Kang Junho élete már nagyon rég nem volt a megszokott. Nem lelkesedett túlzottan azért, hogy újra iskolába járjon, no, ha ez nem is jelentett túl hosszú időt az ígéretek szerint. A régi időkben is leginkább kerülte az oktatási intézeteket.
Nem tudom annak az ütődött Jisungnak mi baja vele. Nem fog bele halni, ha okosodik egy keveset, nem? Én túl élem, akkor mindenki más is...
Gondolta magámban, mire az előtte ülő férfi dühében rávágott az asztalra.
- Hogy még is mi a bajom? Ezt még kérdezed? - hajolt közelebb hozzá dühösen. Nagy szemei elég ijesztőnek tűnhettek volna, de Junho már immúnis volt az e fajta tekintetre.
- Ha már arra van erőd, hogy áttört a gondolatfalam, akkor lehetne ahhoz is, hogy állíts magadon. Ha problémád van menj és beszéld meg az illetékessel. Számomra se boldogság, hogy oda kell mennem. - állt fel hanyagul székéből egy fintort elnyomva.
- Te sértegetsz állandóan, jó hogy odafigyelek. - mondta gúnyosan, ugyan olyan fintort vágva, mint a másik. Aztán felállt és sietősen, szinte már duzzogva ment ki a teremből. Junho követte egy halovány mosoly kíséretében.
Nem túl nagy vidámsággal ugyan, de elviselték egymás társaságát az iskoláig vezető úton. Amúgy sem volt más választásuk, mivel ők kapták meg a feladatot, és a feladat az szent és sérthetetlen, pláne, ha a Tizenhármak-tól származik. Márpedig ez vitathatatlanul onnan jött.
Jisung vezetett be a városba, ahol aztán leparkolt az iskola elé. Még mindig nehezen tudta megemészteni, hogy neki is benne kell lennie. Közel a harminchoz eléggé kütünt a többiek közül, még akkor is, ha egyetemről volt szó. Jobb szerette a szóló akciókat, ahol a nyers erejével bármit el tudott érni. Soha nem tartotta magát túl okosnak, és éppen ezért küzdött, hogy a csapat legjobb harcosa legyen.
- Kezdésre itt vagyok. - vágta zsebre kezeit és elsétált. Junho nem is akarta tudni, hogy hova. Úgy volt vele, hogy mindegy merre, csak ne legyen a közelében.
Miután utoljára vetett magára egy pillantást a kocsi tükrében, aggodalommal telien elindult be. Igyekezett a fiatalok szokásit lelesni, és követni, de félt, hogy majd túlzásokba esik. Bár ő sem nézett ki tizenkilencnél többnek, a magatartása és szokásai elég felnőttesek voltak. A kiképzések, s a hosszú évek munkái meglátszottak volna rajta, ha az igazi Junhot hozza be az emberek világába.
Ahogy sétált a falak között, elöntötték az emlékek. Az iskolát, mint rendszer nagyon utálta, de az életet, ami benne volt azt szerette. Még, mikor ő járt nagyon szigorúak voltak mindenkivel, de ennek ellenére mindig ------------------------------------------------itt tartok ><
Mikor a földszint végéhez értem kinéztem az ablakon. Láttam lent egy lányt. Mivel a takarítón és a titkárságon dolgozókon kívül senki sem volt bent, gondoltam kimegyek hozzá és bemutatkozom.
Sora P.O.V
Reggeli egy hosszú órámat a kosárlabda pályánál szoktam eltölteni,
ahogy csorgatom a nyálam egy srác után, persze feltűnés nélkül. Igazság
szerint rég ismerem, hisz a fiúbarátom egyik jó haverja, így mondhatom,
hogy valamilyen szinten barátom, hisz nem egyszer csináltunk már
hülyeségeket együtt. Mikor kiértem a pályához megdöbbenten láttam, hogy
senki nem volt kint, pedig minden áldott nap ide járnak ki és eddig
soha nem volt rá példa, hogy kiadják a reggeli edzést. Csalódottan
megfordulva órámra pillantottam, Nem figyeltem - minek is, hisz rajtam
kívül senki nem jár be órák előtt, persze a fiúkat kivéve - s közben
neki mentem valakinek. Mikor felpillantottam, egy ''idegen'' sráccal
találtam magam szembe. Sötét barna szeme, éppen hogy csak szőkés
barnának mondható haja és nagy aranyos mosolya egyből megfogott. Mikor
kinézegettem magam a srác arcán, kinyögtem magamból egy gyors '' Bocs''
-ot, majd elsuhantam mellette. Nem volt ismerős az arca, azt sem tudom,
hogy mit keresett itt, mikor rajtam kívül nincs itt senki. Míg
elmélkedtem hirtelen megjelent mellettem én meg majd frászt kaptam,
mikor a vállamhoz ért. Látta, hogy megijedtem, így egy csábos mosollyal
igyekezett kiengesztelni, amit őszintén megvallva nem nagyon zavart.
