19. rész

Hara P.O.V

Irtózom ettől a férfitól és már nem csak tőle, hanem a lánytól is. Mióta találkoztunk alig van pár szabad percem magamra. Utálok itt lenni, utálom a falakat, az illatot, a kilátást, az étkezéseket, az eljátszott nyugis lányt, a reménytelenséget és a szomorúságot. Alig pár napja vagyok itt, de már kezdek dühös lenni, pedig higgadtan kell lennem. Egy idegen férfi lépett be reggel hozzám. Gondolom orvos, habár teljesen hétköznapi ruhában volt. Megmérte a súlyom a vérnyomásom, még az ágyban fekve vett tőlem vért - ami kicsit sem esett jól - és fel tett pár kérdést. Gyanítom tudnak a terhességemről, ha meg nem, akkor a vér eredmény által biztos kiderül. 

Süt odakint a nap. A fák lombjai, ami a - számomra - börtönnel szemben vannak egy halk ismeretlen dallamot játszanak. Néhány bárányfelhő járja útját a kék véget nem érő égen. H a kinyújtom a kezem olyan, mint, ha elérhetném, közben ez távolról sincs így. Messze van, túl messze, ahogy azt hiszem szabadulásom napja is. Hozzám képest túl nyugodt minden és mindenki. Ha kinyitom az ablakot még madár csicsergést is hallok, ami némiképp megnyugtat, de csak átmenetileg.

Ki kell innen mennem. Okosnak és ügyesnek kell lennem, sokkal jobbnak, mint bármikor. Ahogy kihajolok a nyitott ablakon alaposan felmérem a körülöttem elterülő tájat. Ha itt sikerülne kiugranom, vagy legalább kimásznom, akkor csak pár méter és uccu neki. Ha észrevétlen maradnék, akkor ott lenne a szabadság.

Kihajolva tervezgettem mit, hogy kellene csinálnom. Estére, úgy éjfél körüli időpontra teszem megszökésem. Remélem be jön és végre elmehetek... örökre.

Boldogan csukom be az ablakot, miután kinézelődtem magam. Ha jól sejtem hamarosan valaki benéz. Leülök az ágyamra és várom az ellenőrzést. Ekkor villan be, hogy mi van, ha éjjel is ellenőrnek? Vagy oda kint járkálnak és még mielőtt a lában talajt érne rajta kapnak? Ma nem mehetek bármennyire is szeretnék. Ki kell derítenem vajon mi történik az éj leple alatt. Innentől kezdve nyitott szemmel járok és mindent jól az eszembe vések.

Mint sejtettem jött az ellenőrzés Reiko személyében. Túl kedves velem, ami hangulatomtól mértem hol tetszik, hol nem. Most is mosolyogva libben be. Egy könyvet tart a kezében. Leül mellém az ágyra. Nem sokat beszélgetek vele, legtöbbet ő mesél. Beszélt már a családjáról, a barátairól az életérőr, hogy mit szeret és mit nem. Úgy érzem barátot keres bennem, de én nem tudom neki ezt viszonozni. Ő itt érzi jól magát én meg nem. Ő rajong azért a férfiért, akiért én nem. Nekem már vannak barátaim, családom és saját életem. Nem tudom, hogy mondhatnám el neki mind ezt, habár sejtéseim szerint ő már tudja.

Egy - két órát lehetett bent nálam, míg nem jött az ebéd. Már épp álltam volna fel, mikor Reiko megfogta a vállam és vissza húzott ülő pozícióba.

-         Ma ehetsz itt. Ő nincs itthon és ilyenkor mindenki ott eszik, ahol akar. Persze, ha ragaszkodsz hozzá kijöhetsz. - mosoylog rám még mindig.

-         Nem, jó lesz itt. - rázom meg fejem és halkan ejtem ki neki szavaim. Leveszi vállamról kezét és a könyv, ami eddig a kezében volt, már mellém az ágyra került. Nem nyúlok utána sőt, nem is foglalkozom vele. Mozdulatlanul foglalom helyet ott, ahol eddig, majd miután mindenki kiment lassan felállok és újra az ablakhoz sétálok. Kinézek rajta és megkönnyebbülve látom, hogy semmi mozgás sincs oda kint. Leveszem a tálcát a kiskocsiról és elsétálok vele az ágyamig és vele együtt leülök. Lassan falatozni kezdek és a bőr kötéses könyvet lesem. Félre teszem a tálcát az ölemből és a könyvecskéért nyúlok. Alaposan szemügyre veszem.

"Vámpírok - a legenda újjáéled" áll a borítón. Kinyitom és elkezdem olvasni, míg kezembe veszem a tányért és annak tartalmát kezdem falatozni. 

"Jól emlékszem arra a napra, mikor megtudtam, hogy ki is vagyok. Bár lehet, hogy a mi, az jobb kifejezés... Vadász vagyok. Mégpedig vámpírvadász.
   Mindenki azt hiszi, hogy vámpírok nem léteznek. Pedig ha tudnák, mekkorát tévednek...
   Én is ezek közé az emberek közé tartoztam, egészen 13 éves koromig.

   Akkor történt, hogy az egyik nap az öcsémnek, Alexnek, tovább húzódott a fociedzése, mint általában." - írja az első oldal. Ez felkelti figyelmem, így tovább olvasom - "Valami nagyon nincs rendben.
   - Alex, ne állj már meg! - szóltam rá az öcsémre, miközben idegesen kémleltem a sötétséget.
   - Jó, de kikötődött a cipőfűzöm. Muszáj bekötnöm.
   Sóhajtottam, s megpróbáltam nem üvölteni kínomban. Minden idegszálam megfeszült. Mi a francért van ennyire sötét?!
   - Jó, csak siess! - mondtam, s percről percre idegesebb lettem.
   Épp mikor már Alex felállt, egy különös zajt hallottunk nem messze tőlünk: egy ág rezzenését, amiről mintha leugrottak volna. Mind a ketten megdermedtünk.
   - Nora, szerinted mi volt ez? - suttogta Alex.
  Próbáltam túllátni a sötétségen, meglátni a zaj forrását, miközben reménykedtem abban, hogy már csak mi ketten vagyunk a sikátorban, de - amitől a hátamon égnek állt a szőr - a megérzésem másról árulkodott. Még itt van!
   - Fogalmam sincs, de... - válaszoltam Alex kérdésére. Merre van? Melyik irányban?! Balra.... - menjünk el jobbra. Siess! - a hangomon kihallottam a hisztéria jeleit."
" Meghűlt a vér az ereimben.  A támadóm egyedül csak a kinézetében hasonlított emberre.
   Magas, hórihorgas test. Hulla-fehér bőr. Bordó és tűzpiros árnyalatú szem, ami éhesen meredt rám. Hosszú, vértől csöpögő szemfog.
   Egy vámpír."...

Fürkészi szemem az újabbnál újabb sorokat, mondatokat. Szeretem az ilyen könyveket. Teljesen lekötnek. Lassan leteszem a tányért és vissza fordulok a könyvhöz. Teljesen kiment a fejemből a tervem, hogy nyitott szemmel járok ma. Ez csak este esik le nekem, mikor jön az ellenőrzés és a bejelentés, hogy a vacsorát már a ház urával kell töltenem nem egész egy óra múlva.
Nagyot sóhajtom és vágyakozva nézek ki az ablakon.
-         Ezt jól el szúrtam! - mondom magamnak hangosan, majd megjelölöm a könyvet, ahol tartom és elkezdem készülődni.

Kyoung Jae *Eli* P.O.V

Vacsora idő közeleg. Ma én főzöm, így megint csak nem én mosogatok. Ez örömmel  tölt el, de nem mutatom. Kevin és Sora a nappaliban szerencsétlenkednek egy bugyuta videó játékkal.

-        Lassan kikapcsolhatnátok. Tíz perc és vacsora és még meg is kellene teríteni. - szólok ki a két jó madárnak. Éhes vagyok, de nem úgy, mint ember, hanem mint vámpír. Nem reklámozom, mondjuk nem, mint, ha eddig azt tettem volna, de most más. Chan  külön megkért bennünket, hogy a lehető legkevesebbet beszéljünk a nekünk átlagos táplálkozási szokásokról, míg Sora a vendégszeretetünket élvezi. Ja, élvezi, néha úgy látom már túlságosan is.  Majd nem fogja.

Le telt a tíz perc és én úgy, ahogy mondtam kész lettem. Az asztal még nem teljesen, de meg van terítve. Leülünk az asztalhoz s míg Chan meg nem érkezünk beszélgetünk, vagy is beszélnek. Én csak hallgatok. Hogy a fenébe tudnak ezek ennyit karattyolni? Egyik jobban mondja, mint a másik. Olyan gyorsan váltják a témát, hogy mire az egyikhez véleményt formálnák, már nincs is szóban.

Áh, megjött a megmentő seregem Chibun személyében. Leül, majd vált néhány szót és neki kezdünk enni.

Vacsora közben fel jön burkolt témában egy hír, persze nyilvánosan nem mondhat semmit, míg a lány közöttünk van, így csak annyit mond, hogy Kevinre szüksége van vacsora után. Tudomást vettem róla és csendben ettünk. Amint befejeztük Chan és Kev elment, így Sorara maradt a mosogatás. 

Csendes a szoba. Miután oda lent mindent megcsináltunk mind ketten fel jöttünk. Szobatársam úgy döntött elmegy lezuhanyozni és így én együl maradtam. Végre. Tudom, hogy nem fog sokáig tartani, de ez is jól esik. A falnak dőlve az ágyamon ülve nézek szét a szobában. Egy szerencsém van. Nincs lányosítva a szoba, aminek nagyon nem örülnék. Ha minden igaz csak pár hét és vissza kapom teljes egészében azt, ami az enyém. Már alig várom. Igaz, hogy nem sok vizet zavar a lány, de itt van. Ha nem jön álom a szememre hallani fogom a szuszogását vagy nyöszörgéseit, ha rosszat álmodik. És, hogy honnan tudom? Hallottam már egy-egy rossz álma közben. Jó-jó, bevallom. Párszor túl közel figyeltem meg, még akkor, mikor a házánál kellett őrködni. Nem akartam, de unatkoztam s, ha már nem mehettem semerre valamivel le kellett kötnöm magam.Vissza gondolok azokra az estékre és mosolyognom kell. 

Mire belemerülnék teljesen a gondolataimba Sora lép be szinte hangtalanul. Végzett a tusolással és ennyi volt a magány számomra. Leül az ágyára, magához ölel egy plüsst és felém néz. Tudom, hogy társalogni szeretne, hallom gondolatait és tanakodását. Tényleg ennyire nehéz lenne velem egy diskurzust lezavarni? Nem baj, szeretem hallgatni az ilyen jellegű gondolatokat és amíg nem kezd el magában hisztizni, addig meg sem fogok szólalni. 

Egy ideje már nincs mókázás a lány fejében sem, így unatkozom. Le kellene fürdenem, de nincs kedvem fel kelni. Éhes vagyok és így még rosszabb. Egy négyszer négyes szobában vagyok "összezárva" egy emberrel, akinek egy ideje kíváncsi vagyok az ízére. Mi lenne, ha véletlen "felajánlaná" magát? Ha egyességet kötnék vele? Jó volna, de egyből kiszúrják és nekem annyi. Ha csak nem.... igen, az azt hiszem jó lesz. ...

18. rész

(A történetben két azonos nevű lány van, mégpedig: Sora és SoRa -új-.)

***

Hétfő reggel van. Annak a napnak a kezdete, mikor a 13 -ak egyike beépül az iskolába. Lola a takarító, aki Hyo parancsára íratja be "lányát". A korai órákban érkeznek és még az első óra előtt sikerül elintézni a fontosabb papírokat, így már SoRanak nincs más dolga csak a terem előtt várakozni a csendben.

A lány kicsit ideges, ugyan is soha nem járt iskolába. Minden, amit tud azt magán tanároktól tanult illetve Hyotól és Heetől. 

Lassan megérkezik mindenki a suliba és az egyik illetékes kinyitja a termek ajtaját, így az új jövevény bemehetne, de inkább megvárja, míg a tanár megérkezik. Az új lány miatt az osztályfőnök megfordította a két óráját s az első órára tette át az osztályfőnökit és így az ének óra az utolsó azaz az ötödik órára esett.

Hong Ki fintorogva lép be a terembe, habár az elsők között érkezett. Minden barátja üdvözli, ugyan is, kicsivel több, mint három hónapot töltött kint Amerikában, mint csere diák. Tegnap innen érkezett haza, pontosabban Henryhez, akivel a kiutazása előtt költözött össze szülői utasításra.

Sora P.O.V

Minden rendben ment eddig. Túl éltem az éjszakát és a reggelt is. Soha nem gondoltam volna, de boldogan megyek iskolába. Találkozhatok Kibumal és ezt azt elmesélhetek neki, persze sajnos nem mindent. Vannak dolgok, miket jobb, ha nem tud, mert csak nagyobb baj lenne belőle, amire senkinek sincs szüksége.

Eli leparkol a kocsival és én egyből ki is szállok őt és öccsét ott hagyva. Az egy dolog, hogy bizonyos okok miatt hozzájuk kellett költöznöm - aminek még mindig nem örülök -, de ez nem jelenti azt, hogy kitörő örömmel kell velük mutatkoznom. Azt hiszem őszintén elmondhatom, hogy nincs velük bajom, főleg Kevinnel. Ő aranyos és azt hiszem jól kijövünk egymással, még talán Kyoungjaet is eltudom viselni, így hogy  nem szólunk túl sokat egymáshoz.

Míg lépkedem a suli folyosóján eszembe jut Henry reggeli sms-e. "Meglepetésed a teremben. Légy vele kedves a kedvemért és ne fejezed le miután elmond neked ezt azt. " . Kicsit furdalta a kíváncsiság az oldalam, így igyekeztem a terembe, de mielőtt beértem volna hátra néztem, hogy a szöszi és testvére mennyire vannak lemaradva. Hát kár volt. Míg hátam mögé tekingettem szépen neki mentem valakinek és már csak arra lettem figyelmes, hogy egy tompa puffanást hallok. Azonnal előre kaptam fejem és magam előtt láttam egy lányt, aki ülve szedi össze széthullott papírjait a földről.

-         Ne haragudj, olyan bamba vagyok. - guggolok le elé, hogy segítsek össze szedni a szanaszét heverő papírosokat, majd a lány felé nyújtom a kezem, hogy segítsek neki felállni. Szerencsétlen gondolom rendesen megüthette magát. Miután felegyenesedett még ő kért bocsánatot.

-         Ne haragudj unni, figyelmetlen voltam és rossz helyen álltam. - hajol meg bűnbánóan, amire csak válaszként egy kerekedő szemet kapott tőlem.

-         Ugyan már. Hagyd ezt abba. Én nem figyeltem... Sora vagyok. - nyújtom a kezem felé, amire elmosolyodik.

-         Az én nevem is SoRa. - fogja meg kezem és ezzel együtt alig láthatóan meg is rázza. Elég fura nekem ez a helyzet. Ritkán találkozom saját nevemmel.

-         Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mit keresel itt? Nem láttalak még erre fele.

-         Ebbe az osztályba fogok járni mától. - mutat be a terembe, ahova én is igyekeztem. Tehát még egy új osztálytárs. Talán ő lenne a meglepetés, amiről Henry írt? Na majd elválik.

-         Akkor mire vársz? Gyere be, senki sem harap. - mosolygok, majd ott hagyom a lányt és bemegyek a terembe.

Mikor beérek köszönök és szokás szerint mennék a helyeremre, de ekkor valaki a nyakamba ugrik.

Hong Ki *BiBi* P.O.V

-         Mond azt, hogy hiányoztam. - szinte kiabálom Sora fülébe, miután magamhoz szorítottam - Henry üdvözöl és üzente: Remélem nem fojtott meg az ajándék. - igen, én lennék az. Cseppet sem örülök az elkövetkező időszaknak, de Henry megkért s mivel belementem már nem hátrálok meg.

-          Lökött, téged megsütött a nap Miamiban vagy mi? - tolt el magától, majd egy kisebb fintor társaságában kikerült.

-         Sütött az már biztos. - mentem utána - Hiányoztál. - ültem le a padja előtt is székre felé fordulva.

-         Három hónap sok idő. Tudom, hogy lesz mit bepótolnod, de boldogíts mást engem meg hagyj békén a hülyeségeiddel. - dobta a padra a táskáját.

-         Boldoggá tesznek szavaid. - azt hiszem örülni fogok, ha idegesíthetem. Így jobb murinak tűnik, mint gondoltam volna. - Ma melletted fogok ülni, hogy bírjunk beszélgetni és tudjak neked mesélni.

-         Meg a frászt! Maradj csak távol tőlem.

-         Elolvastad te Henry üzenetét? - hajolok közelebb, hogy ne kelljen túl hangosan mondanom ezeket a szavakat - Meg kért valamire tudtommal. - bólintott, tehát tudomással vette, amit mondtam neki - Remek, akkor hozom a cuccom és bele is kezdhetünk, ha már van egy kis időnk. - keltem fel a székből, a táskámig sétáltam és magamhoz vettem. Mire vissza battyogtam volna Sorahoz két srác lépett be az ajtón. Számomra idegenek, de Henry mesélt róluk tegnap, így be tudom azonosítani őket. Mire új padtársamhoz érek a két fiú is oda ér és Sora elé ülnek le. A barna egyből hátrafordul és beszélgetni kezd padtársnőmmel és így oda a tervem, hogy ezt azt elmondjak neki. Ez nem dob fel túlzottan, de csak mosolygok és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe. Majd éneken megkockáztatok egy levelezést, már, ha Sora hajlandó lesz rá.

***

Az óra pillanatok múlva kezdődik. Az osztályfőnök még a terem előtt vállt pár szót az új lánnyal, majd beinvitálja.

-         Jó reggelt! - állt az asztal mögé a tanár úr, amit minden diák hangos köszönéssel, felállással és meghajlással követ - Térjünk is a lényegre. - int kezével, hogy mindenki leülhet és ki lép ki az asztal mögül egészen a bútor oldalához a lány mellé - Új osztálytársatok érkezett. Most költöztek ide, ahogy Woo Sung Hyun - igen, ez Kevin rendes neve- és Kim Kyoung Jae. Remélem őt is olyan szeretettel fogadjátok, ahogy őket. Kérlek mutatkozz be és mondj el magadról ezt azt. - néz a megszeppent lányra, aki alig mer megszólalni.

-         Park SoRa vagyok, 18 éves. Egy hete költöztünk ide Busanból. Magán tanuló voltam eddig, kitűnő tanulmányi átlaggal. - szegény lánynak fogalma sem volt mi szokás ilyenkor mondani, így egy kisebb önéletrajzzal állt elő, amit egyes fiúk kitűnő érdeklődéssel fogadtak. Főleg Kevin, aki egy pillanatra sem vette le a lányról a szemét Hong Ki szerencséjére, aki egyből hozzá látott a levelezésnek, habár neki is megakadt  szeme a szép lányon. 

A bemutatkozás végeztével a lány leült megkönnyebbülve és így elkezdődhetett az óra, amit matek, angol, biológia és végül osztályfőnöki helyett ének követ majd. A szünetekben az új lányt szinte egy teljesen bezárt kör vette körül, aminek szemmel láthatóan örült. Még Kevin is ott legyeskedett egy egy alkalommal Hong Ki társaságában. Sora annak ellenére, hogy ő üdvözölte a lányt reggel, nem beszélgetett vele sokat. Kisebb sokként érte, amit Hongki írt neki osztályfőnökin. Még mindig azt próbálta megemészteni. Mivel az osztály egy kisebb kupacba vergődött elől, így a szőkeség és a hátsó padban ülő Sora csendben ültek egymásnak átlósan.

-         Ki ez a gyerek, aki melletted ül? - fordult hátra a Eli.

-         Lee Hong Ki vagy, ahogy Henry hívja Lökött. - motyogja Sora fejét támasztva a nagy "tömegre" nézve.

-         Nem tudom, hogy mire kellett ez Henrynek, de még nagy bajok lesznek ebből. - vet egy pillantást a nevetgélő "Lököttre".

-        Hidd el, nem csak te vagy erre kíváncsi. - ejti le a padra fejét a lány - Mi az, hogy én meg a Lökött? Jobban nem talált? - motyogja a padra borulva keseredve.

-        Össze illetek. Te is ugyan olyan ügyetlen és lökött vagy, mint ő. - nevette el magát Kyoung Jae és ezzel a mozdulattal előre is fordult, mielőtt Sora szúrós tekintetével találkozhatott volna. A lány nem mondott semmit, de nem is kellett, mivel Eli hallotta minden gondolatát és szemmel láthatóan jót nevetgélt rajta.

Oda haza Henrynél is zajlott az élet. Otthon intézte ügyeit, mielőtt vissza megy Fenghez elsimítani a dolgokat, ám a "főnöke" megelőzte. Három csatlósát elküldte Henryhez, akik egy kisebb erőfeszítéssel elfogták és elvitték Yifeng elé. Amint meg volt Henry és Feng közötti beszélgetés, mai inkább vita volt, az elfogottat levitték a pincébe. Ott kifeszítve kiláncolták és neki estek. Ahol érték ott verték. Henry sokáig tűrte az ütéseket. Valahol érezte, hogy ez lesz, de arra nem számított, hogy ilyen hamar. Mielőtt elveszítette volna eszméletét Feng lépett a dohos, koszos pince részbe.

-        Jól jegyezd meg - állt a fiú elé szigorú tekintettel - innen csak akkor léphetsz ki, ha én úgy akarom. - lépett közelebb a fiúhoz, majd megharapta. Szívini nem szívott egy csepp vért sem belőle, de a harapás elég volt ahhoz, a lassan kifolyó vér teljes eszmélet vesztéshez vezessen, ami majd azt vonja maga után, ha felébred kényszer álmából éhes lesz. 

Minden így volt kiszámolva. Mint köztudott Feng nem a könyörületeséről híres, így nagyobb kínzás alá vonja szófogadatlan tanoncát. Amint a megbízottak észlelik, hogy ébredezik betesznek hozzá egy áldozatot. Mivel alaposan össze verték és ki is vérezteték mindennél jobban fog vágyni a vérre. Feng ezt nagyon jól tudja, de próbára kell tennie és egyben meg kell leckéztetnie Henryt az árulásért, így Hara lesz, aki a dohos szobában össze lesz zárva vele. Hogy Henry rá veti-e magát és ezzel tudtára adja Harának mi ő, vagy hajlandó lesz annyira uralkodnia magán, hogy a titkot magában zárja? Nem tudni, de egy biztos.... Feng ezt páholyból nézi végig és az események alapján mérlegel a fiú további sorsáról. ...

17. rész

Kibum *Key* P.O.V

Jól el töltöttem az időt és ahelyett hogy meg nyugodtam, inkább még idegesebb lettem. Megálltam az egyik benzinkúton tankolni miután magamhoz vettem néhány holmit. Kimegyek a városon kívülre abba faházba, amiben évek óta nem jártam, ahogy a család többi tagja rendszeresen kijárnak. 

Két órás az út, ha a forgalom nem tesz keresztbe, így még sötétedés előtt van időm kicsit rendbe szedni a házat mielőtt nyugovóra térek, már, ha ezt meg tudom tenni. Megállok az egyik áruházba párnapra bevásárolni, majd megállás nélkül haladok célom fele. Fogalmam sincs mi a tervem ezzel az a erdős magánnyal, de tudom, hogy kell és ha ott maradok valami változni fog.

Egy régi faház van kicsit modernizálva. Egy hosszú híd vezet a házig. A ház mögött van a garázs, amit apámmal építettem pár éve, mikor egy teljes hónapot töltöttünk itt vakációként. Teszek egy nagyobbacska felfedező utat a házkörül pár kisebb gally után kutatva, amivel majd a tüzem élesztem fel. Ki gondolta volna, hogy csak ez a kis kutatás a szabadban ennyire megnyugtató lehet. Persze minden ugyan úgy bennem van, de most valahogy kicsit könnyebb, de ez által furcsa érzés is támad bennem. Mint, ha itt lenne a közelembe. Szinte tisztán hallom nevetését, kezét, ahogy derekamra fonódik, de be kell látnom ez csak egy képzelgés, amit saját agyam kreál, hogy talán kicsit jobban érezhessem magam, de kár érte. Csak az ellenkezője történik. Csalódott és bánatos leszek, s mivel egyedül vagyok itt az erdő majdnem közepén ki is mutatom. Fel lépek a hídra lenéztem és saját tükörképemmel találkoztam abban a kis patakban, ami a híd lábánál húzódik. Követett ugyan olyan sebességgel, ahogy haladtam a ház ajtajához, majd miután felléptem a veranda szélére eltűnt, így újra egyedül maradtam gondolataimmal, bánatommal. 

Beértem a házba és ott is a magány várt a hideggel karöltve. Idebent hűvösebb van, mint oda kint, így miután a kis előtérben levettem cipőm és csomagjaim a boltív alá pakoltam és a begyújtósom egyből a kőből kirakott kandallóba helyeztem. Kevés a fa bekészítve, így még mielőtt életet adnék a piros és sárga, meleget és talán megnyugvást adó tűznek. 

Besötétedett már és a tűz ropogásán kívül csak a tücskök ciripelését hallom. Ezt is csak ezért, mert annyira közel ülök a nagy ablakhoz, de így nagyobb teret látok be az égből és ezzel együtt a Holdból és csillagokból. Éjfél is elmúlhatott, mire elszabadultam a botozta kémlelésétől. Utoljára megraktam a tüzet és tőle kicsit távolabb a nem túl nagy kanapéra feküdtem egy vékony pokróc társaságában. Egy ideig még szemeztem a tűzzel, majd lassan elnehezedtek szemeim és álomba szenderültem.

Kevin P.O.V

Meg volt a vacsora, amit igaz, hogy később kezdtünk, de szinte ugyan akkor hagytunk abba. Chan elment, mert dolga volt, így hárman maradtunk a lakásban. Mindenki úgy hallgatott, mint, ha néma lenne. Igazság szerint ezt már megszoktam, ugyan is Elial nem szoktunk "testvéri" beszélgetéseket csapni és úgy, ahogy az iskolában csak akkor szólunk egymáshoz, ha nagyon muszáj.

Eli felment, mint mindig én meg Soraval lent maradtam. Többnyire én mosogatok, így ma is azt tettem, de szerencsémre segítő kezekre leltem. 

-         Eddig hogy tetszik? - motyogom, mag megkapom a következő adag mosogatni valót az új lakótárstól.

-         Ha őszintének kell lennem, akkor sehogy. Alig öt órája lehetek itt, de már elegem van belőle. Szép a lakás és a házi gazda is kedves, sőt, még helyes is, de nem nekem való ez. Igaz, hogy a családom levegőnek néz, de jobban szeretnék otthon lenni.

-         Majd megszokod idővel. - villantok egy erőt adó mosolyt, de nem talált célra ugyan is a lány rám se hederít, csak az eddig elmosott tányérokat törölgeti. 

-         Ja, vagy elmegyek innen egy szép napon...

-         Megígérted Henrynek, hogy itt maradsz. Itt biztonságban tud, ahogy mi is. Elial meg nem foglalkozz. Magának való. Mindig az volt és az is lesz. Ha nem bírod elviselni átjöhetsz hozzám és, ha kicsit nyugisabb lesz a légkör, akkor végül a saját szobádban lehetsz.

-         Remélem... - húzza száját az egyik irányba és itt abba marad a "nagy" beszélgetést.

Lassan minden a helyére került és egy jó éjt-tel lezártuk a mai napot. Én az én szobámba Sora meg Elihoz ment be. Egy jó darabig nem aludtam. Próbáltam megfejteni, hogy vajon miért kell Fengnek egy várandós lány. Végül is bármilyen ötletem volt mind el kellett vetnem, mert nem illett a képzeletbeli kirakósomhoz.

Reggelre hatalmas csörömpölésre kelek. Egyből kipattanok az ágyból és lefele veszem az irányt. Már meg előztek, habár még nem látom, de hallom, hogy Eli lent... hogy is mondjam... talán kiabál?!

Amint leérek szembesülök egy vagy több összetört tányérral. Bátyám épp azokat szedegeti össze és nem sokára rá Sora is megjelenik teljesen kómás fejjel. Senki nem kérdez semmit. Én is csak vigyorogva állok a konyha ajtajában, ami a szőkének fel sem tűnik, sőt még Sora kérdezése sem vagy csak nem akart.

Legyek jó testvér és segítsek neki, vagy hagyjam itt és a lányt is vezényeljem vissza a szobába? Ez elsőt választottam, habár annak ellenére elég csúnya pillantást kaptam.

16. rész

Henry P.O.V

Nehéz döntés, de azt hiszem így lesz jó. Meg kell Harat keresnem mielőtt nagy bajok lesznek. Az igazat megvallva tudom, hogy hol van, de fogalmam sincs, hogy hogy tudnám elhozni onnan úgy, hogy senkinek se essen bántódása. 

Nagy kalandozásomból Chibun zökkentett ki.

-       Szóval, akkor maradunk az első tervnél, vagy legyen inkább az utóbbi? - sóhajtozik a székében hátradölve.

-       Egyik sem biztos 100%-ra tehát oly mindegy. - felelek, míg ugyan azt a pontot figyelem, amit eddig - Lényegében mind a kettő ugyan az és úgy gondolom majd lesz, ami lesz, ok? - mosolygok rá magabiztosan, majd meghajolok és elhagyom az szobát. Épp készülök a nappalin átvágni, mikor Kevin a kanapéről utánam szól.

-       Aztán egy kalappal. - mosolyog, mire én vissza rá, de, amint  leveszem róla a tekintetem a mosoly eltűnik arcomról és a jelenlegi érzelmeim ülnek ki rá. Még szerencse, hogy már csak annyi dolgom van itt, hogy kilépjek az ajtón és elmenjek, sajnos.
Beülök a kocsiba és percekig csak a kormányt szorongatom. Nem akarok elmenni, vagy is nem akarom Sorat itt hagyni, pedig tudom, hogy így lesz a jó, de nem megy olyan könnyen, mint gondoltam. Kósza gondolataim egyike, hogy megkérem jöjjön le, hogy mondhassak neki velemit, de amint kikeresem a számát, inkább meggondolom magam, az anyós ülésre dobom a a készüléket és beindítom a kocsit. Egy utolsó pillantást vetek arra az ablakra, ahol ő pakolászik most és elmegyek. Bár csak ne lettem volna túl gyáva neki elmondani mit érzek, de, ha ezt megteszem és ott hagyom a fogam, nos hát... ismerem már annyira, hogy tudjam, magát hibáztatná és nehezen állna talpra, így meg, ha arra kerülne a sor Chibun azt hiteti el vele, hogy el kellett mennem egy időre és majd vissza térek. Úgy is elfelejtene évek múlva és legalább boldog lesz.
Lassan haza érek. A mai napom még itthon töltöm, hogy meg egyszer kétszer felkészülhessek lélekben a holnapi eseményekre. Beparkolok a garázsba, majd cuccaim össze szedve lépek be a házba a garázson belüli ajtón. Furcsa, mert úgy emlékeztem, hogy bezártam ezt az ajtót is, ahogy a többit is és most még is nyitva van, de nem törődöm vele túlzottan csak megyek egyenest a szobába, majd a fürdőbe egy forró zuhanyt venni. Amint végeztem egy melegítő nadrágot és egy sima fehér pólót vettem magamra, majd elterültem az ágyon. Kezeim tarkóm alá rakva bámultam ki fejemből egy darabig, amikor is csörömpölést hallottam a szobán kívülről. Először azt hittem, csak beképzeltem magamnak, de mikor újra halottam immár egy másik, de hasonló csörömpölést, illetve egy rövid duruzsolást, már más szemmel láttam az egészet.
Lassan és halkan kimentem a szobából egyenest a konyhába, mivel még mindig onnan lehetett hallani a csörömpölést. Mikor beléptem a konyhába meglepődtem.

-       Lökött, te mit keresel itt? - sóhajtozok, mikor végre kiveszi fejét HongKi a hűtőmből.
-       Csak kaját, mert megéheztem. - vigyorog azzal a szokásos hülye vigyorával, majd kivesz a rakat kaja mellé még valamit és becsukja a hűtő ajtaját. Lepakolja kezéből a zsákmányt az asztalra és ide rohan hozzám. - Annyira örülök, hogy végre láthatlak. - ölelt meg, mint kisfiú az anyát.
-       Lökött, te mit ettél mostanában? Bolondabb vagy, mint mielőtt elmentél. - nevettem, míg levakartam magamról.
-        Sok mindent, de nem eleget és most sem tudom, hogy mit egyek. - vigyorog még mindig hülyén rá, majd vissza veszi az irányt az asztalhoz.
-        Nekem mindegy, de jó, hogy vissza jöttél. Van egy feladatom a számodra. - ültem le a székre.
-        Oh, egy feladat nekem? - néz rám nagy boci szemekkel, míg leül a velem szembe lévő székre és egy almába harap.
-        A fura csajjal kell lenned, amíg nem jövök vissza. - kerekednek ki szemei a mondatom után.
-         De hát ő veszélyes rám nézve. Nem emlékszel mit csinált tavaly velem? Azóta is fáj a fejem. - simogassa meg a fejét egy furcsa arckifejezés mellett.
-         Nem gondolod, hogy egy tálca nem üt akkorát, hogy most is érezd? - nevettem el megama, mert vissza emlékezve szép jelenet volt az.
-         Te csak ne nevess, mert. ha azt mondom fáj, akkor fáj és kész. - mutogat, majd újra az almába harap.
-        Akkor húzz bukósisakot és meg van oldva.
-         Nincs, mert én nem megyek a közelébe. - makacskodik, akár csak egy 10 éves kis gyerek.
-         És egy bő vacsoráért cserébe? - vetem be a Jolly Jokert. Ez általában mindig beválik.
-         Rizzsel, hallal, misoval, kimbapal, kimchivel, pácolt csirkével és egy nagy szerel sütivel? - és bekapta a csalit, így én csak bólogatok. - Rendben -néz rám izgatottan - de még is meddig pontosan? - dől hátra a széken komoly fejet vágva.
-         Ne kérdezz annyit, inkább tusolj le, majd öltözz és mehetünk is vacsorázni és ott, majd mindent elmondok. - álltam fel egy almát elvéve és vissza mentem a szobámba, majd pillanatok múlva hallottam a fürdő ajtaját csapódni. - "Bocsi" - kiabált ki Hong a fürdőből, amire csak elmosolyodtam.

Hyo P.O.V

Pillanatok alatt az íróasztalon landoltam mindent lelökve magam körül. A papírok, ceruzák, tollak, dossziét és még a lámpa is a földön landolt nem kis csörömpölést hagyva maga mögött, de nem érdekelt semmi sem. 

Lassan elfektetett az asztalon kezét végighúzva mellkasomon, majd ugyan azzal a mozdulattal egyik combom kezdte el simogatni, lassan szoknyám alá nyúlva, hogy felnyúlhasson derekamhoz. Felmászott fölém, így szemem az övével találkozott. Még mindig ugyan olyan mosolyogó, mint rég. Ruhám alól kivéve kezét az arcomhoz nyúlt és meg simogatta. Érintése olyan gyengéd volt, hogy beleborzongtam és, ha akartam, ha nem nem tudtam neki ellenállni. Haragszom rá még mindig, hogy itt hagyott, de szívem mélyén minden mozdulatáért epekedek és az, hogy itt van előttem, ahogy érinti testem minden haragot kiöl belőlem. 

Míg szemeibe gyönyörködtem, ő közelebb hajolt és megcsókolt, úgy, ahogy még ezelőtt soha. Annyira bele voltam ajkaiba és nyelve játszadozásába merülve, hogy észre sem vettem, hogy egy könnyed mozdulattal a felsőm szét tépte mellkasomnál és így simogatta meg hasam, majd mind két kezét hátamhoz csúsztatta és magával húzva felegyenesedett ülő pózba. Ajkaink még mindig egymást falták. Kezem nyaka ívétől elindult az inge felső gombjáig, majd egy kisebb mozdulattal ki gomboltam, majd a másodikat, harmadikat és végül mind. A csókot megtörve néztem végig vágyakozva felső testén, ami ugyan csak úgy nézett ki, mint az utolsó ilyen pillantanál. Nem bírtam ki, meg kellett érintenem, s amint kezem bőréhez ért egy akkora adrenalin löketet kaptam, hogy nem tudtam magam türtőztetni. Amint kezem hasa aljához ért hátra löktem és nyakának estem. Hol kicsit, hol nagyon haraptam bele puha bőrébe, mag kezem változatlanul járta be szabad felsőtestének minden milliméterét. Égtem a vágytól és nem csak én. Kizártam mindent magunk körül és csak ő létezett nekem ebben a pillanatban. Lassan hajamba túrva választott el nyakától, hogy újra megcsókolgasson, és levehesse rólam szét tépem felsőm és  melltartóm.  Ajkaimról lehúzva ajkait nyakamhoz bújt és ott csókolgatott tovább kezével pedig hol fenekem markolászta, hol mellem simogatta. 

Mikor újra fenekem volt tenyerében lassan felült, ezzel engem is újra ülésre kényszerített, majd magához húzott és velem együtt lemászott az asztalról. Megfordult és engem lassan vissza fektetett. Fel akartam ülni, de nem engedte, hanem egy mosoly társaságában lassan kezét végig húzva testemen nézett rám és meg rá. Ujjait nerc harisnyám szélébe bújtatta és lassú, szinte kínzó mozdulattal vette le rólam, amit szoknyám követett, de az már gyorsabb mozdulattal került le. Ott feküdtem előtte egy falatnyi fehérneműben és vágytól égő tekintettel. Úgy éreztem, ha nem nem ér hozzám pillanatok múlva rá ugrok, de erre nem került sor, mert mire kigondoltam, újra mellkason kényeztette ajkaival. Bele túrtam hajába, szemeim becsuktam, alsó ajkam beharaptam és élveztem, amit egyre lejjebb és lejjebb halad testem csókolgatásával, míg el nem ért csókjaival leggyengébb pontomhoz...

15. rész

Feng P.O.V

Hihetetlenül szép és elállhatatlan. Így jellemezném azt a lányt, akit most épp táncoltatok. Soha sem gondoltam volna, hogy valaki képes úgy ki nézni, mint, akinek nem rég fogadalmat tettem, de ő meghalt... nem is olyan rég.
Kell nekem ez a lány a gyerekkel együtt és nem csak azért, mert annyira hasonlít a volt feleségemre, hanem mert a gyerek, akit vár a jövőm. Meg lett jövendölve és mondhatni sokat vártam már rá, de most itt van és nem engedem....
Még mindig táncolunk, de ezek az utolsó lépések, azután a délután többi programjai következnek. Ha jól sejtem - vagy is biztosra veszem - azt sem tudja ki vagyok, és így szerencsére azt sem sejti mi a tervem vele, de jó ez így.
A zene megszűnik, s mielőtt a következő elindulhatott volna kezét fogva elvezettem a nem túl széles, fekete bőr kanapéra s ott leülünk. Látom, hogy feszült és egy szót sem akar, vagy inkább nem mer szólni, de nem is várom. Nem kell nekem ide egy idegesítő hisztérika. Ha jól viselkedik én is úgy fogok, ha nem... akkor ki tudja, de neki biztos nem tetszene.
-         Meg vagy elégedve a szobáddal? - söpröm félre haját, miután kigyönyörködtem magam félénk arcán.
-         I... igen. - dadogja, de nem tudja eldönteni, hogy merre nézzen.
-         Helyes, ugyan is sokáig élvezheted vendég szeretetemet. - mosolyogtam, majd intettem egyet és az ebéd utáni vér adagom hozták oda. Belekortyolok. Úgy tűnik más valakit csapoltak ma meg, de kit izgat... a vér az vér. - Ma több programot találtam ki kettőnk számára, remélem azzal is meg leszel elégedve.
-         Haza szeretnék menni... - nyögi ki, mint, ha meg sem hallotta volna, amit az imént mondtam.
-         Az lehetetlen. Addig nem mehetsz el, amíg meg nem szülöd azt a gyereket. - na most rám nézett kerekedő szemekkel.
-        Mit akarsz egyáltalán tőlem? És a babával? Minek hoztál ide? És... - fogom be száját, mert ez a beszélgetés nem valószínű, hogy jó irányba tartana.
-        Maradj csendben hercegnőm és nem esik bántódásod. - nézek nagy barna, riadt szemeibe, majd gyengéden megsimítom arcát. - A délután első részében a házat mutatom meg, majd a nagy kertet és, ha jó kislány leszel elmegyünk együtt lovagolni. Mit szólsz hozzá?
-        Inkább a halál.
-        Jobb, ha tisztában vagy vele, hogy egy perc alatt megtudlak ölni, úgy, hogy észre sem veszed, szóval velem csak óvatosan emeld fel a hangod, mert a csinos kis torkodnak könnyen baja eshet. - simítom meg higgadtan a nyakát, mire ő elüti onnan kezem. Látom be kell még törni a kicsikét.
-        Úgy is megszököm, csak figyelj és akkor majd kereshetsz magadnak más játszó társat. - mondja flegmán, majd feláll, mint, aki indulni készülne, de ugyan hova menne?
-        Csak tessék, lehet próbálkozni, de hidd el... innen senki sem szökött még meg. - nevettem, majd megittam sietve az "italom" és kezét megfogva vezettem vissza az ebédlőben, ahol már Reiko várta. - Öltöztesd fel melegen utána hozd a dolgozó szobámba. - löktem oda Harat, majd ott hagytam őket. Az egyik fiam kérettem be a szobámba, majd kiadtam parancsba, hogy keressék meg nekem Henryt, ugyan is fény derült a kis titkára. Azt hitte van olyan eszes, hogy nem jövök rá mit csinál a hátam mögött? Végül is majdnem sikerült neki, de hát ő még csak egy tanonc, pedig sokra vihette volna, de, ha neki ez kell?...
Félóra múlva a lányok megérkeztek. Hara szeme villámokat szórt, de engem az nem érdekel, ha ellenkezik móresre tanítom és majd tudja mit hogy kell csinálnia. Lassan oda megyek Harahoz és megfogom puha kezét és elindulunk. Jön velünk Reiko is, mert van egy kis elintézni valóm és nem akarom magára hagyni a drágát.
A dolgozó szobám a ház közepén van szóval, ha azt nézzük majdnem el lehet jutni innen mindenhova...

Kyoung Jae *Eli* P.O.V

 Már majdnem otthon vagyunk és, ahogy látom, senki sincs beszélgetős kedvében, ami nem is baj, legalább nem fájdul meg a fejem a sok süket rizsától. Haza érve Chan már ott várt minket Henryvel együtt és beszélgettek, amíg meg nem láttak minket.
-         Oh, már itt is vagytok? - lépett közelebb Chan széles vigyorral.
-         Jöttünk volna hamarabb, de Elinak volt még egy kis dolga. - szólalt meg hátam mögül Kevin. - Ezeket hova tehetem? - tette le a csaj nálunk maradt holmijait.
-         Most hagyd itt, mert el kell dönteni melyikőtökkel fog aludni. - vette magához a szót Henry, mire Kevinnel összenéztünk.
-          Nincs elég szoba? Nem elég, hogy ide tolakodik, még valamelyikünk szobájába is be akarjátok rakni? - fakadok ki - Egyet mondhatok... hozzám biztos nem jön, mert, akkor élve nem menekül. - böktem meg Kevint, hogy jó lesz, ha mellém áll.

-        Igaza van Elinak. Ezt nem várhatod tőlünk, még egymást sem tűrjük meg, akkor egy embert és ráadásul egy lányt miért?

-        Beköltözhet egy másik szobába is, de ugyan az lenne, csak pepitában. Vigyáznotok kell rá ugyan úgy, mint eddig vagy is jobban. Én nem lehet itt és ezt ti is tudjátok, így rátok kell bíznom, de, ha nem akarja egyikőtök sem, akkor... - lép oda a lányhoz mosolyogva, majd vállainál átöleli és ránk néz - ... akkor Sora fog választani és, ha neki sem megy, akkor mind hárman egy szobába lesztek zárva és nem lesz vita. - Kevin hátrébb lépett és meg legszívesebben a fejem a falba vertem volna, de sajnos egy sem akadt épp a közvetlen közelemben.

A lány csak állt ott és hülye fejet produkálva bámult rám fejét rázva vagy Kevinre, legalább is gondolom én.

-        Hát én... - szögezte le tekintetét Sora - Őt választom... - mutatott rám, de reméltem csak rosszul láttam, így megfordultam és láttam, hogy Kevin rám mutogatott. Én kifogom törni a kezét, csak menjen el Chan. Az biztos ezt éppen nem ússza meg.

-        Hűha, valaki nagyon idegesnek tűnik. - jött oda Kevin a hülye vigyorával. 

Legszívesebben letöröltem volna ott helyben, de ahogy bele gondoltam, lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet, hogy a kis lány velem legyen. Ha jól sejtem tart tőlem nem is kicsit, így úgy fog viselkedni, ahogy én akarom. 

-        Nincs így drága kis öcsém - vettem fel egy "boldog" vigyort, míg a vállát fogtam meg - Ha jobban bele gondolok nagyon örülök, hogy vendégül láthatom a kis hölgyet. Igaza van Chanak. Miénk a feladat, akkor azt csináljuk rendesen, nem igaz? - ott hagytam Kevint, majd a lány mellé álltam, megfogtam a kezét és át vettem karomon. - Mehetünk? - éreztem, hogy minden tekintem rajtam van, s mikor elnéztem Soraról a többiekre... nos, hát legyen elég annyi, hogy voltak érdekes pillantások.

-        Hát de... most... ez igaz? - nyöszörögte Kevin, majd Henry oda ment hozzá, kissé hátba vágta, majd felkapta az egyik csomagot.

-        Gyere és segíts inkább felvinni a cuccokat. - nevette el magát Henry.

-        Örülök, hogy így alakult. - mondta Chan, míg Kev belekapaszkodott az meg maradt csomagba és ment Henry után - Rendezkedj be nyugodtan Sora. Ha valami kell szólj a fiúknak, ők majd intézkednek. - simogatta meg a lány hátát kedvesen, majd megfordult - Apropó... üdvözöllek közöttünk. - fordult egy pillanatra vissza  mosolygott és már el is hagyta a helységet.

Elengedtem a lány karját, majd fejemmel intettem neki, hogy ideje lenne a többieket követni.

Felmentünk. A srácok addigra, már lerakták a csomagokat és a többit kezdték el behordani a folyosóról. 

Sora P.O.V

Veszélyes döntést hoztam azt hiszem. Magam sem értem miért is hagytam, hogy Kevin mutogatásának engedjek, de így alakult. Abban biztos vagyok, ha védelmemről van szó, akkor inkább a látszatra erősebbhez kell húzódnom, mert lássuk be, Kevin még is csak véznább és nem hiszem, hogy olyan sokan félnének tőle, persze lehet, hogy én gondolom rosszul, de ki tudja. Mondjuk mind a ketten a közelemben lesznek, ezt Kevin megígérte, még amikor haza kísértek a suliból.

Miután csendben fel kullogtam új szobatársam mögött, felkészültem lelkileg arra, hogy ebből jól úgy sem jövök ki, már, ami az "együtt" élést illeti a szőkével. Mindig morcos és ellenszenves, de nem csak velem, hanem mindenki mással is. Attól tartok, hogy hosszú távon én is át veszem a stílusát, amit nem akarok, így minden erőmmel azon leszek, hogy inkább ő változzon, mint én, persze remélem jól sül el a dolog. 
A szobába lépve elém tárult a nem kicsi helység. A szoba méretéhez nézve a bútorzat igen csak kevés. Lassan elkezdek kipakolni a nekem szánt helyre. A fiúk duruzsolna a szoba túl oldalán. Nem hallom mi a téma, de sejtem, hogy én lehetek.
Az első bőröndöm sem pakoltam ki, de Henry oda jött.
-          Légy jó kis lány és vigyázz magadra. - mondja miközben a bőröndöm cipzárját piszkálja.
-          Ne beszélj úgy, mint, ha örökre mennél el. - fogom le azt a kezét, ami ott matat a cipzárral.
-          Örökre? - néz fel rám - Nem, örökre nem megyek, de nem tudom, hogy mikor találkozunk újra. - húzza el száját az egyik irányba.
-          Hamarosan, meglátod. - mosolygok rá vigasztalóan, habár jelen pillanatban ettől a búcsúzkodás félétől nincs jó kedvem.
-          Mindegy, nekem mennem kell. - húzott oda magához és  jó szorosan megölelt, persze én egyből vissza öleltem és itt kezdett el a mosoly szomorúsággá válni arcomon, s, ha ez nem lett volna elég, már a könnyem is menekülni akart szememből. - Szeretlek... - súgta oda azt, amit tőle nem lehet sűrűn hallani.
-          Én is szeretlek. - válaszoltam, majd eltolt magától és a megszökött víz cseppet letörölte arcomról - Ne símogass, még rosszat gondolnak - vettem viccesre, hogy egy kicsit mind ketten viruljunk.
-         Amint tudok jövök.... szia. - adott egy puszit, majd sarkonfordult és Kevin társaságában kisétált a szobából.
Ha a szöszi nem lett volna ott biztos engedek a csábításnak és alávetem magam egy nagy bőgésnek, de nem hiszem, hogy ez jó fényt vetett volna most rám, így össze szedtem magam és elterelve gondolataim folytattam a kipakolást. 
Annyira el voltam gondolkozva illetve lefoglalt a pakolás, hogy észre sem vettem, hogy Eli a hátam mögött áll. Ezt is csak onnan tudtam, mag, hogy megbökött, majd mikor megfordultam rá mutatott a székre. Néztem, mint a hülye, hogy mit akar pontosan, de, ha a sejtésem nem csal, akkor azt, hogy üljek le. Hát így tettem. A székkel szembe volt az ágy, ő oda ült le, majd nagy levegőt vett és elkezdte mondani a mondókáját.
-         Ugye tudod, hogy az előbbi színjáték miért volt? - felhúztam a szemöldököm, de nem válaszoltam - Ha nem hát elmondanám, hogy Chan a főnök itt szóval neki kell engedelmeskedni. Tudom, hogy rám bízott volna, mert mindenki között én vagyok minden szempontból a tökéletes. - mondta elégedetten, habár ebben inkább csak a nagyképűsége mutatkozott meg, amit én már eddig is ismertem - Ha sikerül később megbeszélne vele, akkor te nem leszel itt, ugyan is nem tudom elviselni olyan személy jelenlétét, akiből jó vacsora lenne számomra.
-         Vacsora? - csúszott ki a számon hirtelen, miután ezt meghallottam.
-          Úgy ám... és még milyen, szóval igyekezz tőlem távol maradni és nem fel húzni semmivel, mert elégtételként ott fogok szuszogni a nyakadnál, amit egy fájdalmas harapás fog követni. - húzodott mosolyra szája.
-        Értem. - válaszoltam, mint, ha csak egy matek példáról lenne szó - Ennyi lenne a mondani valód, Mert van még dolgom nem kevés. - nem mondott semmit, csak oda jött hozzám és lassan közeledett arcával arcomhoz, amire én csak húzódtam hátra.
-        Addig beszélsz ilyen könnyelműen, amíg nem érzed meg igazából milyen egy vámpír harapása. - mondta halkan, míg folyamatosan a szemembe nézett - Utoljára mondom, vigyázz magadra kis lány, mert túlságosan is hívogat  a véred és a vérnek én nehezen tudok ellenállni. - söpörte hátra hajam jobb vállamon, majd közelebb hajolva nyakamhoz úgy szimatolgatott, mint mikor a konténer mögött bujkáltam attól a férfitól. 
-         Jó. Értettem, világos, csak menj a nyakamtól most rögtön. - toltam el magamtól annyira, hogy fel bírjak állni. 
-         Helyes. - egyenesedett ki, majd megfordult és ő is kiment a szobából. Most már csendben és zavartalanul pakolhattam tovább.

14. rész

Jae Joong *Hero* P.O.V

Végre vissza értem. A két év alatt szinte csak erre a pillanatra vártam és végre eljött. Remélem itt van még... - gondoltam, míg ahhoz a házhoz igyekeztem, amit kicsivel több, mint két éve hagytam itt, benne a legféltettebb kincsemmel Hyoval. - A kis vadmacska, mindig tudta mivel nevettessen meg, vagy is csak nekem volt vicces, mert ő legtöbbször mindennek elhordott, de hát ... szeretem. - idéztem fel az emlékeket akkorról, majd alig ötven méterrel megálltam a ház előtt. Percekig csak a kocsi szélvédőjén keresztül néztem a hatalmas épületet, majd egy nagyot sóhajtva magamhoz vettem cuccaim - benne Hyo ajándékával - és elindultam a ház felé. Remélem nincs zárva, mert a kulcs már rég nincs meg, amit köszönhetek egy igen ügyes zsebtolvajnak Tokyoban. Mikor közel értem a nagy lakhoz alaposan szemügyre vettem. Be kell vallanom már nagyon hiányzott. Sok időt töltöttem itt, mondhatni életem felét. Míg elmosolyodva vizsgáltam a változatlan falakat becsengettem. Mint, ha megérezték volna, hogy itt vagyok, mert pár másodperc leforgása alatt nyit is az ajtó. Hee állt velem szemben a megdöbben arcával.

-          Az elveszett bárány. - mondta elég gúnyosan - Mit akarsz?

-          Így kell fogadni egy vendéget? - nevettem, majd invitálás nélkül beléptem.

-          Ezek szerint igaz volt a hír. - csukta be vagy is inkább csapta be Hee az ajtót.

-          Még mindig gyorsabbak vagytok, mint amit el lehetne képzelni. - vizsgáltam meg belülről is a házat - Jó újra itthon.

-          Szerinted ez az otthonod maradt? - nézett rám megvetően a lány, majd el viharozva mellettem indult meg a lépcsőfele - Gyere utánam. 

Elindultam csendben felfele. Minden ugyan úgy áll, mint, amikor itt hagytam, kivéve azt az ablakot, ami a lépcső fordulóban volt. Ki lett cserélve és így még jobban mutat, egész újszerű. Miután felértünk Hee megállt dolgozó szoba előtt. nem mondott semmit, csak kissé kinyitotta az ajtót, majd bedugta fejét.

-          Hyo... vendéged jött. - ezek után kitárta az ajtót és elment. Kicsit haboztam, nem tudtam mire számíthatok, ha meglát, de engem már az sem érdekel, ha egy vázát vág hozzám vagy késsel esik nekem. 

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd csak őt néztem. Háttal állt nekem. Égető vágyat éreztem, hogy egy pillanat alatt mögötte teremjek és ajkait újra ajkaimon érezzem, de nem tehettem meg. Bűnös vagyok és nem is kicsit, így inkább megvárom, mag a következő döhroham csillapodik.

-         Még mindig ugyan azt a büdös parfümöt használod. - fordult meg gonoszan mosolyogva.

-         Ezzel vagyok ellenállhatatlan. - tettem magam mögé kezeim, amiben az ajándékot szorongattam - Ne mond azt, hogy nem hiányozott.

-         Kicsit sem... Egy ilyen aljas patkány illata és jelenléte sem hiányzott. - nézett végre rám és ezzel elkezdődik a szokásos civakodás.

-         Mivel tehetném jóvá? 

-         Ha most megfordulsz és a másodperc tört része alatt elhúzod innen a csíkot. - ült le higgadtságot mutatva, de hallom, hogy a szíve csak úgy zakatol.

-        Egy darabig ezt az örömet nem adhatom meg. - lépek közelebb fejem lehajtva - Hoztam neked valamit. - dühös tekintete megvetően néz rá, de észlelhető benne a kíváncsiság és feltehetően ugyan az a vágy, ami bennem motoszkál mióta megpillantottam.

-        Még van képed beállítani egy ilyen mondattal azután se szó, se beszéd nélkül leléptél? 

-        Hiányoztál... 

-        Tudod, hogy kit hat meg ez? ... Ha rajtam múlott volna már ... - nyelte le mondata másik felét, majd dühösen vissza állt az ablak elé.

-        ... rég megöltél volna, tudod, tudom. - nevettem - Rengetegszer mondtad már ezt és soha nem tetted meg, mert nem tudod. Igazam van? - teszem le az asztalára a meglepetést, majd mögé lépek.

Haja fel van kötve lófarokba, így hosszú nyaka teljesen bejárható szemmel. A hosszú idő, mióta nem láttam és nem tarthattam karjaimban elgyengít. 

Ujjaimmal hozzá érek selymes bőréhez megnézve, hogy mit reagál, de csak össze rezzen. Azt hiszem még mindig vagyok rá olyan hatással, hogy hagyja magát.

Lassan dereka köré fonom karjaim és közelebb húzom magamhoz. Tarkójánál végig húzom orrom, míg illatát szippantom be, majd néhány apró csókot nyaka ívére. Tiltakozik, de csak lélekben, más hogy úgy sem tudna. Erősebb vagyok nála, ha nem is sokkal, de még én vagyok fölényben.

Finoman megharapom a nyakát, majd egy hirtelen mozdulattal megfordítom. Most már tekintetünk egymást figyeli. Kezem lassan végig simítja tökéletes alakját, majd mielőtt megszólalhatott volna még közelebb húztam és megcsókoltam. Az eddig "Nem érdekelsz, takarodj innen!" lányból újra ugyan az a nőszemély lett, akit akkor itt hagytam vagy még jobb... újra az én vadmacskám lett.

Kibum P.O.V

Már bent ülünk negyed órája a nappaliban, de mindenki csak egymásra néz és egy büdös szót sem szól. Nekik könnyű, ha már mindent tudnak, de én itt eszem az ideget, persze úgy tűnik senkit nem érdekel. 

-         Kinyögné végre valaki, hogy hol van Hara? - álltam fel idegesen és dühösen.

-         Hát... - kezdi el Henry és így mindenki rá figyel - ... mi sem tudjuk.

-         Nem a frászt sem. Oda kint Sora azt mondta, inkább nekem van közöm hozzá, mint neki, szóval valaki kezdjen el csicseregni, mert bajok lesznek. - kezdtem el fenyegetőzni, ha szavakkal nem is igazán, de azt hiszem a tekintetem cselekedett helyettem.

-         Értsd már, meg, hogy senki sem tud semmit. - mondja teljes nyugodtsággal a szőke. Szinte már röhögött.

-         Azt hiszed, mert ki vagy gyúrva te vagy az Isten? - csúszott ki az számon egyből, amit gondoltam.

-        De nagy a szája valakinek! - áll fel velem szemben. Tekintetünk tűzet okád és, ha most nem azon volnék, hogy meg tudjam merre van Hara, itt helyben péppé lapítanám, de nem érek rá az ilyen idióta beképzelt bunkókkal foglalkotni.

-         Fejezzétek be! - áll közénk Sora - Ha itt vitatkoztok, mint az ovisok nem lesz jobb. Jobb lenne, ha Harara koncentrálnánk. - ültetett le, aminek nem örültem, de igaza van, most nem ez a majom a fontos.

-         Amúgy mi közötök nektek az egészhez? - szólaltam meg egy gyors gondolat menet után.

-         Sok minden, de azt nem hiszem, hogy tudnod kellene vagy is pontosabban nem lenne a legszerencsésebb... - motyogta Kevin.

-         Persze, gondolom akkor is így beszélnél, ha a barátnőd és a gyereked lenne bajba mi? - ökölbe szorítottam kezem, hogy csillapítsam magam kissé, de nem sokat segített.

-         Azt mondod, hogy Hara terhes? - guvadnak ki Henry szemei, sőt még a szőke is ledöbbent.

-         Azt. - mondtam, majd végig néztem a társaságon és egyedül, aki nem vágott valami megdöbbenő képet az Sora és Kevin volt.

-         Ez rosszabb, mint hittem... - temette arcát kezébe Henry, majd kis idő után felpattant - Sajnálom Key, de neked most menned kell, Sora te meg vissza sétálsz a sulihoz a fiúkkal és haza mentek a lehető leggyorsabban. - parancsolgatott, majd felhúzta Sorat a kanapéról indulásra kényszerítve, én meg néztem kistányér méretű szemekkel. Mióta lett Henryből főnök vagy mi a frász? Mindegy is, ha ezek itt nem segítenek, akkor csak magamra számíthatok.

-         Cöh... szánalmas banda! - álltam fel, majd utoljára végig néztem a többieken és sietve távoztam onnan.

Olyan lendülettel tolattam ki a kocsival, hogy kis híján Henry kocsija látta kárát, mondjuk az sem érdekelt volna, még lehet, hogy jót nevettem volna rajta, de már mindegy. Most kocsikázok egyet, hogy kicsit tisztábban lássak és kitaláljak valamit.

Új/Régi szereplők :D

                                    *Új*
Ő, az az Jae Joong "Hero" .
Hyo előző kapcsolata, aki még mindig fontos számára és nem csak a lány érez így.
Hero is vámpír és mielőtt a 13-as -Hyo csapata- megalakult volna Jae is a csapat vagy is akkor még csoport tagja volt. Kegyetlen, ha vérről van szó, viszont romantikus és oda figyel mindenkire, aki fontos számára, azonban természete sokszor változik, soha nem lehet tudni éppen mikor milyen hangulatban van, így sokan tartanak tőle...

Chan Yi Feng "Feng".
Mint tudjuk ő a fiatal gonosz testvér.
Vámpír és a nagy  "család" főnöke.

Chan Chi Bun "Chan".
Az idősebbik testvér, Eli, Kevin és most már Henry "főnöke".
/mellékszereplő/

                                    *Új*
Reiko.
Feng "lánya". Vámpír szeretne lenni, persze Feng által, de ehhez Feng próbára teszi. Naiv és engedelmes lány, épp csak most töltötte be a 18. életévét.
/mellékszereplő/

                                    *Új*
Lee Hong Ki. "Lökött, BiBi"
A BiBi becenevet a Henrytől kapta, mikor egész nap csak a Bimbap-ról beszélt. Ember és fogalma sincs Henry kilétéről.
Sora osztály társa, de fél a lánytól.
Szeret enni, ez a gyengéje. Szinte mindig mosolyog és szeret viccelődni és másokat megnevettetni.

                                    *Új*
Park SoRa.
A 13-ak egyike. Őt küldik el az iskolába beépülni. Csendes és félénk, de mint tudjuk minden 13 tagnak nagy az ereje, vele együtt neki is.
Az idő folyamán elkövet egy nagy bűnt, amivel magára haragítja Hyot. Ezek után sorsa meg van pecsételve...