***
Simán és zökkenőmentesen ért haza Hero, majd befeküdt kedvese mellé, hogy új munkája előtt pihenhessen egy keveset. Míg ő aludt az összebilincselt páros egy csapatként próbáltak olyan eszközt keresni, amivel elvághatják az őket összekötő láncot. Igaz, hogy nem vastag az összekötő kapocs, de a házon belül egy olyan dolgot sem találtak, ami alkalmas lenne ennek eltávolítására.
- Menjünk ki a garázsba. Ott biztos van valami szerszám, amivel leszedhetnénk ezt a valamit. - javasolta a lány és már indult is gőzerővel a kijárat felé.
- Jó, de akad egy kis gond. - mivel a fiú egy tapodtat sem mozdult kissé vissza rántotta a lányt, aki ezek után megdöbbenve nézett vissza rá.
- Na és még is mi lenne? -szűkítette kicsit összébb szemeit Sora az előtte állóra.
- Ki kellene mennem... már nagyon. - fújta fel arcát a mondata végén HongKi, amire kér nagy szemeket kapott viszonzásként.
- Az Isten szerelmére, bírd már ki. Ha kimegyünk két perc múlva mehetsz is. - próbált a lány hatni rá csak végre induljanak már meg, hogy elszakadhasson tőle.
- Ha többet kell mennem, mint 3 lépés tutira nem bírom ki. - erősködött továbbra is a másik fél.
- Engem nem érdekel, de biztos nem fogok bemenni veled a mosdóba hogy végig nézzem hogy könnyítesz magadon. - kezdte meg ugyancsak a kijárat felé rángatni az ellenkező neműt, persze nem sok sikerrel.
- Nem! - kiáltott fel - Nem arra megyünk. - fogta meg Sora csuklóját HongKi, majd az illemhelyiségfele vezette volna, ha tudja merre van az. - Mutasd meg hol van. - nézett a lányra, aki addigra beletörődött, hogy hamarosan érdekes élményben lesz része. Elmentek a mosdóig, ami a földszinten egybe van építve a fürdővel. Bementek, mind ketten. Eddig még szép és jó volt a dolog, de amint az ajtó becsukódott - igaz, hogy rajtuk kívül senki nincs a lakásban, de a megszokás nagy úr - Sorat teljesen kiverte a víz. Lehet, hogy eddig tiszta és sima ügynek tekintette, hogy bemennek, HongKi elvégzi dolgát és már kész is, de ez nem így lett. A lány biztosra vette, hogy elég az egy kéz az ilyenekhez, vagy, ha még sem, akkor legalább most az egyszer kivételt tesz és, ha már csak sajnálatból is, de bevállalja az egy kézzel, de tévedett.
- Te meg mit csinálsz? - rántotta el maga fele a lány a karját, csak hogy véletlen se legyen a másik fél ágyékához közel a a saját keze.
- Tenném a dolgom, ha nem akadályoznál meg benne percenként! - jegyzi meg gúnyosan a háta mögött lévő srác.
- Tedd egy kézzel! - ripakodik rá.
- Fogd be a szád és ne hátráltass! - kiabál szinte vissza rá és vissza rántja saját kezét. - Csak egy napig lennél fiú és tudnád, hogy hogy megy ez... - morgolódott.
A fiú szokásához híven felvette a az ilyenkor használatos testhelyzetet és szokásához híven látott hozzá a feladnak, vagy is látott volna, ha a csobogás helyett nem a síri csendet hallgatták volna.
- Most meg mi van? Talán kiizzadtad? - gúnyolódott Sora.
- Nem, csak zavar, hogy itt vagy és nagy a csend. - vágott vissza csípősen.
- Megmondtam, hogy két perc és jöhettél volna egyedül, de nem, neked engem is magammal kellet cipelned... - az egy levegővel való hadarást a csobogás és HongKi megkönnyebbüléstől való "ahh" hangja zavarta meg. Hirtelen nem is tudott mit csinálni, csak az első gondolatait kivetíteni szavakban. - Fúj te gusztustalan... Csak egyszer szabaduljak meg tőled. Többet soha nem megyek a közeledbe. - arénázik a lány, persze HongKi semmit sem fogott fel belőle.
Mikor nem hallatszott már semmi újra a csendet hallgatták.
- A kettőnél több már hokizásnak számít... - jegyezte meg a lány szemeit forgatva, mikor túl hosszúnak látta a "semmit" tevést.
- Nem mindegy az neked? - tette el "munka" eszközét HongKi, amire a lány végre fellélegzett.
Egy kézmosás után elhagyták a fürdőt, hogy végre elmehessenek oda, ahova Sora menni akart, pontosabban a garázsba. Feltúrtak mindent, de egy olyan szerszámot sem találtak, amivel elvághatnák.
- Van vagy három autójuk és nincs egy szerszám sem? - bosszankodott a lány.
- Próbáljuk meg ásóval. - ajánlotta fel a fiú, majd megfogta a tárgyat. Sora csak bólintott rá, majd azt kezdték el kigondolni, hogy hol hajthatnák végre a szétválasztást. Kis szerencsével megtalálták a biztos helyet és kisebb nehézséggel elválasztották maguk egymástól.
Eljött a reggel, amit ki várt, ki nem. A "gerle" pár a kanapén fekve aludt. Eli reggel itt keltette fel őket Kevinnel az oldalán. Korán volt még, ahhoz, hogy az iskolába induljanak, így Eli HongKit haza vitte, míg Soranak otthon kellett rendbe szednie magát és felkészülni az aznapi iskolába.
Hero sem tétlenkedett. Reggel időben kelt fel, majd elbeszélgetett a legfiatalabb lánnyal SoRaval, hogy semmiféleképpen sem szeretné meglátni, hogy ismerős pillantásokat vet felé az iskolába. Nem akarta, hogy már az elején lebukjanak. Bármennyire is a 13-om tagja, ha miatta bukik le, akkor búcsúzhat az életétől. A csoport maknaeja csak illedelmesen bólintott, mikor tudomásul vette plusz feladatát.
Míg külön külön készülődött mindenki a suliba addig Henry még mindig az éhségével küszködött. Az éjszaka alatt - míg Hara békésen aludt - többször rántotta vissza magát a holtpontról. Ez utolsónál már kis híján bele nem mélyesztette fogait barátjába, így attól tartott, hogy a következőnél már nem lesz olyan szerencséje, hogy vissza fogja magát. Az este folyamán addig beszélt Henry Haranak, míg meg nem nyugtatta afelől, hogy nem fog miatta bántódása esnie s, ha kell inkább saját magát harapja meg, hogy átmenetileg enyhítsen szomján.
Hát ez majdnem be is jött, csak, hogy Fengnek nem tetszett az eddigi "előadás". Szerinte túl unalmas, így intézkedéseket tett a szórakoztatóbb adásért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése