***
- .. Neked lehet tetszene az a mese, amit én mondok, de hidd el nem jobb a kinti élet, mint ez. Ugyan az van kint, mint itt, s bár szabad vagy, még is láncok lógnak rajtad, ami a kor haladtával egyre nehezebbek lesznek, és most nem arra gondolok, hogy az öregséggel járó nyűg lennének a láncok, hanem sokkal inkább a tapasztalat és tudás, amit szerzel a repülő évek közben... - henyélt el Bum jól összegyűrt ágyán. Nézte a plafont, amit már annyiszor megvizsgált, míg fejében peregtek a gondolatok. - Hidd el, sehol sem jó, csak vannak olyan helyek, ahol kellemesebb a lét. - folytatta komoran, míg egy röpke pillantást vetett a lányra - Valaki a sok pénzben leli ideiglenes örömét, míg mások másban, de mind átmeneti... Nem vagyok ilyen negatív emberke, de a jelenlegi helyzet szerint nem lehetek nagyon pozitív, ami lehangol és kihozza belőlem a pesszimistát.
- Akkor mesélj olyanról, ami nem ezt teszi veled.
- Nem akarok.. nem tudok. Nem akarok itt lenni. Bárki is hozott ide, nem vagyok hálás neki. Jobb lett volna, ha ott hagy az erdőben kivérezni. Sokkal jobb lett volna az örök sötétségben, mint itt ebben a lyukban sínylődni úgy, hogy nem is tudod mi lesz holnap vagy azután, de még a következő percet sem tudhatod.
- A gazdám nem fog bántani, még nem. - kezdett bele kis butuska fejével - Ha bánt is csak az elején fáj, utána megszokod. Ha erős vagy, mint én, akkor bent sem fog fájni, de ahhoz mosolyogni kell, mert az gyógyítja. - tett úgy.
- És, ha nem akarok?
- Azzal magadnak teszel rosszat. - erre csak vállat vont. - Az a lány, aki itt van nem messze tőled, ő nem szomorkodik annyit, mint te. Nem tudhatom mit csinál, de ő nem ilyen savanyú, mint te. .. Gazdáék elmennek este párnapra. Én, és még pár őr marad itt. Ha akarok megkérhetem őket, hogy menjünk át hozzá. Persze, ha rajta kapnak megbüntetnek mindenkit. Guojin lesz este, vele szoktam lenni, mikor úgy adódik, hogy csak így páran maradunk. Ő kedves, legalább is velem. Ha csinálok neki sütit biztos enged a kérésemnek egy kicsit. - Kibum csak nézett, nézett és nézett. Köpni nyelni nem tudott, s mikor rájött, hogy bár nagyon kecsegtető az ajánlat még sem hihet a sikerben, pedig úgy vágyik át a sorstárshoz. - Megyek beszélek vele, ha megtalálom és majd vissza jövök. - pattant fel örömködve, majd elszontyolodott - Amúgy ne akarj megszökni. Nem jó vége lenne. Úgy sem találnál ki innen, meg az erdőből sem. Hatalmas és meghalnál. Itt legalább biztonságban vagy, míg jól viselkedsz vagy nem döntenek máshogy. - ment ki futva, hogy a kis ki találmánya biztosabb legyen.
Eközben Sora meredten állt a kinyitott titkos ajtó előtt, ám nem sokáig, ugyan is Eli megint csuklójára szorítva vonszolta tovább. A teremben, ami hatalmas volt sok sötét alak volt, és mind fürkésző tekintettel. A lány gondolatai szerint biztos érzik rajta, hogy nem ide való.
- L, hozta neked valakit. - lökte be Sorat egy nagy faragott ajtó mögé.
- No csak, és ki lenne egy a kis őzike? - tette fel bakancsos lábát az asztalra a férfi, aki egy tőrrel játszott éppen.
- A kislány kekeckedik velem. Büntetni készültem, s volt is ötletem, de eszembe jutott, hogy kértél pár valamit még a jó múltkor, és azt hiszem a te dolgaidhoz a kicsike megfelelne. - karolta át vállainál Eli a lányt nagy vigyorral míg az megszólalt volna, de megint blokkolás alá került, így csak szája mozgott pár másodpercig. Persze a fejszerkezete így is elárult mindent, tehát szavak sem kellettek ahhoz, hogy az előbb megnevezett L nevetve vegye tudomásul Sora nem tetszését.
- Nem félted, hogy baja lesz? A főnököd a tökeid darabolja le kezdetnek, ha nem épp jól sülnek el a dolgok. Nem lesz vacsorátok és sírhattok. - nevetett.
- Mit számít az... - vonta meg a vállát - Különben sem hiszem, hogy baja lenne, csak leckéztesd meg alaposan. Itt leszek végig, mert látni akarom és olvasni a fejében. Ha tudnád, mit el nem mérgelődik magában. - nevetett.
Eli tudta, hogy pár kísérlethez kellene egy két megfelelő "áldozat". L kísérletezik ilyen-olyan szerrel, de legfőbbként hallucinogén anyagokkal. Ő is esett át már egy-egy kísérletén, és nem bánta meg. Jól is fizetett meg egy-egy tulajdonságát megerősítette hosszabb-rövidebb ideig. Tehát nem félt ellenben a reszkető lánnyal az oldalán.
- Eredj cicus, vár a bácsi téged. Kicsit meg szurkál, nézeget, és kész is. - nézett le a leányzóra- Nem kell félni, nem fog harapni, majd én, ha végzett. - súgta neki, majd kis kuncogás után az oda érő L-nek adta át a csuklóját. Sora ellenlát, meg meg is ijedt, mert a kéz, ami megfogta nagyon hideg volt.
- Bocsánat, elszoktam az emberektől. - vette le róla mosolyogva kezét, majd újra megfogta, de ekkor már rendes ember meleg testhővel. - Ülj ide le. - vezette át abból a szobából egy másikba, majd egy kipárnázott, látszólag kényelmes székbe nyomta. - Kényelmesedj el nyugodtan. Nem kell ilyen merevnek lenned, az nem tesz jót. Dőlj hátra, mint, ha a kedvenc filmed néznéd otthon. - nyomta a támlának, majd előre húzott két csatot s mielőtt Sora gondolhatott volna valamire már meg is kötötte a mellkasánál és a hasánál, de ez csak a kezdet volt. Ezeket követte a két lába és a két keze. Szerencsétlen pára csak ült ott magánkívüli állapotban már mindenre felkészülve.
Valahol, ahova a lámpa sem világított annyira állt egy gurulós kiskocsi. Le volt takarva egészen addig, míg L le nem húzta egy könnyed mozdulattal róla az anyagot. Sora pulzusa egyből az egekbe szökkent, mikor három, méretileg és színileg különböző fecskendő látott meg. Nagy bánatára a férfi a legnagyobbhoz nyúlt.
- Nem mondom, hogy nem fog fájni, de elméletileg nem halsz bele, így nem kell annyira félned. - köszörülte meg a torkát, majd nemes egyszerűséggel nyakon döfte vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése