Egy kósza pillantást vetettem az ablak irányába. Úgy vélem hajnalodik. Nem sok mindent láttam az ágyamon ülve így komótosan felkeltem és oda lépdeltem. Legelőször a velem egy vonalban húzódó lombkoronát láttam meg. Levelei enyhén mozogtak, ahogy a hajnali hűvös gyenge fuvallattal találkozott.
Lassan feléled a város, egy újabb nap kezdődik meg. Kedvem lenne vissza bújni az ágyban és egy jó nagyot aludni, de úgy sem menne, így lemegyek a földszintre és megcélzom a konyhát. Míg a kávé lefő készítettem egy vajas pirítóst, amit majszoltam, míg a reggeli újságot hoztam be a lépcsőről. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, valami miatta visszafordultam. Magam sem tudom, hogy miért csak meg történt.
***
Eltelt egy hét. Szerencsére semmi nem történt az óta. Nyugodt volt
minden éjszaka, a nappalok meg elég pörgősek. Hara, Sora és Kim sokat
járt a butikokba. Sok felesleges cuccot és kacatokat szedtek össze.
Társult melléjük Kibum is, habár ő nagyon nem élvezte, de nem is
nyavalygott az miatt, hogy le kellett járni a lábát. Hara és Sora nem beszéltek
azóta a terhességéről vagy, hogy mit beszéltek Kibumal azon az estén.Hétvégére Kim egy házibulit szervezett. Az osztálytársak lettek meghívva, meg egy - egy szakkörből -ebből sok volt - a barátai. Sora szerencséjére vagy szerencsétlenségére Mir – még, ha ő nem is az osztályukba járt – és a díszes társasága is hivatalos volt a buliba. Hara és Kibum később értek oda, van egy kis dolguk, Kim meg el volt foglalva a sokasággal, így Sora egyedül szürcsölte az italját a bárpultnak nevezett asztalnál. Nézelődött jobba – balra, s nézegette a sok embert, ahogy lassan, de biztosan részegre isszák magukat. Este tíz óra felé járhatott az idő, mikor az ajtón Eli és Kevin lépett be. Egyből a tömeg közepére vették magukat. Ahhoz képest, hogy most jöttek, igen csak sok fiúval „pacsiztak” le, főleg Eli. Kevin volt a szerényebb, ő inkább a háttérből figyelt s csak egy – egy hozzá „illő” sráccal kezelt le. Henry egy ideig még nem jelent meg, pedig általában Mirel van össze nőve.
Rengetegen jöttek el, nem is gondoltam volna. Járkáltam az emberek között, örültem, hogy sok nevető arccal találom szembe magam, habár voltak olyanok is, akik már a sárga föld alá itták maguk. Szerencsémre eddig még senki után nem kellett takarítanom és jó lenne, ha így is maradna. Körbe kell járnom az egész házat ellenőrzés ként és jó lenne a nasis asztalt is feltölteni.
- Ahhh... nem egyedül kellett volna ezt szerveznem, így semmi szórakozásom nem lesz ma. - mérgelődtem, mikor a fürdőbe léptem, hogy kicsit felfrissítsem magam. A tükörben nézegettem magam. - Jó lenne, ma valami pasit felcsípni, de ebben a szerelésben nem fog menni... - mondtam a tükörképemnek, majd megtöröltem arcom és elhatároztam, ha feltöltöttem a tálakat felmegyek átöltözni és bele vetem magam a bulizásba.
Sora P.O.V Unatkoztam, így elhatároztam, hogy körbejárom a házat és keresek egy nyugodtam zugot, ahol megpihenhetek. Elindultam felfelé a lépcsőn. Ilyen – olyan párok lökdöstek, akik hol fel, hol lejöttek mellettem. Némelyik tuskó miatt, majdnem magamra öntöttem az italom. Abban a pillanatban képeltem volna fel az illetőt, de szerencséjükre szóljon a legtöbbje mind ittas és vágy fűtötte. Nagy nehézségek árán, de feljutottam az emeletre. Nem tudom, hogy mire számítottam, hisz minden szobából furcsa hangok szűrődtek ki, főleg, ahol nem csukták be az ajtót. Ha Kim ezt látná biztos, hogy a falra mászott volna, de én le nem megyek neki szólni. Egy élet mire visszajuthatnék. Körbenéztem, hát, ha találok egy szobát, amit még nem folynak „veszélyes állapotok” , de sajnos az első emelt reménytelen. Már csak egy van, az utolsó esélyem, ha az is telt házas, akkor már csak az udvar marad, de az igazat megvallva nincs kedvem kimenni. Hűvös van és sötét, ami most nem ideális ennyi részeg kanos pasinál. Gyors felrohantam és bementem az első szobába, aminek az ajtaja félig nyitva volt. Ez volt Kim szobája. Gondolhattam volna, hogy ide senki sem fog jönni, - ha csak ki nem adta volna valakiknek bérbe - . Becsuktam az ajtót, mert láttam, hogy egy páros jön felfelé. Nem engedem, hogy innen kitúrjanak. Elterültem Kim ágyán és hallgattam a lentről jövő zenét.
Henry P.O.V- Téged kereslek… - lépek az ágyhoz egy idióta vigyor társaságában.
- Hát én itt vagyok, de azt hiszem itt is maradok… - sóhajtotta.
- Látom, neked sincs sok kedved az egészhez – fintorogtam, hisz nekem is ez a véleményem.
- Nincs hát! Kim elfoglalt, Hara később jön, ha egyáltalán ide ér Kibumal, a hülye picsák, meg itt illegetik magukat. A zene pocsék, a pia mind ütős és sok a részeg kanos manus. … Még jó, hogy nincs kedvem az egészhez…
- Miért jöttél el? Talán Cheol Yong miatt? - húztam az agyát, had szórakozzak egy kicsit.
- Nem, dehogy is! Ha tudtam volna, hogy itt lesz tuti nem jövök el!
- Akkor meg? Talán van valaki más, aki miatt…
- Na persze, én meg a pasik? Gondoltad… - vetett rám egy hülye pillantást.
- Hát én gondoltam, mert mostanában elég sok időt tölt valaki a házatok előtt…
- Mi? – néztem rám, mint, aki szellemet látott – Honnan tudod?
- Sokat járok arra…
- Te magadról beszélsz? – nevette el magát – Minek jársz te „arrafelé” ?
- Mielőtt azt hinnéd, hogy én leslek, az nem igaz! Apám dolgait intézem és felétek rövidebb…
- De akkor kiről beszélsz? – látszott, hogy elgondolkozott, gondolom neki is feltűnt, nem csak nekem – Henry… ki vele! – parancsolt rám.
- Nem tudom, nem igazán figyeltem, hogy ki az, csak feltűnt, hogy mindig látok valakit vagy a fának támaszkodva állni, vagy az ajtó előtt az ablakodat bámulni. Nem akartam említeni, mert azt hittem tudsz róla, hisz a kedved a suliban felettébb boldog volt és kiegyensúlyozott, így úgy gondoltam, hogy valami udvarlóféle… - Elgondolkozott, majd elmosolyodott. Habár én a helyében nem vigyorognék, persze én tudom, amit tudok – gondoltam magamban – Ki az a srác? – érdeklődtem kíváncsian hát, ha mond valamit.
- Nem tudom, nem beszéltem még vele…
- Oda jár és nem is beszéltél vele? Mond inkább, hogy nem akarod elmondani! – mosolyogtam már kínomban.
- Azt sem tudtam, hogy figyelnek! – mondta teljes nyugodtsággal, mint, ha csak egy dogáról lenne szó – De nem is érdekel. Legalább valakit érdeklek!
- Hát … oké… - Vetettem egy hülye pillantást és úgy tettem, mint, ha nem is érdekelne. Nem tudom, hogy ki az és mit akar. – Na, de én megyek, mert Mir keresni fog! – nyomtam egy puszit az arcára, majd felpattantam és az ajtóhoz sietettem - Majd találkozunk, addig meg vigyázz a pasikkal, ne hogy elvigyenek Mir orra elől! – kacsintott egyet, majd kiment. Még a szavakat is fáj kimondanom ilyenkor. Igazából Mir egy szemét, vagy is jó fej és normális a haverjaival, de, ha lányról van szó már nem olyan. Nem érdekelt engem, hogy melyik csajt hogy veri át, de mikor említette, hogy Soraval van egy randija elkapott valami furcsa érzés, amit nem akarok érezni, de azt meg főleg nem akarom, hogy más észre vegye rajtam, így lepleznem kell.
***
Abben a pillanatban, mikor Henry kilépett az ablak kicsapódott! Sora gyorsan lemászott az
ágyról és oda sietettet, hogy becsukja, de még sem tette. Inkább megállt
és nézte a csillagokat. Míg az eget kémlelte, egyszer csak
megérintett valaki a vállát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése