Mikor pilláim kissé megemeltem, nem láttam semmit. Teljesen olyan érzés fogott el, mint, ha megvakultam volna, de az újabb próbálkozások után egyre tisztább lett a kép. Otthon voltam. Nem az igazi otthonomban, hanem a börtönszerű otthonomban, ahol az az izomagy a börtönőr. Halk és mély hangok szűrődtek a szobán túlról. Eli volt az, illetve Kevin, aki feltehetően épp vitatkozott vele. Túl kába voltam még ahhoz, hogy meg is értsem a beszélgetés témáját, de abban biztos voltam, hogy nem kellemes a hangulat kettejük között. Lassan felnyomtam magam az ágyról, s próbáltam az egyensúlyom bekalibrálni, de nem ment olyan könnyen, mint, ahogy azt hittem. A fejem nagyon a párna felé húzott, viszont az akaratom meg pont felfelé. Ki akartam menni, hogy megtudjam miről pusmognak odakint, de mire összeszedtem magam, már mind a kettő eltűnt. Így tehát feladtam a próbálkozást. Nekidőlve a falnak gondolkoztam el, hogy mi is történt abban az időben, míg ki voltam ütve, de bárhogy is túráztattam az agyam, sehogy sem tudtam rájönni. Semmi értelmet nem láttam a jelenés, és a mostani dolgok között, így annak könyveltem el, csak mellékhatás. De még milyen jóféle!
Felébredésem után úgy fél órával, már eléggé erősnek éreztem magam ahhoz, hogy kimerészkedjek. Egyrészt a hasam vitt rá a dologra, mert nem kedves morgással jelezte, hogy üres a tank, másrészt, meg mehetnékem volt. A fejem hasogatásán kívül, igen aktív állapotban éreztem magam. Félig meddig ugrálhatnékom volt, csak hát az a makacs fájdalom ne lett volna. Gondoltam, ha ettem, majd az is lecsillapodik, és kiaktívkodhatom magam valamivel. Mivel hangos zenéről szó sem lehetett, így vittem magammal a zenelejátszóm, majd fülesem bedugva kezdtem el hallgatni a zenét. A megerősödött hallásom miatt az eddigi normál hangerő túl hangos volt. Mikor megszólalt a zene úgy dobtam el magamtól a készüléket, mint, ha csak forró vas lenne. Megijedtem. Egész egyszerűen megijedtem a saját lejátszómtól. Értetek már ilyet? Mert én eddig nem, így ez most kifejezetten rosszul esett. De hát ez van. Mikor összébb szedtem a kütyüt, a minimumra vettem vissza - ami így is bőven elég volt -, s haladtam tovább a konyha felé. A hűtőszekrényt feltárva tárult elém megannyi finomság. Egyszerűen nem tudtam választani, így mindenből vettem ki, ezzel meglepetést okozva még saját magamnak is. Leülve a sok étellel, enni kezdtem, míg dudorásztam kedvenc számaim sorba. Annyiszor hallgattam már őket végig, hogy tudtam a sorrendet, így még mielőtt elkezdődött volna, én ütemre dobogtam lábammal, s mozgattam felsőtestem. Mostanában kevés ilyet csináltam, így kifejezetten jól éreztem magam. És ez is meglepő, de nem bántam. Tényleg jót tett a lelkemnek.
Evés után egy hatalmas koffeinadagot juttattam a szervezetembe, amitől még inkább felpörögtem szinte közvetlen a bögre kiürítése után. Tovább hallgatva a zenéket, perdültem táncra még ott a konyhában. A mosogatást is így végeztem el. Épp szám váltásnál tartottam - nem volt kedvem a lassú számokhoz, így azokat elnyomtam -, mikor a szőke jelent meg semleges pofával a konyha, és nappali közötti holttérben. Nem mondott semmit, csak állt és bámult, én meg úgy csináltam, mint, ha ott sem lenne. Bennem volt a bosszúvágy, így tudván, hogy nem épp a legszebb a hangom, énekelni kezdtem. Itt is meglepődtem. Átlagosan a mi nemzedékünknek jó hangja van. Valami jó bekódolást kaptunk az égiektől, s bár én az átlagállatihoz tartozom - úgy éreztem mindig is -, most még is felemelkedtem a legjobbak közé. Bármennyire is tűnik nagyképűségnek, ez most tényleg így volt, és így meg szinte kiélvezve a helyzetet zendítettem rá teljes átéléssel. Nem bírtam a véremmel. Szembeállva Kyoungjaevel ráztam magam neki, mint valami jól betanított táncoslány. Menet közben kihúztam a fülest a lejátszóból, feljebb nyomtam rajta a hangerőt, s a pultra tettem, míg a fülest hajítottam el egy könnyed mozdulattal. Lassú léptekkel közeledtem felé. Folyamatosan tartottam vele a szemkontaktust, s bár semmit nem akartam tőle, most még is úgy viselkedtem, mint egy kiéhezett vadállat. Pezsgett a vérem, s minél közelebb értem hozzá, annál inkább vágytam arra, hogy megérintsen, vagy, ha nem is ő, akkor legalább én őt. Elé érve szinte rátapadtam. Teljes mértékben bejárta mind két kezem felsőtestét, s ott tapogattam, ahol értem. Ekkor már teljesen elvesztettem magam felett az irányítást, és hagytam teret a mindig is bennem szunnyadó kis kurvának. Bármennyire is durva ezt kimondani, máshogy nem tudom megfogalmazni. Titokban mindig is olyan akartam lenni, mint egy sztriptízes táncoslány - csak ruhában, vagy legalább is a lényeget takaró ruhában -, aki mindenkit elbűvöl, és levesz a lábáról. Reméltem, hogy most kiélhetem magam a szöszkén, ha eddig hagyta, hogy rajta tekerőzzek.
Hűvös pillantásai eltűntek, és néha a kék szemét felváltotta a vörös. Beindult. Ez még inkább fűtötte a jelenlegi vad énem, s még inkább rátettem egy lapáttal. Ágyékénak simultam, s köröztem ott fenekemmel lassan, míg kezemmel tarkójához nyúlva engedtem rálátást, mint dekoltázsomra és nyakamra. Mind a kettő gyenge pontja, és ezt nagyon is jól tudtam. Hogy még inkább húzzam az agyát, kezét csípőmre húztam, s elvártam, hogy vegye fel vele a ritmust. A zene ellenére, fejem vállára hátradöntött pozíciója után, meghallottam szívének heves ritmusát. Nagyon élveztem, azt meg főleg, hogy nem őrjöng érte. - Legalább is nem úgy, ahogy szokott. - Mikor átölelt derekamon lévő karjával, s húzta végig ujját nyakamon, kibújtam szorításából. Rosszul érintette, mivel kezem menet közben elkapta, és kis híján felkent a falra. Hatalmas erő van benne, és bár jelenleg nem érzem magam túl gyengének, hozzám képest még így is ezerszer nagyobb az ereje, így nem csoda, hogy buldózerként ért a tette. A zene lejárt, s már egy jóval andalítóbb, erotikusabb dal került a légkörbe. Kék szeme ekkor már végleg átváltozott vörösre. Szomjazott, és hogy pontosan mire, azt csak sejteni lehetett, de a kettő közül nem tudtam eldönteni, hogy pontosan melyikre. Lehet, hogy mind a két érzés ugyan úgy dominál nála felváltva, csak nem tudja, hogy melyiknek engedjen?! Én most engednék bármelyik érzésének, csak tényleg tudnám, hogy melyik az, amit választott. De így majd én választok helyette.
- Te, boszorkány... - suttogta nyakamra, amitől kirázott a hideg. Hajába markoltam, és parancsoltam rá, hogy harapjon meg. Irtózok a harapásától, és egyenesen félek is, de most kívántam. Azt akartam, hogy mélyessze belém fogait, tegyen így magáévá, s érje el azt, hogy letépjem róla a ruhát. Vad bestia akartam lenni, vagy is még ennél is vadabb. Sikított a testem azért, hogy rontson meg. Legyen vad, és mutassa meg, hogy ki ő. Éreztesse velem, hogy mennyire védtelen vagyok és gyenge. Ha összegeznem kellene akaratom, akkor csak annyit akartam, hogy mutassa meg, hogy ki melyik poszton játszik, és ki a vadász, ki a vad. Bezsongtam attól a ténytől, hogy itt lapulok alatta, és, ha minden jól megy el is érem, amit akarok, de ekkor Kevin sipítozása törte meg a varázst. A lépcsőről kiabált oda nekünk, hogy még is mit művelünk? Teljesen ki volt akadva, bennem meg felment a pumpa. Tönkre tette a művem, mivel Eli szinte dobva engedett el. Megrázta a fejét, amire visszatért a kék szeme. Eltűnt a varázs, részemről pedig még mindig ugyan úgy keringett ereimben, mint eddig. Borzasztó érzés, amitől sikítani tudtam volna, és ütni - vágni azt, aki belerondított a játékomba. Mikor Kevin közeledett, én pedig feltápászkodtam a földről - mert, hát ott landoltam, miután elengedtek -, bűn ronda pillantással lépdeltem felé, míg egy számomra ismeretlen nyelven átkoztam. Szemem barnából ugyan olyan hipófehér lett, némi halványkékes árnyalattal, mint Byunghunnak a látomásomból, álmomból.
Kevin arca torzulni kezdett, és fejéhez kapott. Először némán tűrte a fájdalmat, majd felordított. Mikor elé értem ugyan azon nyelven - amin eddig károgtam - mondtam a magamét, s mint, ha kikapcsoltam volna. Hiába akartam abbahagyni, a düh nem engedte, csak már akkor, mikor Kev a földön fetrengett. Talán akkor sem hagyom abba, ha Eli nem rángat el onnan. Utolsó pillantásom is Kevinnek ajánlottam, majd eltűnt a szemem elől, a fal takarása miatt. Csak nyöszörgését hallottam áldozatom felől, és halk zihálását. A fejem megint fájni kezdett, és így tisztult ki az agyam. Ekkor jöttem rá, hogy mit is tettem azzal, aki eddig nekem soha sem ártott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése