2. rész

Hara P.O.V

Itthon vagyok egyedül. Ülök a kád szélén egy bizonyos pontra meredve és gondolkozom. Nem tudom mit tegyek. Tehetetlennek érzem magam. Miért nem vigyáztam jobban? Nekem kellett volna nem Kibumnak, habár ő is ugyan úgy gondolhatott volna erre, mint én. Ahh... teljesen és vissza fordíthatatlanul tönkre tettem mindent. Ha ezt Kibum megtudja elfog hagyni, biztos vagyok benne, hogy így már nem fogok kelleni neki. S még, ha ez nem lenne elég a szüleim elé állni sem merek egy ilyen hírrel. Szeretnek mind ketten, de ezt nem vennék be a gyomruk, még az enyém sem akarja nagyon. Valamit tennem kell. De mit? - Motyogtam magamnak míg a hideg kőre ültem, de rájöttem ezt nem szabad, így gyorsan felálltam onnan és bementem a szobába. A tükör elé álltam és csak néztem magam. Próbáltam elképzelni milyen lenne, ha... nem, nem, ezt inkább most ezt hagyjuk. Ez nekem most sok. Hogy eltereljem gondolataim elfeküdtem az ágyon és a mobilomért nyúltam. Mivel a problémámmal nem akartam foglalkozni, hát, akkor majd máséval. Nehezem bírtam rá Mirt, hogy találkozzon Soraval, de én nagyon akartam, legalább egyszer, hogy Sora had örüljön ennyi év után. Kikerestem a számát, s mielőtt megnyomtam volna a hívás gombot nagy levegőt vettem és tárcsáztam.

***

Minden óra eltelt, de az újak sehol, viszont ezt elmondható Kimről és Hararól is. Órákon bent vannak, de , ahogy kicsengetnek, mint, ha a föld nyelné el őket. Sora még mindig kitartott az mellett, hogy a nem megy el a randira. Könyvét bújta és így sétált szép lassan, hisz szép az idő, így úgy gondolta ráér... mindenre. A könyvvel egybe olvadását a telefonom csörgése töri meg. Mikor a kijelzőt nézte, rejtett számot mutat, így habozott egy ideig, hogy felvegye, de a kíváncsisága győzedelmeskedett.

Sora  P.O.V

Nagy meglepetésemre Hara van a vonal túloldalán. Minden áron rá akar venni, hogy menjek el a találkozóra. Már tíz perce keresem a jobbnál jobb kifogásokat, de hajthatatlan. Csak mondja, mondja és mondja ...
-           Hara...Hara...Hara, figyelnél rám egy picit?
-           Hogy ne, mond csak... - állt le végre a fecsegéssel és csendbe maradt.
-           Nem megyek el a ''tökéletes'' pasival találkozni és vita lezárva!
-           De ne csináld már! Tudod mennyit szenvedtem mire megtaláltam neked? - mondja kicsit lehangoltam, de tudom, hogy csak azért teszi, hogy beadjam a derekam. Túl jól ismerem már.
-           Sajnálom, most hajthatatlan vagyok, de ha ennyire ''tökéletes'', mond Kimnek, hogy menjen el ő helyettem vagy menj el te...
-           Nem.. nem és nem! - szinte már kiabál a telefonba - Neked kell menned... na... kérlek, csak próbáld meg! ....A kedvemért... - nincs más választásom, hazudnom kell neki.
-           Jól van, ha abbahagyod a szekálást, elmegyek arra a randira .... Remélem, most örülsz!
-           Iiiiiiiiigeeeeeeennn - elképzeltem, ahogy örömtáncot jár - akkor tudod, hogy hova kell menni és mikor?
-           Igen, a papíron rajta van....
-           Ha haza értél hívj fel és mesélj!
-           Nem lesz nagy mesélés az biztos! - gondoltam magamba, majd elköszöntem és a telefont is kikapcsoltam, ne hogy eszébe jusson még valami hülyeség. Újra belebújtam a könyvbe. Nem telhetett el tíz perc újra kizökkentem az olvasásból. Neki mentem valakinek a átkelő előtt pár méterrel. A könyv kiesett a kezemből, kis híján rá nem léptem.
-           Nem tudsz vigyázni?
-           Bocsánat! - nyögtem ki miközben hajoltam le a könyvemért. Mikor felálltam és az alakra néztem, - kit majdnem fellöktem - majdnem leültem. Szembe találtam magam a beképzelt új sráccal. Azt az önelégült fejet, amit abban a pillanatban produkált, mikor felnéztem rá, talán soha nem felejtem el.
-           Nézzenek oda, ki tévedt erre felé? Mi járatban? - vigyorgott, mint a kisgyerek a nyalókának.
-           Ezt én is kérdezhetném tőled...
-           Nem mint, ha rád tartozna...
-           Ezt én is így gondoltam...
-           Beképzelt liba! - mondta, mint, ha tudná, hogy nem hallom.
-           Bunkó! - vágtam rá rögtön. Ettől a pasitól a falra fokok mászni és az, hogy előttem ül még rá tesz egy lapáttal. Másik helyet kell keresnem magamnak, mert ezt nem fogom bírni.