- Bocs, hogy megijesztettelek, Kevin vagyok. - nagy mosoly
tekintetében nyújtotta kezét s mikor látta, hogy én nem akarok vele
kezet fogni kissé, mint, ha csalódottan, de zsebre vágta
- Sora vagyok. - igen,
ellenséges vagyok egy kicsit, de nem tehetek róla. Sokk ként ért, hogy a
nagy semmiből elő bukkan egy ilyen helyes idegen, ráadásul még követ
is. Kissé bosszantott, mert nem tudtam, hogy mit akar. - Ha nem
haragszol még óra előtt átnézném az anyagot.
- Semmi baj, de egy felé vezet az utunk. - most meg... beszélhetne világosabban is, mert ebből egy kukkot sem értek.
- Jó... - majd elindultam a terem felé. Mielőtt benyitottam
volna Kevin elém vágott és kinyitotta nekem az ajtót. - Most csakugyan
én lennék a bolond, vagy itt valami nagyon sántít?! - gondolkoztam
magamban, miközben pakoltam le a cuccaim a padra. Kevin beült a
mellettem lévő padba, persze nála semmi nem volt. Nem is értem, hogy
hogy lehet így iskolába jönni.
Innentől kezdve nem foglalkoztam Kevinnel, még egy pillantást sem
vettettem rá, míg lenem nyúlta a vámpíros könyvem, amit többnyire mindig magamnál hordok.
- Jó kis könyv... hatszor olvastam el. Melyik a kedvenc részed? -
nem törődöm pillantást vetettem rá, majd a saját könyvem fölé néztem.
- Én még nem olvastam ki, most tartok a kilencedik történetnél, de eddig az tetszett a legjobban.
- A tizenötödik is hasonló... - erre nem válaszoltam semmit inkább
próbáltam a fejembe vésni még pár infót a doga írás előtt. Nem sokkal
kezdés előtt még mindig nem volt bent senki rajtunk kívül. Az utolsó tíz
percben jött mindenki, szinte egyszerre. Utolsónak egy újabb idegen lépett be. Először azt hittem testvér a két srác, de mikor közelebb jött már annyira nem hasonlítottak egymásra. A most belépő új srácnak inkább szőkés a haja és, ahogy egy kósza pillantást vetett
rám, megbírtam állapítani, hogy az ő szeme kék. Ezt nem értem, hogy hogy lehet, habár biztos ki akar tűnni és szemüveg helyett kontaktlencséje van, ami meg ugye lehet bármilyen színű. Még egy észrevétel, talán az új ismeretlen kicsit
magasabb lehetett, na meg beképzeltebb is. Én egyből ezt szűrtem le
róla. Csak, hogy ne legyen boldog reggelem az ''új'' srác elém ült le,
miután Kevinnel kezet fogott. Pár szót vetettek egymással, majd mikor a
tanár bejött jófiúként helyezkedett el padban. Hiányoltam Kimet és Harat. Amint e szavakat mondtam ki magamban, be is estek az ajtón.
Persze vihogva szokásukhoz híven, de ezt már a tanár megszokta és
gyorsan leültette őket. Miközben mentek hátra Hara egy papírt dobott az
asztalomra, majd leültek a hátsó sorba.
***
A tanár figyelmet kért, s mielőtt kiosztotta volna a dolgozat papírokat, kihívta a két díszmadarat.
- Had mutassam be nektek két új osztálytársatokat. Ő Kevin - mutatott a tanár a barnára, majd a szőkére -, ő pedig Kyung Jae.
- Puff neki, ezek szerint ikrek és itt fognak idegesíteni még három
hónapig, míg nincs nyári szünet. ...Ez remek! - gondolta Sora,
közben becsapta a könyve maga előtt. Az új diákok elmondták, hogy honnan jöttek és
mit csináltak, illetve melyik iskolába jártak, milyen tanulmányi
átlaggal. Pár lányon kívül nagyon nem érdekelt senkit így egyesek az ablakon bámultam ki vagy a füzetbe firkáltak. Sora esetében a levelet olvasgatta, amit Hara és Kim nyomott a kezébe óra előtt, main Mirel való randi ideje és helye volt leírva. Mikor Kim és Hara látta, hogy Sora mit olvas össze kapaszkodtam és nevetgéltek. Sora csak összegyűrte a papírt és az asztalára dobta, aminek a két lány nem örült.
Addigra hála Istennek a két jómadár befejezte a mondani valóját, így
végre neki elkezdhette a dolgozatot írni, persze Kevin és Kyoung Jae, - azaz Eli -
kivételével. Kevin a nála maradt könyvet olvasta a pad alatt, Eli csak csendben figyelt és rajzolgatott vagy is nevezzük inkább firkálásnak, mert azt csak figyelem eltérésként szöszmötölt.
Mint mindig Kibum írta meg leghamarabb a dolgozatot. Nem stréber,
hanem csak szimplán nagyon okos fiú. Haranak nagy szerencséje van vele,
mert az eszessége mellett benne van a suli legjobb focicsapatában is és
egy bandában is tevékenykedik. Hara többnyire Kibumal szokott lenni,
így Sora és Kim is sokat tud róla.
Sorban adta be mindenki a dolgozatot, végül Sora is. Kicsengetés előtt
pár perccel a tanár elment és mindenki ment a maga kis dolgára. Kevin vissza adta a könyvet Soranak, majd ő és Eli elmentek, de annyira, hogy a következő órára már egyikőjük sem volt a suli területén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése