28. rész

***

Nyílik az ajtó. A rozsdás záras fülsüketítőnek hangzanak, ahogy csiga lassúsággal mozdítják. A háttal álló Henry odakapja fejét. Érzi, ahogy a friss levegő csak úgy becsap a kis lyukba. Szívének üteme egy kicsit sem változott, de érdeklődése egyre magasabbra csapott pár pillanat alatt.

-      A főnök hívat... - áll az ajtó egyik felébe egy jó nagy darab, kopasz, agyon tetovált fószer. Henry még őt nem látta, így érdekesen végig méri, majd elindul. Tudja a járást - mondjuk innen csak egy út vezet, az pedig felfelé -, így nem kell megvárni, míg küldönc idegenvetőnek áll be. Felmegy a jó öreg köves lépcsőkön, majd elmegy egészen a halig. Innen már gyerekjáték az iroda felkutatás, hogy tanulása alatt sokat volt ott, így csukott szemmel is megtalálná. A nagydarab fickó csendben követi és figyeli minden léptét, mondjuk Henrynek meglepő módon esze ágában sem volt, hogy lelépjen. Legalább is nem most. Ahogy benyit a hatalmas ajtón Feng már ott ül az asztal mögött szokásához híven, ám most arcáról nyugtalanságot lehet leolvasni. A hívott megáll az ajtótól alig egy méterre s csak nézi főnökét. A kísérő nem éppen finoman meglöki ösztönözve, hogy haladjon tovább, majd magukra hagyja a feleket. Henry kinézetére hivatkozva Feng udvariasan hellyel kínálj, de a másik csak áll és néz rá.

-     Ne udvariaskodjunk, hanem térjünk a lényegre. - szólal meg cseppet sem kedves hangnemben. JiFeng csak mély levegőt vesz és feláll székéből, ha már tanonca azzal sem tiszteli meg, hogy helyet foglal.

-     Henry.. Henry... Henry... - rázza meg fejét a góré, míg megkerüli nem kis asztalát - Remélem tudod, hogy nagyon csalódott vagyok miattad. Fiam ként tekintettem rád, te meg egy aljas húzással mindent tönkre teszel... - kezd bele a bevezetőbe Feng, mert tényleg ez fáj neki - már, ha egy ilyen kegyetlen félembernél lehetséges ez.

