(A történetben két azonos nevű lány van, mégpedig: Sora és SoRa -új-.)
***
Hétfő reggel van. Annak a napnak a kezdete, mikor a 13 -ak egyike beépül az iskolába. Lola a takarító, aki Hyo parancsára íratja be "lányát". A korai órákban érkeznek és még az első óra előtt sikerül elintézni a fontosabb papírokat, így már SoRanak nincs más dolga csak a terem előtt várakozni a csendben.
A lány kicsit ideges, ugyan is soha nem járt iskolába. Minden, amit tud azt magán tanároktól tanult illetve Hyotól és Heetől.
Lassan megérkezik mindenki a suliba és az egyik illetékes kinyitja a termek ajtaját, így az új jövevény bemehetne, de inkább megvárja, míg a tanár megérkezik. Az új lány miatt az osztályfőnök megfordította a két óráját s az első órára tette át az osztályfőnökit és így az ének óra az utolsó azaz az ötödik órára esett.
Hong Ki fintorogva lép be a terembe, habár az elsők között érkezett. Minden barátja üdvözli, ugyan is, kicsivel több, mint három hónapot töltött kint Amerikában, mint csere diák. Tegnap innen érkezett haza, pontosabban Henryhez, akivel a kiutazása előtt költözött össze szülői utasításra.
Minden rendben ment eddig. Túl éltem az éjszakát és a reggelt is. Soha nem gondoltam volna, de boldogan megyek iskolába. Találkozhatok Kibumal és ezt azt elmesélhetek neki, persze sajnos nem mindent. Vannak dolgok, miket jobb, ha nem tud, mert csak nagyobb baj lenne belőle, amire senkinek sincs szüksége.
Eli leparkol a kocsival és én egyből ki is szállok őt és öccsét ott hagyva. Az egy dolog, hogy bizonyos okok miatt hozzájuk kellett költöznöm - aminek még mindig nem örülök -, de ez nem jelenti azt, hogy kitörő örömmel kell velük mutatkoznom. Azt hiszem őszintén elmondhatom, hogy nincs velük bajom, főleg Kevinnel. Ő aranyos és azt hiszem jól kijövünk egymással, még talán Kyoungjaet is eltudom viselni, így hogy nem szólunk túl sokat egymáshoz.
Míg lépkedem a suli folyosóján eszembe jut Henry reggeli sms-e. "Meglepetésed a teremben. Légy vele kedves a kedvemért és ne fejezed le miután elmond neked ezt azt. " . Kicsit furdalta a kíváncsiság az oldalam, így igyekeztem a terembe, de mielőtt beértem volna hátra néztem, hogy a szöszi és testvére mennyire vannak lemaradva. Hát kár volt. Míg hátam mögé tekingettem szépen neki mentem valakinek és már csak arra lettem figyelmes, hogy egy tompa puffanást hallok. Azonnal előre kaptam fejem és magam előtt láttam egy lányt, aki ülve szedi össze széthullott papírjait a földről.
- Ne haragudj, olyan bamba vagyok. - guggolok le elé, hogy segítsek össze szedni a szanaszét heverő papírosokat, majd a lány felé nyújtom a kezem, hogy segítsek neki felállni. Szerencsétlen gondolom rendesen megüthette magát. Miután felegyenesedett még ő kért bocsánatot.
- Ne haragudj unni, figyelmetlen voltam és rossz helyen álltam. - hajol meg bűnbánóan, amire csak válaszként egy kerekedő szemet kapott tőlem.
- Ugyan már. Hagyd ezt abba. Én nem figyeltem... Sora vagyok. - nyújtom a kezem felé, amire elmosolyodik.
- Az én nevem is SoRa. - fogja meg kezem és ezzel együtt alig láthatóan meg is rázza. Elég fura nekem ez a helyzet. Ritkán találkozom saját nevemmel.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mit keresel itt? Nem láttalak még erre fele.
- Ebbe az osztályba fogok járni mától. - mutat be a terembe, ahova én is igyekeztem. Tehát még egy új osztálytárs. Talán ő lenne a meglepetés, amiről Henry írt? Na majd elválik.
- Akkor mire vársz? Gyere be, senki sem harap. - mosolygok, majd ott hagyom a lányt és bemegyek a terembe.
Mikor beérek köszönök és szokás szerint mennék a helyeremre, de ekkor valaki a nyakamba ugrik.
- Mond azt, hogy hiányoztam. - szinte kiabálom Sora fülébe, miután magamhoz szorítottam - Henry üdvözöl és üzente: Remélem nem fojtott meg az ajándék. - igen, én lennék az. Cseppet sem örülök az elkövetkező időszaknak, de Henry megkért s mivel belementem már nem hátrálok meg.
- Lökött, téged megsütött a nap Miamiban vagy mi? - tolt el magától, majd egy kisebb fintor társaságában kikerült.
- Sütött az már biztos. - mentem utána - Hiányoztál. - ültem le a padja előtt is székre felé fordulva.
- Három hónap sok idő. Tudom, hogy lesz mit bepótolnod, de boldogíts mást engem meg hagyj békén a hülyeségeiddel. - dobta a padra a táskáját.
- Boldoggá tesznek szavaid. - azt hiszem örülni fogok, ha idegesíthetem. Így jobb murinak tűnik, mint gondoltam volna. - Ma melletted fogok ülni, hogy bírjunk beszélgetni és tudjak neked mesélni.
- Meg a frászt! Maradj csak távol tőlem.
- Elolvastad te Henry üzenetét? - hajolok közelebb, hogy ne kelljen túl hangosan mondanom ezeket a szavakat - Meg kért valamire tudtommal. - bólintott, tehát tudomással vette, amit mondtam neki - Remek, akkor hozom a cuccom és bele is kezdhetünk, ha már van egy kis időnk. - keltem fel a székből, a táskámig sétáltam és magamhoz vettem. Mire vissza battyogtam volna Sorahoz két srác lépett be az ajtón. Számomra idegenek, de Henry mesélt róluk tegnap, így be tudom azonosítani őket. Mire új padtársamhoz érek a két fiú is oda ér és Sora elé ülnek le. A barna egyből hátrafordul és beszélgetni kezd padtársnőmmel és így oda a tervem, hogy ezt azt elmondjak neki. Ez nem dob fel túlzottan, de csak mosolygok és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe. Majd éneken megkockáztatok egy levelezést, már, ha Sora hajlandó lesz rá.
***
Az óra pillanatok múlva kezdődik. Az osztályfőnök még a terem előtt vállt pár szót az új lánnyal, majd beinvitálja.
- Jó reggelt! - állt az asztal mögé a tanár úr, amit minden diák hangos köszönéssel, felállással és meghajlással követ - Térjünk is a lényegre. - int kezével, hogy mindenki leülhet és ki lép ki az asztal mögül egészen a bútor oldalához a lány mellé - Új osztálytársatok érkezett. Most költöztek ide, ahogy Woo Sung Hyun - igen, ez Kevin rendes neve- és Kim Kyoung Jae. Remélem őt is olyan szeretettel fogadjátok, ahogy őket. Kérlek mutatkozz be és mondj el magadról ezt azt. - néz a megszeppent lányra, aki alig mer megszólalni.
- Park SoRa vagyok, 18 éves. Egy hete költöztünk ide Busanból. Magán tanuló voltam eddig, kitűnő tanulmányi átlaggal. - szegény lánynak fogalma sem volt mi szokás ilyenkor mondani, így egy kisebb önéletrajzzal állt elő, amit egyes fiúk kitűnő érdeklődéssel fogadtak. Főleg Kevin, aki egy pillanatra sem vette le a lányról a szemét Hong Ki szerencséjére, aki egyből hozzá látott a levelezésnek, habár neki is megakadt szeme a szép lányon.
A bemutatkozás végeztével a lány leült megkönnyebbülve és így elkezdődhetett az óra, amit matek, angol, biológia és végül osztályfőnöki helyett ének követ majd. A szünetekben az új lányt szinte egy teljesen bezárt kör vette körül, aminek szemmel láthatóan örült. Még Kevin is ott legyeskedett egy egy alkalommal Hong Ki társaságában. Sora annak ellenére, hogy ő üdvözölte a lányt reggel, nem beszélgetett vele sokat. Kisebb sokként érte, amit Hongki írt neki osztályfőnökin. Még mindig azt próbálta megemészteni. Mivel az osztály egy kisebb kupacba vergődött elől, így a szőkeség és a hátsó padban ülő Sora csendben ültek egymásnak átlósan.
- Ki ez a gyerek, aki melletted ül? - fordult hátra a Eli.
- Lee Hong Ki vagy, ahogy Henry hívja Lökött. - motyogja Sora fejét támasztva a nagy "tömegre" nézve.
- Nem tudom, hogy mire kellett ez Henrynek, de még nagy bajok lesznek ebből. - vet egy pillantást a nevetgélő "Lököttre".
- Hidd el, nem csak te vagy erre kíváncsi. - ejti le a padra fejét a lány - Mi az, hogy én meg a Lökött? Jobban nem talált? - motyogja a padra borulva keseredve.
- Össze illetek. Te is ugyan olyan ügyetlen és lökött vagy, mint ő. - nevette el magát Kyoung Jae és ezzel a mozdulattal előre is fordult, mielőtt Sora szúrós tekintetével találkozhatott volna. A lány nem mondott semmit, de nem is kellett, mivel Eli hallotta minden gondolatát és szemmel láthatóan jót nevetgélt rajta.
Oda haza Henrynél is zajlott az élet. Otthon intézte ügyeit, mielőtt vissza megy Fenghez elsimítani a dolgokat, ám a "főnöke" megelőzte. Három csatlósát elküldte Henryhez, akik egy kisebb erőfeszítéssel elfogták és elvitték Yifeng elé. Amint meg volt Henry és Feng közötti beszélgetés, mai inkább vita volt, az elfogottat levitték a pincébe. Ott kifeszítve kiláncolták és neki estek. Ahol érték ott verték. Henry sokáig tűrte az ütéseket. Valahol érezte, hogy ez lesz, de arra nem számított, hogy ilyen hamar. Mielőtt elveszítette volna eszméletét Feng lépett a dohos, koszos pince részbe.
- Jól jegyezd meg - állt a fiú elé szigorú tekintettel - innen csak akkor léphetsz ki, ha én úgy akarom. - lépett közelebb a fiúhoz, majd megharapta. Szívini nem szívott egy csepp vért sem belőle, de a harapás elég volt ahhoz, a lassan kifolyó vér teljes eszmélet vesztéshez vezessen, ami majd azt vonja maga után, ha felébred kényszer álmából éhes lesz.
Minden így volt kiszámolva. Mint köztudott Feng nem a könyörületeséről híres, így nagyobb kínzás alá vonja szófogadatlan tanoncát. Amint a megbízottak észlelik, hogy ébredezik betesznek hozzá egy áldozatot. Mivel alaposan össze verték és ki is vérezteték mindennél jobban fog vágyni a vérre. Feng ezt nagyon jól tudja, de próbára kell tennie és egyben meg kell leckéztetnie Henryt az árulásért, így Hara lesz, aki a dohos szobában össze lesz zárva vele. Hogy Henry rá veti-e magát és ezzel tudtára adja Harának mi ő, vagy hajlandó lesz annyira uralkodnia magán, hogy a titkot magában zárja? Nem tudni, de egy biztos.... Feng ezt páholyból nézi végig és az események alapján mérlegel a fiú további sorsáról. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése