16. rész

Henry P.O.V

Nehéz döntés, de azt hiszem így lesz jó. Meg kell Harat keresnem mielőtt nagy bajok lesznek. Az igazat megvallva tudom, hogy hol van, de fogalmam sincs, hogy hogy tudnám elhozni onnan úgy, hogy senkinek se essen bántódása. 

Nagy kalandozásomból Chibun zökkentett ki.

-       Szóval, akkor maradunk az első tervnél, vagy legyen inkább az utóbbi? - sóhajtozik a székében hátradölve.

-       Egyik sem biztos 100%-ra tehát oly mindegy. - felelek, míg ugyan azt a pontot figyelem, amit eddig - Lényegében mind a kettő ugyan az és úgy gondolom majd lesz, ami lesz, ok? - mosolygok rá magabiztosan, majd meghajolok és elhagyom az szobát. Épp készülök a nappalin átvágni, mikor Kevin a kanapéről utánam szól.

-       Aztán egy kalappal. - mosolyog, mire én vissza rá, de, amint  leveszem róla a tekintetem a mosoly eltűnik arcomról és a jelenlegi érzelmeim ülnek ki rá. Még szerencse, hogy már csak annyi dolgom van itt, hogy kilépjek az ajtón és elmenjek, sajnos.
Beülök a kocsiba és percekig csak a kormányt szorongatom. Nem akarok elmenni, vagy is nem akarom Sorat itt hagyni, pedig tudom, hogy így lesz a jó, de nem megy olyan könnyen, mint gondoltam. Kósza gondolataim egyike, hogy megkérem jöjjön le, hogy mondhassak neki velemit, de amint kikeresem a számát, inkább meggondolom magam, az anyós ülésre dobom a a készüléket és beindítom a kocsit. Egy utolsó pillantást vetek arra az ablakra, ahol ő pakolászik most és elmegyek. Bár csak ne lettem volna túl gyáva neki elmondani mit érzek, de, ha ezt megteszem és ott hagyom a fogam, nos hát... ismerem már annyira, hogy tudjam, magát hibáztatná és nehezen állna talpra, így meg, ha arra kerülne a sor Chibun azt hiteti el vele, hogy el kellett mennem egy időre és majd vissza térek. Úgy is elfelejtene évek múlva és legalább boldog lesz.
Lassan haza érek. A mai napom még itthon töltöm, hogy meg egyszer kétszer felkészülhessek lélekben a holnapi eseményekre. Beparkolok a garázsba, majd cuccaim össze szedve lépek be a házba a garázson belüli ajtón. Furcsa, mert úgy emlékeztem, hogy bezártam ezt az ajtót is, ahogy a többit is és most még is nyitva van, de nem törődöm vele túlzottan csak megyek egyenest a szobába, majd a fürdőbe egy forró zuhanyt venni. Amint végeztem egy melegítő nadrágot és egy sima fehér pólót vettem magamra, majd elterültem az ágyon. Kezeim tarkóm alá rakva bámultam ki fejemből egy darabig, amikor is csörömpölést hallottam a szobán kívülről. Először azt hittem, csak beképzeltem magamnak, de mikor újra halottam immár egy másik, de hasonló csörömpölést, illetve egy rövid duruzsolást, már más szemmel láttam az egészet.
Lassan és halkan kimentem a szobából egyenest a konyhába, mivel még mindig onnan lehetett hallani a csörömpölést. Mikor beléptem a konyhába meglepődtem.

-       Lökött, te mit keresel itt? - sóhajtozok, mikor végre kiveszi fejét HongKi a hűtőmből.
-       Csak kaját, mert megéheztem. - vigyorog azzal a szokásos hülye vigyorával, majd kivesz a rakat kaja mellé még valamit és becsukja a hűtő ajtaját. Lepakolja kezéből a zsákmányt az asztalra és ide rohan hozzám. - Annyira örülök, hogy végre láthatlak. - ölelt meg, mint kisfiú az anyát.
-       Lökött, te mit ettél mostanában? Bolondabb vagy, mint mielőtt elmentél. - nevettem, míg levakartam magamról.
-        Sok mindent, de nem eleget és most sem tudom, hogy mit egyek. - vigyorog még mindig hülyén rá, majd vissza veszi az irányt az asztalhoz.
-        Nekem mindegy, de jó, hogy vissza jöttél. Van egy feladatom a számodra. - ültem le a székre.
-        Oh, egy feladat nekem? - néz rám nagy boci szemekkel, míg leül a velem szembe lévő székre és egy almába harap.
-        A fura csajjal kell lenned, amíg nem jövök vissza. - kerekednek ki szemei a mondatom után.
-         De hát ő veszélyes rám nézve. Nem emlékszel mit csinált tavaly velem? Azóta is fáj a fejem. - simogassa meg a fejét egy furcsa arckifejezés mellett.
-         Nem gondolod, hogy egy tálca nem üt akkorát, hogy most is érezd? - nevettem el megama, mert vissza emlékezve szép jelenet volt az.
-         Te csak ne nevess, mert. ha azt mondom fáj, akkor fáj és kész. - mutogat, majd újra az almába harap.
-        Akkor húzz bukósisakot és meg van oldva.
-         Nincs, mert én nem megyek a közelébe. - makacskodik, akár csak egy 10 éves kis gyerek.
-         És egy bő vacsoráért cserébe? - vetem be a Jolly Jokert. Ez általában mindig beválik.
-         Rizzsel, hallal, misoval, kimbapal, kimchivel, pácolt csirkével és egy nagy szerel sütivel? - és bekapta a csalit, így én csak bólogatok. - Rendben -néz rám izgatottan - de még is meddig pontosan? - dől hátra a széken komoly fejet vágva.
-         Ne kérdezz annyit, inkább tusolj le, majd öltözz és mehetünk is vacsorázni és ott, majd mindent elmondok. - álltam fel egy almát elvéve és vissza mentem a szobámba, majd pillanatok múlva hallottam a fürdő ajtaját csapódni. - "Bocsi" - kiabált ki Hong a fürdőből, amire csak elmosolyodtam.

Hyo P.O.V

Pillanatok alatt az íróasztalon landoltam mindent lelökve magam körül. A papírok, ceruzák, tollak, dossziét és még a lámpa is a földön landolt nem kis csörömpölést hagyva maga mögött, de nem érdekelt semmi sem. 

Lassan elfektetett az asztalon kezét végighúzva mellkasomon, majd ugyan azzal a mozdulattal egyik combom kezdte el simogatni, lassan szoknyám alá nyúlva, hogy felnyúlhasson derekamhoz. Felmászott fölém, így szemem az övével találkozott. Még mindig ugyan olyan mosolyogó, mint rég. Ruhám alól kivéve kezét az arcomhoz nyúlt és meg simogatta. Érintése olyan gyengéd volt, hogy beleborzongtam és, ha akartam, ha nem nem tudtam neki ellenállni. Haragszom rá még mindig, hogy itt hagyott, de szívem mélyén minden mozdulatáért epekedek és az, hogy itt van előttem, ahogy érinti testem minden haragot kiöl belőlem. 

Míg szemeibe gyönyörködtem, ő közelebb hajolt és megcsókolt, úgy, ahogy még ezelőtt soha. Annyira bele voltam ajkaiba és nyelve játszadozásába merülve, hogy észre sem vettem, hogy egy könnyed mozdulattal a felsőm szét tépte mellkasomnál és így simogatta meg hasam, majd mind két kezét hátamhoz csúsztatta és magával húzva felegyenesedett ülő pózba. Ajkaink még mindig egymást falták. Kezem nyaka ívétől elindult az inge felső gombjáig, majd egy kisebb mozdulattal ki gomboltam, majd a másodikat, harmadikat és végül mind. A csókot megtörve néztem végig vágyakozva felső testén, ami ugyan csak úgy nézett ki, mint az utolsó ilyen pillantanál. Nem bírtam ki, meg kellett érintenem, s amint kezem bőréhez ért egy akkora adrenalin löketet kaptam, hogy nem tudtam magam türtőztetni. Amint kezem hasa aljához ért hátra löktem és nyakának estem. Hol kicsit, hol nagyon haraptam bele puha bőrébe, mag kezem változatlanul járta be szabad felsőtestének minden milliméterét. Égtem a vágytól és nem csak én. Kizártam mindent magunk körül és csak ő létezett nekem ebben a pillanatban. Lassan hajamba túrva választott el nyakától, hogy újra megcsókolgasson, és levehesse rólam szét tépem felsőm és  melltartóm.  Ajkaimról lehúzva ajkait nyakamhoz bújt és ott csókolgatott tovább kezével pedig hol fenekem markolászta, hol mellem simogatta. 

Mikor újra fenekem volt tenyerében lassan felült, ezzel engem is újra ülésre kényszerített, majd magához húzott és velem együtt lemászott az asztalról. Megfordult és engem lassan vissza fektetett. Fel akartam ülni, de nem engedte, hanem egy mosoly társaságában lassan kezét végig húzva testemen nézett rám és meg rá. Ujjait nerc harisnyám szélébe bújtatta és lassú, szinte kínzó mozdulattal vette le rólam, amit szoknyám követett, de az már gyorsabb mozdulattal került le. Ott feküdtem előtte egy falatnyi fehérneműben és vágytól égő tekintettel. Úgy éreztem, ha nem nem ér hozzám pillanatok múlva rá ugrok, de erre nem került sor, mert mire kigondoltam, újra mellkason kényeztette ajkaival. Bele túrtam hajába, szemeim becsuktam, alsó ajkam beharaptam és élveztem, amit egyre lejjebb és lejjebb halad testem csókolgatásával, míg el nem ért csókjaival leggyengébb pontomhoz...