24. rész

Sora P.O.V

Az óra végeztével csapzottan estünk be az öltözőbe. Azt hiszem JaeJoong tanár úr túlzásba viszi ezt az egészet. Olyan feladatokat ad, mint, ha egy katonai kiképző táborba csöppentem volna bele. Percekig csak ültem a padon a fogasom alatt s gondolkoztam. Az osztály hiányos. Három személy hiányzik, mégpedig Hara, Kibum és Kim. Igen, Kim. Ő teljesen felszívódott a buli óta. Se az e-mailekre, se a telefonra, se semmi ilyesmire nem reagál, ami aggaszt. A mai ütem tervben benne van, hogy felkeresem, feltéve, ha a két jómadár hagyja. 

Miután vissza hűltem valamelyest bevetettem magam a zuhany alá, amit villám sebességgel végeztem el, hogy ne én legyek, aki az utolsó pillanatban ér a következő órára. Az öltöző elhagyása után a fiúkhoz tartottam, akik rám vártak oda kint.

-        Kicsit gyorsabban legközelebb. - illetett meg első aranyos mondatával KyoungJae. Én csak vállat vontam és mentem tovább a terem felé. A következő óra az osztály egyik felének biosz, a másiknak pedig kémia. Egyik tantárgy sem tartozik a kedvenceim közé, de legalább annyi örömem van benne, hogy Lököttől és a folyton durcás Elitól egy-egy órára megszabadulok. És, hogy mi van Kevinnel? Ő jön velem szenvedni, amit nem bánok, legalább ő a normálisabbak közé tartozik. 

Ahogy elkezdődött az óra, kettesével ültünk be a padok mögé és megkaptuk a mai feladatot. A vöröshagymát tanulmányozzuk, oh yeah~. Nem vagyok fínyás, de valahogy ettől a zöldségtől könnyeznem kell, így attól tartok, hogy egész óra alatt könnyezni fogok. Óra végére, mint a drogosok úgy fog kinézni a szemem. Remélem lesz ablak nyitva, mert, ha nem én tanítás felénél eltűnök.

Míg a tanár a kivetítőn mutogatott képeknek a jelentését magyarázta, én padtársamhoz fordultam.

-        Ma dolgom van. - mondtam Kevinnek, mint, ha most kérdezett volna valamit, amire ez lenne a válaszom.

-        Az jó, majd valaki elkísér. - mondta halkan, míg a tanár mondókáját figyelte. 

-        Ez az. Nem akarom, hogy valaki elkísérjen. - fordultam én is a tanár felé.

-        Miért? - fordult felém padtársam.

-        Csak Kimet akarom meglátogatni. Mi fenének kellene egy puli kutya mellém? Nem visznek el az ufók, sem a bennszülöttek, se a ti fajtátok. Nappal van és sokan vannak oda kint.

-        Szóval a magunk fajták? - mosolyodott le gúnyosan. Lehet, hogy ez most így túl erős mondat volt, de hát kicsúszott. - A mi fajtánk védi az irhád, emlékszel?

-       Amit nem én akartam, és tulajdonképpen nem is értem még mindig, hogy mi a fene közöm van hozzá. - csuktam be a könyvem, ami kicsit hangosabbra sikeredett, így a környékünkön ülők egy pillanatig rám figyeltek. - Mióta lettél te Eli kettő? - ez egy enyhe célzás volt irányába. Nagyon nem Kevines a viselkedése. Ő volt eddig a cuki pofa, akivel normálisan lehetett beszélgetni vagy csak a látszat ennyire csal?

-       Amióta éhes vagyok... szokj hozzá szívi, mert lesz rá még példa. - és tényleg Eli kettő, de ha jól emlékszem a szivit még tőle sem hallottam, pedig belőle hamarabb ki lehet nézni az ilyet, mint Kevinből.

-       Oké, ehhez nincs közöm, és nem is azért szólítottalak meg, hogy zavarjam az éhség érzeted csupán közöltem veled, hogy jó lenne, ha hagynátok egy kicsit élni. 

-       Nekem mindegy mit csinálsz, ha KyoungJaevel megbeszéled. - a gonosz mosolya arra utal, hogy ez más most halott ügy, pedig, még az érintett nem is tud róla.

-       Nem beszélek én senkivel semmit sem meg csak megyek suli után és kész. - fakadt ki belőlem egy kicsit hangosabban a kelleténél, aminek az lett az eredménye, hogy fel lettem állítva. A tanár megkért, hogy ismételjem el az utolsó mondatát, amit persze nem tudtam, sőt még az óra anyagát sem tudtam volna el mondani. Ha minden igaz most leszek tulajdonosa egy figyelmeztetésnek jó esetben, ha nem órai munka elégtelen és ki leszek zavarva az óráról igazolatlannal. Sajnálatos módon a második verziót kaptam, így egy perccel a felállítás után már a teremből a cuccaimmal együtt sétáltam kifelé.

Mikor kiértem azon gondolkoztam, hogy kimegyek a pályára, ha már van több, mint fél órám az óra végéig, tehát elindultam kifelé. Mikor oda értem meglepődve láttam, hogy nincs ott óra, pedig erre számoltam. Nem volt más teendőm, így leültem a szokásos helyemre és néztem ki a fejemből. Alig telt el pár perc az új tesi tanárt pillantottam meg, ahogy a bokrok mögül jelenik meg. Mi a fenét keres Ő ott? - tűnődtem el egy másodpercre, majd inkább a tanárral nem törődve kutatni kezdtem a táskámban, de, hogy mi után azt magam sem tudtam.

-       Neked nem órán kellene lenned? - szólított meg egy férfi hang, amire oda kaptam a fejem csak az idegesítő szőkével találtam magam szembe.

-       Bagoly mondja verébnek... - adtam meg válasznak és folytattam tovább a kutatást.

-       Remélem tudomásul vetted, hogy nem az van, amit te akarsz. 

-       És remélem te meg azt, hogy nem érdekel a véleményed.

-       Kislány, én leszarom, hogy neked mi a véleményed vagy mi nem, és az sem fog érdekelni, ha valaki bele mar a csinos nyakadba, de hozzám ne gyere nyavalyogni, ha bajod van. - húhú, itt villantotta a mérges nézését, amitől gondolom azt hitte, majd megijedek.

-       Remélem így lesz - álltam fel a táskám a vállamra véve - és végre békén hagy mindenki. - indultam el a épület felé.

-       Csak hogy akkor én leszek a következő. - az elégedett vigyor kiült az arcára.

-       Hát... - fordultam vissza, hogy láthassam a képét - sajnálom, hogy eltörlöm a vigyort az arcodról, de belőlem te nem eszel. - és ezzel ott is hagytam.