottam. Mikor kiléptünk a járdára szétnéztem, majd azzal a mozdulattal magam után rántottam csajt. Elindultunk "haza". Nekem mára elegem volt a dadus szerepből, így hazakísérem és lépek is le. Ma nem én vagyok a soros a vigyázására, ezt is csak szívességből tettem meg Kevinek. Az utcákat járva egy szót sem szóltam, csak hallgattam, amit a csaj magában gondol. Innen megtudtam, hogy Soranak hívják. Úgy látom nagyon szereti magát, mert majdnem minden mondatában benne van a saját neve. Ettől nevetnem kell, persze emiatt rosszallóan néz rám, de nem izgat. Az út felénél járunk, de unom ezt a sok üres fecsegést, amit ez magában végez, így vagy leütöm és haza cipelem vagy kinyitom a szám és elkezdek vele beszélgetni. Míg azon gondolkoztam, hogy mit kérdezhetnék, megelőzött.

-        Hova viszel?

-        Haza. - válaszoltam közömbösen, mikor az utca túloldalán megláttam Kevint. Fütyültem neki, amire felkapta a fejét, majd intettem s ő át jött hozzánk. - Itt  a csaj, kezdj vele valamit, mert az idegeimre megy a sok hülye gondolatától. - löktem Kevinnek a lányt, s mielőtt mondhatott volna bármelyik is valamit otthagytam őket és elindultam haza.

Kevin P.O.V

Legalább egy órát várhatott volna, míg találok magamnak enni, de már mindegy. Ránéztem Sorara, aki meg csak mellkason figyelt. Reszketett, gondolom félt, nem is kicsit. Megsimogattam hátát, majd kicsit meglöktem, hogy megindulhassunk.

-       Hova igyekeztetek Elial? - kérdeztem.

-       Azt mondta haza... - válaszolt halkan, de csak a földet kémlelte.

-       Mindjárt otthon leszel, ne aggódj. - mondtam és ennyi volt a nagy beszélgetés. Mikor haza kísértem szó nélkül berohant a lakásba én meg elmentem. Remélem találok ma valamit, mielőtt úgy néznék ki, mint egy élő halott.
Járom a kihalt utcákat, egy pillanat megállás nélkül, de, mint, ha egy kísértet városban lennék. Fél óránként, ha találkozok egy - egy lassan haladó autóval és csövessel vagy részeggel, de ennyi, nem több. Így nehéz lesz vért találnom magamnak, pedig kellene. Még egy órácskát koptattam a közterület zegét - zugát, majd feladtam. Így nem fogok találni magamnak senkit, tehát nincs más választásom, be kell mennem egy szórakozó helyre és ott csak három választás közül választatok.
1. Vagy úgy teszek, mint, ha épp felcsípnék egy csajt, aki vagy beadja a derekát egy kis "kamatyolásra" vagy nem.
2. Vagy úgy teszek, mint, ha meleg lennék, amire nagyon nem füllik a fogam, de sajnos volt már rá példa, hogy így kellett áldozatot keresnem. Higgyétek el ez még mindig jobb, mint, ha koszos, büdös csövest kellene megharapnom.
3. Annyira leitatok valakit, hogy a lábán se tudjon megállni, viszont ez azzal jár, hogy minimum egy órát kell ahhoz itatnom plusz ki kell belőle szednem, hogy hol lakik, hogy haza vigyem miután megkaptam, ami kell nekem.Sajnos vagy nem sajnos én nem tudom csak úgy otthagyni az ilyen állapotú lányokat vagy is csak azokat, akik az én hibámból kerülnek ilyen állapotba.
Egyik sem tetszik igazán, de most nem válogathatok. Pár sarokkal arrébb vagy  van egy kis szórakozóhely. Jártam már ott, habár nem sokszor., de azt hiszem most újra meglátogatom. Ha szerencsém van találok már egy "jó" állapotban lévő lány és gyorsan végezhetek.