-     Sok a rizsa. Térjünk a lényegre... - igaz, hogy nem igazán stílusa Henrynek ez a fajta viselkedés, de éhes és ingerül, így kicsit sem érdekli, hogy milyen hangnemben szólal meg. JiFeng így úgy dönt, hogy tényleg nem köntörfalazik, hanem a lényegre tér.
       Jó pár szobával és egy emelettel feljebb Kibum ébredezett, de nem úgy mint eddig, hanem rendesen. Nagy fájdalmai voltak annak ellenére, hogy alig van valamelyest eszméleténél.  A kislány ott volt mellette és nagy barna szemeivel csak a fájdalommal körberajzolt arcot nézte. Tudta, hogy fáj betegének a seb, de, ha szól valakinek hoznak neki valamit - persze, ha szerencséje lesz a fiúnak. Viszont most előtte beszélni akart vele, bármennyire is számít kínzásnak, amit tesz. Tudni akarta, hogy ki a beteg, honnan jött és hogy szerezte a sebet. Fiatal a lány és kíváncsi, hisz nem nagyon van köze a külvilághoz. Számára ezek, illetve a másik rezidencia falai jelentik az egész világot. Az össz kirándulása is csak az erdőben vagy a ház körül van, na meg a két telek közti ingázása, de hát az mondjuk úgy, hogy semmi.
-    Uram, hogy érzi magát? - szegezte is az első kérdést neki. Nagyon jól nevelt lány, így hiába van tisztában, hogy nem olyan túl sok a korkülönbség közöttük, akkor is idősebb és tisztelettel kell feléje lennie. - Kér vizet? - ugyan Kibum elméje még kissé zavart és ködös, így beszélni még nem akart, de a vizet nem utasíthatta vissza, így csak bólintott egyet. A lány ekkor azonnal töltött neki s fejét kissé megemelve segített neki inni.
-    Hol vagyok? - bármennyire is nehéz neki, de nem csak a melle ülő lány, de ő is kíváncsi volt.
-    JiFeng nagyúr házában. - mondta kisebb boldogságot kimutatva hangjából.- YooRin vagyok, te pedig...?
-    KiBum...
     Hyo eközben lassan ugyan, de haza ért. Dühe hatalmas volt s talán most Joong iránt érzett szeretetétől is erősebb volt. Hiedelme, miszerint Hero képes végre azt szemelőt tartani, hogy nem csak ő, hanem ők vannak most szertefoszlott. Igen, a kincs megszerzése lényegében csak arra kellett neki, hogy Őt - aki most érzései szerint cserbenhagyta - visszakaphassa s hiába jött vissza önszántából már talán rég nincs vele. A kétévnyi vágyakozás, szenvedés úgy tűnik semmit sem ért. Hero magára gondolt, ahogy eddig bármeddig. Úgy tűnik soha sem fog változni, még ő érte sem, pedig milyen szép lett volna, ha végre lát egy halvány és tényleg csak egy egészem kicsi jelet arra, hogy igen is megérte minden. Bár annak ellenére, hogy jelenleg kitépné önmagából ezt az érzést sőt, magát JaeJoongot nem tudja. Még mindig szereti és tudja, hogy idő kérdése s már halvány emlék sem fogja arra emlékeztetni, hogy mekkorát csalódott. Igen, ilyen a feltétel nélküli szeretet vagy akár szerelem. Az elején szép s talán már - már túl mesébe illő, de később rá kell jönnünk, hogy bár számunkra a másik tökéletes is, még akkor is vannak hullám völgyek, amit vagy túl él egy kapcsolat agy nem. Ha Heron múlt volna már talán rég maga alá söpörte volna Hyot a mérhetetlen üresség. De az is lehet, hogy sokkal magabiztosabb, keményebb és kitartóbb lenne. Nem tudni, de az biztos, hogy a lány jelenleg nagyon tanácstalan, hogy folytassa tovább kitűzött célját JaeJoong mellett vagy adja fel és hódoljon be, amint megtörténik, hogy a kincs biztosan is egy más más - érdekeikben erősebb - klán keríti karmaik közé s ezzel végérvényesen is eldöntve, hogy fajuk irányítás ki kezei között fog tovább működni.
     Kevin céltalanul bolyong az eső áztatta utcákon. Prédát keresett egy darabig, de pár utca után feladta. Túl sokan vannak még és bármennyire is óvatos könnyen lebuktat, amit még ilyen éhség érzet mellett sem engedhet meg magának. Gondolt arra is, hogy haza megy és kér Soratól - persze úgy, hogy senki se tudja meg. Elvégre attól, hogy kincs a vére még ugyan olyan, mint más vagy talán egy kicsit ízletesebb, de minden esetre semmi bajt nem okozna vele. Persze kivéve azt, ha tényleg annyira finom nem bírná ki, hogy ne tegye meg legközelebb is. A vámpírok ugyan úgy működnek, mint az emberek vér szempontjából is. Egy - egy vér finomabb a másikétól. Mondjuk annak ellenére, hogy Sora vére, mint kincs szerepel a legendákban nem feltétlen kell, hogy ízletes lennie. Ezt addig nem tudja meg, míg meg nem kóstolja, s bár most jelenleg nagyon hajlik rá nem teheti meg, így sétálgatnia kell tovább, míg nem lesz lehetősége egy jót lakmározni.

KyoungJae *Eli* P.O.V

Hogy lehet ekkora egy idióta valaki? Most komolyan az kell neki, hogy felkerüljön arra a kőasztalra rituálé céljából? Tényleg? Mert, ha igen én bíz nem állok az útjába. Kegyetlen dühös vagyok és az a baj, hogy nem csak rá, hanem magamra is. Elvégre én vagyok aki nagy részben felel ezért a kislányért. Igen, az, ha már annyit sem tud felfogni, hogy ez nem egy fogócska, minek az lesz a vége, hogy ő a fogó, hanem igen is az éltébe kerül. Mondjuk lehet, hogy nem is érdekli ezért is veszi ennyire fél várról, de vele ellentétben sokunknak igen is számít, hogy ki pofázik onnan fentről. Én nem akarok a legnagyobb lenni, mert élvezem így is az életet. Elérek, amit akarok és nekem az elég, de jó lenne, ha olyan lenne a "trón széken", aki nem a világot akarja leigázni, hanem igen is azt tartja szemelőt, hogy békében éljen mindenki egymás mellett. Csak sajnos félek, hogy a kis fruska miatt minden eddigi erőfeszítésünk kárba vész. Most komolyan, hogy lehet egy ilyen öntörvényű nőszemélynek elmagyarázni, hogy jó lenne, ha a seggén maradna mielőtt mindent tönkre tesz? Mert a szép szóból nem ért, így bármennyire is leszek kegyetlen mást vetek be ellene.

     Haza értünk. Egy szót sem szóltam hozzá mióta ott a teázónál elragadtam, habár egyes megjegyzéseire nyomdafestéket nemtűrő módon tudtam volna válaszolni, de az azt hiszem nem vitt volna nagyon előrébb semmiben. Mondhatni ledobtam a szűk vörös kanapéra. Lehet, hogy a mérgem is benne volt, majd hallottam, hogy valamije koppant. Remélem nem a feje, mert akkor csak még hülyébb lesz és így saját magamnak adtam egy pofont.
-    Na, akkor beszélgessünk te idióta. - várom meg míg feltápászkodik ülő helyzetbe. Kicsit sem néz rám szépen, de nagyon hidegen hagy, és valószínűleg inkább ijedten pislogna, ha tudná, hogy legszívesebben megfojtanám.
-   Attól, mert te ekkora benga állat vagy, ráadásul nagypofájú még nem kell lekezelően beszélned velem, mert attól, hogy van két pöcök a szádban még nem vagy Isten. - rivallt rám, ami nagyon nem tetszett. Sőt, kifejezetten húzta az idegeim, de, ha most elharapom a torkát nagy pácban leszek.
-   Fogd be a pofád és figyelj rám, mert csak egyszer mondom el! - másztam bele az arcába mutogatva. Ezt úgy kell elképzelni, mint a zsarus filmekbe, mikor ordibálnak, és ugyan csak belemásszanak a másik képébe vallatás közben. - Te többet nem mész sehova nélkülem. Nem engedem, hogy mindent kockára tegyél és elcsessz most, mikor egy kicsi van hátra. - beszéltem tagoltam és lassan, hogy az a mogyorónyi agya is felfoghassa mit kérek, bocsánat... mit parancsolok neki.
-   Nem érdekel se te, se senki más. Közöm sincs semmihez sem! Nem tudom minek kell minden sz*rba belekeverni. Tökéletes életem volt, míg ti be nem tettétek ide lábatok. Úgy hogy felejtsd el, hogy úgy fogok neked ugrálni, mint egy jól betanított kutya, mert előbb akasztom fel magam. - jött ö is közelebb "fenyegetve", csak hogy én nem féltem tőle kicsit sem. Tudom, hogy idegesítem és szereti az ellenkezőjét tenni annak, amit kér tőre az ember, így ahelyett, hogy megijedt vagy mérges képet vágtam volna csak nevettem. Látni kellett volna azokat a szemeket. Szinte szikrákat szórt s ahogy átváltott méregzsákba szépen megindult a vér az ereiben. Zene volt füleimnek heves szívdobogás és a tudat, hogy milyen édes íze lehet a vérének. Egy pillanatra becsuktam szemem és csak annak a mámornak adtam át magam, amit akkor érzek, mikor eszem. Mondanom sem kell, hogy összefutott a nyál a számban, mint akkor, mikor először sarokba szorítottam. Bárcsak megint megtehetném, de kitudja.. lehet még alkalmam rá nem is olyan sokára.
Mély levegőt vettem s kitoltam arcomból. Most én beszélek nem ő, így is örülhet, hogy nem vetem büntetés alá, ahogy eredetileg szántam, habár leckéztetést kap. Jelenleg olyan jutott eszembe, ami az embereket gyorsan befolyásolni tudja, legalább is érzelmileg. Nem használom sokat. Többnyire szép lányokon vagy nőkön, de talán most az egyszer kivételt tehetek. És, hogy miért? Boldogsággal fog eltölteni az arca mikor megérzi, hogy tehetetlen lesz. Azt fogja tenni, amit én mondok és hiába akar majd ellenállni nem fog tudni ellene semmit sem tenni. Esélye akkor lesz, ha leveszem róla akaratom viszont kétlem, hogy akkor majd háborogni lesz kedve. Volt már arra precedens, hogy ugyan csak ilyen kis kakassal hozott össze a sors. Nem akart behódolni - még, ha ez nem is olyan szép így mondva -, így bevetettem a  titkos fegyvert. Mondanom sem kell, hogy mindjárt más volt utána. Többet nem ellenkezett, habár kétlem, hogy ilyen mértékben ez Soranál beválna, de, ha elsőre nem, majd másodjára vagy harmadjára, de akkor is az lesz, amit én akarok.

27. rész

***

-      Ha megbocsájtasz, elrabolnám az urat egy percre. - szólalt meg egy szigorú tekintetű lány, aki feltehetően Soratól idősebb. Sora bólintott, majd gyorsan mérlegelt, hogy mi legyen, de nem tudott mit csinálni, csak bement a kis üzletbe és helyet foglalt egy neki szimpatikus boxban.

Ahogy a lány hallótávon kívülre esett, amin a lassan becsukódó ajtó is segített a lány Hero felé fordult. Látszott rajta, hogy nincs túl jó kedvében, de a helyszínhez mérten próbálta magát visszafogni.

-      Mit keresel itt, pont most? - kérdezte hűvösen JaeJoong barátnőjétől, mert ugyan is ő állt vele szemben.

-      És te? - kérdezett vissza azonnal - És ki az a kis liba, akit teázgatni hívsz? - vajon féltékenység van szavaiban? Igen, azt lehetne hinni, de nincs róla szó. Hyo ahhoz túl naiv, ha lehet így mondani, hogy valaha is egy tea miatt vágna akár ki egy nagy pátáriát a nyílt utcán. Inkább az miatt háborog a meghívás miatt, mert az érintettnek, azaz Heronak jelenleg már vele kellene lennie, ahelyett, hogy egy fiatal leánykát hívogat teázgatni. Mint tudjuk a nők egy más világ, legalább is minden férfi - na jó, tisztelet a kivételnek - szerint így van. És ugye Hyo nőből van, nem is akár milyenből. Határozott és makacs személyisége miatt nem néz el olyan sok mindent, mint kellene, főleg, hogy az előtte álló férfi rengeteg időt töltött el tőle távol.
    Igaz, ami igaz. HyoJung kérte meg Jaejoongot arra, hogy segítsen a kincset, vagy is a bent ülő lányt karmai közé kaparintani, de azt nem gondolta volna még álmában sem, hogy Hero olyan fanatikus kutatásba kezd, hogy jó, ha két-három naponta láthatja anélkül, hogy neki kellene futkosnia utána. Tudja, hogy sokat jelent az a lány neki és a "lányainak" is, de még is milyen az ember. Még, ha jó szívű és odaadó, sem tud érzései ellen ennyire keresztbe tenni, legyen az bármennyire is fontos ügy. Persze, most ezt sokan tagadják és biztos van olyan ember, aki érzései ellenére sem foglalkozik vele, hanem elvakultan csak a kitűzött cél lebeg a szeme előtt. Ennek ellenére Hyo nem ilyen, legalább is nem teljes mértékben. Vannak céljai, amihez foggal-körömmel ragaszkodik, ám JaeJoong neki többet ér bárkinél és bárminél. Hallottál már arról, hogy: " ő a másik felem"? Mert gondolom igen és te is pont azt keresed vagy épp élsz mellett - feltéve, ha megtaláltad, mert sajnos előfordul egy ember életében, hogy bármennyire is keresi másik felét nem találja meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs senki számára, hanem csak pont az, aki kirakósként illene hozzá messze van tőle, vagy nem kutatott elég kitartóan ahhoz, hogy megtalálja. Ők vagy magányosan tengetik életük  vagy megelégednek azzal, amit kiegészítésként kapnak. Ugyan mindannyiunk felfogás más és más, de átlagban egyforma. És lényegében ez az, ami Hyo számára ennyire hozzá köti magát JaeJoonghoz. Érzései szerint jelenlegi barátja a másik fele, s még, ha ezt nem is fogja bevallani senkinek és teszi a nagyon kemény nőt, saját magában ezt tudja. Pedig mennyit akart ez ellen tenni, mikor Hero csak úgy Ukk-mukk-fukk elment tőle és még hírt sem adott magáról. Nem, hogy hírt, de magyarázatot sem s még is várt, várt és várt...
-      Otthon megbeszéljük. Itt nem alkalmas. - na persze Hyo szerint ez csak egy egyszerű lekoptató szöveg, így sietősen el lépdelt a férfi mellett mielőtt maga is megbánta volna pár szavát, ami már ott van a nyelve helyén és felszínre próbál törni.
     Hero tudta, hogy lesz itt még ne mulass, csak érjen haza. Nagy veszekedésre számíthat, még, ha nem is érti, hogy miért. Vagy is hát tisztában van mindennel, de nem érti, hogy miért is lesz ennek nagy feneket keríteni.
Számára mindegy, legalább is most nem érdekli, hogy mi lesz később, csak lány lebeg a szeme előtt illetve az, hogy mekkora erőhöz juthatna akár már most. Igen, sajnos JaeJoong elvakultságát a hatalomra való éhezése táplálja, ami most nagyon is ereiben kering. Kezdetekben nem így volt. Jó mókának tartotta, hogy "bújócskát" játszhat, legalább is nem nagyon érdekelt, hogy, akit keres milyen befolyással bírna életére, ám, ahogy kutatott és egyre jobban belemélyedt a dolgok sűrűjébe kezdte felfogni, hogy mit uralhatna akár ő is. Így hát megesett a dolog, hogy egyre jobban és jobban vágyott utána már oly annyira, hogy aki kedvéért kezdte el sem állhat az útjába, míg meg nem szerzi, ami most kell neki.
   Lassan elindult befelé. Belépve elindult a lányt felkutatni, ám ahogy kis sétájával végzett kezdett kissé feszült lenni. A lány, akit ide invitált be szőrén-szálán eltűnt. Perig az ajtón nem jött ki, mert azt látta volna. Leült az egyik üres boxba s idegesen ingatta fejét és járatta szemeit. Arra gondolt még utoljára - ami miatt le is ült-, hogy csak a mosdóba ment ki, azért nincs itt. De hiába várt egy jó ideje, már nem jött elő a lány sehonnan. Idegesen csapott az asztalra, ami miatt a körülötte lévő vendégek és az éppen rendelést felvevő kisasszony is oda pillantott. Nem törődve az őt bámuló szempárokkal állt fel és sietősen távozott onnan.
     Még mielőtt bárki azt hinné, hogy kámfor lett a lányból az tévedés. Eli járt ott vagy is hát, ahogy ígérte Soranak követi. Kyoungjae nem hülye, legalább is igen sok sütni valója van, így eszére és érzéseire hagyatkozva nem barátságos módon, de a vészkijáratnak fenntartott ajtón ment be ugyan abba az épületbe, ahova Sora lépett be nem sokkal előtte. Gyorsan távoztak, még mielőtt Sora egy szót is szólhatott volna. Persze ezt Hero nem látta, mert éppen Hyo foglalta le, viszont most bottal ütheti nyomát, mert ugyebár Eli vámpír így a gyorsaság is képességei közé tartozik, ami azt jelenti, hogy igen gyorsan távolodtak el a kis kávézótól.

(Írói megjegyzés: Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni erre a semminek mondható részre, de nagyon megszorultam ötletileg és tudom, hogy így sem az lett, amit ígérek egyeseknek, de valahogy igyekszem kimászni ebből s most ezt sikerült összehozni. :D)