Kyung Jae *Eli* P.O.V

Nem is tudom hogy mehettem bele ebbe a hülyeségbe. Elég lett volna, ha az a bolond jár iskolába engem meg kihagynak ebből az egészből. Lenne jobb dolgom is, mint hogy egy hisztis kislányra vigyázzak. Nem elég, hogy úgy csinálok, mint egy jól fizetett őr, de még nap közben is a nyávogását hallgassam? Na nem, ebből nekem nem kell. Habár, most, hogy így megnézem.... - kalandozott el tekintetem a kis csajon. Á, még sem. Egyszerűbb lenne leütni és bezárni egy pincébe. Ott legalább elgondolkozna egy kicsit.- mérgelődtem, míg követtem észrevétlen.

 ***

Másnap reggel furi dolgok történtek, legalább is Sora számára. Mint, ha valaki feküdt volna mellette, továbbá az ablak is nyitva volt. Felkelt és becsukta az ablakot, mert igen csak hűvös volt oda kint. Míg készülődött a suliba folyamatosan bele borzongott a gondolatba, hogy valaki járt a szobájában, míg aludt. Kezdett kicsit ideges lenni emiatt. Elment a suli háta mögötti pályára. Szerencsére ma ott voltak a fiúk, így volt kit figyelnie. Henry mikor észre vett egyből oda ment.

Henry P.O.V

-           Jó reggelt kis csaj! - borzoltam össze a haját, miközben leültem mellé a törölközőm szorongatva.
-           Neked is jó reggelt. - mosolyog rám.
-           Hol voltál tegnap reggel? Kezdtelek hiányolni.
-           Ti nem voltatok itt, pedig hátra jöttem...
-           De, itt voltunk csak egy órával később. - nevettem.
-           Tudod, hogy akkor nekem már órám van.
-           Tudom, de fel vagyok töltődve, szóval piszkálódni van kedvem...
-           De ne engem piszkálj már, ma reggel hisztis vagyok, nem látszik?
-           Nem igazán... - mosolyogtam - de mesélj nekem valamit. Minden okés?
-           Azt hiszem igen. Nincs kedved este átjönni? Már halálra unom az agyam otthon egyedül!
-           Tudok jobbat! Szólj Kimnek és Haranak, hogy jöjjenek ők is és elmegyünk moziba, majd vacsorázni, mint régen...
-           Jó ötlet, de...
-           Nincs semmiféle de! Most adnak a moziban egy jó filmet, meg akarom nézni, de a Mirék nem akarják megnézni, én meg egyedül nem akartam szóval kihasznállak. Jó kis horror, ezt nem hagyhatod ki... tudom, hogy szereted.
-           Mir biztos, hogy nem akar eljönni?
-           Ne hogy már Mirtől függj. Szóval akkor jössz vagy nem?
-           Értem jössz az ezüst csodával?
-           Még szép! -  adtam egy arcára egy puszit - Akkor most megyek, mert nem sok időnk van és jönnek a vagányok a pályára. Hatra ott vagyok érted és ne felejts el Kiméknek szólni! - kiabáltam vissza neki.