Hara P.O.V

Csukott szemmel fülelek mozdulatlanul. Szimatolok a levegőbe, de semmi ismerős illat nem csapja meg orrom, legalább is, ami az otthonnal vagy Kibum környezetével  kapcsolatos. Elég hűvös van és kezdek fázni vagy is pontosabban már most fázom. Próbálom össze szedni gondolataim, hogy mi volt mielőtt elájulhattam volna, s ekkor beugrik. Félek kinyitni a szemem, mert nem tudom, hogy mivel szembesülhetek, ha végre nem a szemhéjam és vele együtt a nagy sötétséget látom. Bátorságot gyűjtök és résnyire kinyitom a jobb szemem. Látó teremben  egy lélek sincs, csak a félhomály és egy nagy festmény továbbá alatta egy antik bútor. Minden bizonnyal egy szobában vagyok.

Miután megbizonyosodtam, hogy kicsi az esélye, hogy valaki lenne itt még rajtam kívül valaki, rendesen kinyitom mind két szemem s alaposan körbenézek. Nincs sok minden a szobában. Egy beépített kandalló, amiben pislákol a tűz, mellette egy láda, amiben fa van össze készítve, egy  méretes ágy, aminek a jobb oldalán fekszem, továbbá van itt még egy közepes nagyságú asztal, amin egy ötágyú gyertyatartó van, de csak három ég belőle. Ahogy elnézek balra csak azt az antik bútort és a festmény látom, illetve az egy mellett egy széket. Ennyi után körbetekintés után az az érzésem, mint, ha vissza utaztam volna az időben pár száz évet. Lassan felülök és ekkor érzem, hogy a fejem hasogat és a nyakam is fáj. Az utóbbihoz oda kapok és megsimogatom azt a területet, majd körözök egyet fejemmel és lemászom az ágyról. Ekkor veszem csak észre, hogy van egy nagyobbacska tükör is a falra függesztve, de nem törődöm vele sokat inkább a kandallóhoz lépek, hogy tegyek még fát a tűzre. Miután ez megtörtént oda vitte a széket és az ágy végén lévő pokróc társaságában leültem melegedni. Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt vagy hogy egyáltalán valós-e az egész, de nem akarok itt maradni. Fél órát gondolkoztam magányosan, mikor egy hangra kapom oda fejem, ami az ajtó felől jön. Lélegzetem visszafojtva állok fel a székről és riadtan nézek az épp nyitódó ajtóra...

7. rész

Kibum *Key* P.O.V

Már több, mint egy órája nem találom Harat. Kimentem körbe nézni, de sehol sem találtam, de nem csak őt, hanem Henryt sem. Aggódok, nem is kicsit. Általában nem vagyok ideges típus, legalább is másoknak nem igazán mutatom, ha ideges vagy dühös vagyok. Várok. Egyenlőre mást nem tudok tenni. Lassan az italos asztalhoz furakodom és töltök magamnak valami jó erőset. Egyből meg is iszom, nem úgy, mint mások, akik szorongatják egy darabig a kezükben. Miután lenyeltem az italom megrázom kicsit fejem, majd bele vetem magam a tömegbe. Nézelődök és próbálom magam megnyugtatni. Igazság szerint rossz érzésem van, de nem tudok rájönni, hogy mi vagy ki miatt lenne. Oda sétálok ez egyik ismerősömhöz és szóba elegyedek vele. Talán ez megnyugtat majd, ha nem, akkor keresek más elfoglaltságot...

***

A történet eddigi részében két vámpír "családot" ismerünk meg, de van egy harmadik is a környéken. Ez a csoport csak lányokból áll. Tizenhárman vannak már évek óta és a vezetőjük : Kim Hyo Jung. Szép lány, de ezen kívül nagyon erős is. Születése óta vámpír. Borzasztó egy mogorva természete van. Mogorva és könnyen dühös lesz. Saját családját saját maga irtotta ki, mondván csak púp a hátán. Nagy titokban tartják a csoportot. Ha valaki ki akarna lépni - ami nem igazán fordul elő - az azonnal alá írja a halálos ítéletét. Két éve folyamatosan edzik magukat, hogy még erősebbek legyenek.

Hyo P.O.V

Két nyamvadt éve edzetem ezt a csürhe bandát, de mint, ha semmit sem érne. Egyik jobban nyavalyog, mint a másik. Meg kellett volna mind ölnöm időben, talán akkor nem lenne ennyi bajom velük. - gondolom magamban, így végig nézek a társaságon.

-         Csak ennyi telik tőletek? Mik vagyok ti? Egy óvodás erősebb, mint ti együtt véve! - ordítok az előttem lihegő bandára.

-         Hyo... már két napja szinte csak edzünk. Mikor lesz már vége? - szólalt meg Jin Hee a jobb kezem.

-         Nem pihenhettek. Hamarosan itt az idő és ti még mindig felkészületlenek vagytok! - válaszoltam, mag elfordultam tőlük és az egyik kidőlt fára ültem.

-         Mind éhesek vagyunk... Ezt nem tudjuk sokáig így csinálni... - állt fel az Joon Seo azaz a legfiatalabb.

-         Majd esztek, ha végre jól teljesítetek... - ejtek egy gonosz vigyort - Vagy, aki ki mer ellenem állni és győz, az azonnal mehet enni. - persze soha nem volt, hogy valaki megmerje ezt tenni szóval ettől nem félek - Én is így gondoltam... - állok fel és még egyszer körbenézek rajtuk - Folytassátok! - kiáltok rájuk, majd eltűnök.

Vissza megyek a házunkba és  előveszem a "nagy könyvet". Egy éve próbálom megfejteni valamit, de sehogy sem jön össze, pedig nekem nagyon kellene. Ismerek pár boszorkányt, akik nekem dolgoznak. Hónapokkal ezelőtt felkerestem őket, hogy fejtsék meg nekem, de nem mentem velük semmire.  Ha nem fejtem meg elfogom veszteni a csatát, amihez nagyon nem füllik a fogam. Mérgesen csapom be  a könyvet, majd az ablakhoz állok és bámulok ki rajta. Kezdek éhes lenni, így nem ácsorgok sokáig, inkább elmegyek és letámadok egy finom falatot.

Kevin P.O.V

Nem tudom, hogy hol a fenében van Eli, de igyekezhetne. Nem vagyok jó kedvemben és éhes is vagyok. Nem mehetek el éhesen holnap az iskolában, egyből kiderülne, hogy mi vagyok, arra meg semmi energiám sincs, hogy magyarázkodjak vagy megöljek valakit ez miatt. Nem tehetek mást. El kell mennem, különben itt zavarodok meg. Remélem nem történik semmi, míg oda vagyok.Bevetem magam az erdőbe, hisz ha átvágok rajta hamarabb érek be a városba. 

A városba érve lassú, nyugodt sétába kezdek és nézelődök. Fiatal áldozatot kell keresnem, mert vele tovább bírom, mint az idősebb korosztállyal. Az egyik sikátoron megyek végig, mikor megakad a szemem az egyik "fajtársamon". Soha nem láttam még a környéken, de épp eszik. Érzem a vér illatát. Ettől még éhesebb leszek, de megállok és szorosan a falhoz simulok, majd figyelek. Eddig nem vett észre szerencsére és remélem nem is fog. Pár perc elteltével elengedi áldozatát, ami holtam rogy össze, majd megtörli a száját és felém tart. El lépek a faltól, majd megyek felé. Gonosz, de csábos mosollyal megy el mellettem. Pár lépéssel van már mögöttem, így utána fordulok s ekkor megáll viszont én haladok tovább magam elé nézve. Mire pislantottam előttem áll és érzem mellkasomon az egyik kezét.

 -         Ki vagy te? - szólal meg míg semmit mondóan néz rám. Meg sem szólalok, csak kitérek előle és megyek tovább. Árad belőle a gonoszság nekem meg nem kell a balhé. Nyugodtan teszem meg lépteim, mikor egy hirtelen mozdulattal a falnak csapódok.  Ki vagy te? Többször nem kérdezem! - mondja kicsit hangosabban. Én csak felállok és meredten nézek rá, mire ő elmosolyodik és egy pillanat alatt előttem terem. Megszorítsa torkom és a falhoz szorít. Ennyivel nem tud velem elbánni, így továbbra is nézek rá, majd fordul a kocka és én szorítom a falhoz. 

-         Nem tudtad, hogy nem illik a másik nyakát szorongatni? - mondom neki, míg végig nézek rajt és végül elengedem. Tényleg nem akarok balhét, így inkább elfordulok tőle és megyek tovább. A sikátor végén vissza nézek, de addigra eltűnt a lány. Nem is foglalkozok vele többet, csak keresem a vacsorám.