Sora P.O.V

Miután kinézegettem magam a fiúkon felmentem a zeneterembe. Meg döbbenve láttam, hogy a két lógós ül a földön. Ők nem tudják, de a zeneterembe be lehet menni, és nem kell kint várakozni, de nem baj, had szenvedjenek. Mikor meglátták, hogy megyek feléjük Kevin azonnal felpattant és kedvesen jó reggelt kívánt, majd én is neki. Kinyitottam az ajtót, majd bementünk. Én beültem legelőre, ők meg maradtak hátul. Hogy semmiféle beszélgetést ne kelljen velük lebonyolítani zenét hallgattam. Épp hogy meghallgattam egy két számot Kim rohant be az ajtón. Először a két fiút vette észre. Azt hitte, hogy rossz terembe jött be, így kiment és megnézte az ajtószámozást, majd visszajött. Jót mosolyogtam rajta, mikor végre rájött, hogy jó helyen jár. Szóltam neki, hogy én is itt vagyok. Mikor meglátott, mint, akit puskából lőttek ki, olyan sebességgel szaladt oda hozzám.
-           Sziiiiiia! Milyen volt a randi? - szinte tudtam, hogy ez lesz ma a téma.
-           Szia, olyan átlagos. - azt hiszem ideje valamit beadagolni, tehát kezdjük az elején.
-           A pasi vagy a randi?
-           Mind kettő...
-           Ugye milyen szép zöld szeme van?
-           Ha te mondod, akkor biztos úgy van...
-           Nem is zöld a szeme! - hups, most akkor lebuktam - Te nem mentél el igaz? - nézett rám nagyon csúnyán.
-           Mondtam, hogy nem akarok el menni, de ti nagyon akartátok. Igaz, hogy Becának megígértem, de akkor sem mentem el. Utálom a vak randikat és ezt ti is tudjátok!
-           Nem is volt vak randi, oda írtuk, hogy Mark az... - mivel billegtem a székkel, kis híján hanyatt nem estem, mikor meghallottam.
-           Hogy mi van? Nem írtátok oda, hogy Márkkal kellett volna találkoznom! ... Ezt nem hiszem el...
-           Kis anyám, akkor erre most nem tudok mit mondani...

Remek! Több mint másfél éve várok erre a percre, erre tessék... ez most szívás, de úgy rendesen. Lehet dühöngeni, persze az semmi, még jön Hara, aki le is osztja a fejem.
Kimmel tovább beszélgettem, persze más témáról, mikor Hara is megjelent, de nagyon morcos és szomorú volt. Nem sok idő volt becsengetésig, így csak szótlanul leült Kim mellé és elő vette a cuccait. Nem mertem rákérdezni, hogy mi a baja, de úgy éreztem, hogy nagy baj van.

***

Sora órák után várta Harat a folyosón, de Kibum kíséretében jött ki a teremből, így ejtette az ügyet.
Mivel Kimet még éppen elcsípte, így őt kérdezte meg az esti mozival kapcsolatban. Igazság szerint más tervei voltak, de nem akarta kihagyni ezt a mozi estet, főleg, hogy hallott a filmről és ő is meg akarta nézni. Megbeszélték, hogy fél hat felé átmegy és tőlük indulunk, ahogy azt Henryvel megbeszélték még reggel.
Kim elment, Sora meg elindultam szokásos útvonalamon hazafelé.
Mikor haza ért elkezdett készülődni. Nem sok ideje volt, míg Kim oda ér, így gyors összekapta magam és beleült az álmodozó székbe. Ahogy ült és nézte az alig felhős eget, semmit nem vett észre abból, hogy rajta kívül volt még más is a házban, vagy is pontosabban a szobájában. A nagy semmiből egy  hirtelen nyilallást érezhetett a tarkójánál, így reflexszerűen oda kapott, de mire mondhatott volna pár ''szép'' szót elájult....